Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 78. zsoltár 1. vers „Hallgass én népem az én törvényemre, …”
Derekas ének: 393. dicséret 1-2. vers „Ne csüggedj el, kicsiny sereg, …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: 3Móz 24:1-23
„Kiméne pedig egy izráelbeli asszonynak fia, aki égyiptomi férfiútól való vala, Izráel fiai közé, és versengének a táborban az izráelbeli asszonynak fia és egy izráelbeli férfi. És káromlá az izráelbeli asszony fia az Isten nevét és átkozódék; elvivék azért azt Mózeshez. Az ő anyjának neve pedig Selomith vala, Dibrinek leánya, Dán nemzetségéből. És őrizet alá veték azt, míg kijelentést nyernének az Úr akarata felől. Szóla azért az Úr Mózesnek, mondván: Vidd ki az átkozódót a táboron kivül, és mindazok, akik hallották, tegyék kezeiket annak fejére és kövezze agyon azt az egész gyülekezet. Izráel fiainak pedig szólj, ezt mondván: Ha valaki az ő Istenét átkozza, viselje az ő bűnének terhét. És aki szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon, kövezze azt agyon az egész gyülekezet; akár jövevény, akár benszülött, ha szidalmazza az Úrnak nevét, halállal lakoljon. Ha valaki agyon üt valamely embert, halállal lakoljon. Ha pedig barmot üt agyon valaki, fizesse meg azt: barmot baromért. És ha valaki sérelmet ejt a felebarátján, amint ő cselekedett, vele is úgy cselekedjenek: Törést törésért, szemet szemért, fogat fogért; amilyen sérelmet ő ejtett máson, olyan ejtessék rajta is. Aki barmot üt agyon, fizesse meg azt, de aki embert üt agyon, halállal lakoljon. Egy törvény legyen nálatok: a jövevény olyan legyen, mint a benszülött, mert én vagyok az Úr, a ti Istenetek. Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és kivivék az átkozódót a táboron kivül, és agyonverék azt kővel. És úgy cselekedének Izráel fiai, amint parancsolta vala az Úr Mózesnek.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 250. dicséret 1. vers „Atya Úr Isten, rólad vallást tészek, …”
Textus: 2Móz 20: 13
„Ne ölj.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
„Ne ölj.” – hangzik a hatodik parancsolat. Két szó, öt betű – nincs ki ne értené. Ezt magyarázni sem kell – mehetünk tovább, gondolják sokan.
Tényleg nem?
Akkor a lekcióként hallott szakasz miért van? A törvény megvolt már – de a hogyan hajtsuk végre kérdésére az Úrtól kértek és kaptak feleletet.
Mert a Törvényben csak tiltás – nincs megnevezve a büntetés. Nem is kell – aki öl, megölik, a vérbosszú törvénye szerint. De tudjuk, van más ölés is: gondatlanságból, véletlenül. Azt másként kell megítélni – elég büntetés a bizonytalan idejű számkivetés!
„Majd szólt az Úr Józsuénak, mondván: Szólj az Izráel fiainak, mondván: Válasszatok magatoknak menekülésre való városokat, amelyekről szóltam néktek Mózes által, hogy oda szaladjon a gyilkos, aki megöl valakit tévedésből, nem szándékosan, és legyenek azok menedékül nékik a vérbosszuló elől. Aki pedig beszalad valamelyikbe e városok közül, álljon az a város kapujába, és beszélje el az ő dolgait a város véneinek hallatára, és vegyék be őt maguk közé a városba, és adjanak néki helyet, hogy velük lakozzék. Hogyha pedig kergeti azt a vérbosszuló, ki ne adják a gyilkost annak kezébe, mert nem szándékosan ölte meg az ő felebarátját, és nem gyűlölte ő azt annak előtte. És lakozzék abban a városban mindaddig, amíg ítéletre állhat a gyülekezet elé, a míg meghal a főpap, aki abban az időben lesz, azután térjen vissza a gyilkos, és menjen haza az ő városába és az ő házába, abba a városba, amelyből elfutott. És kiválasztották Kedest Galileában a Nafthali hegyén, Sikemet az Efraim hegyén és Kirjáth-Arbát, azaz Hebront a Júda hegyén. Túl a Jordánon pedig Jérikhótól napkelet felé választák Beczert a pusztában, a sík földön Rúben nemzetségéből; Rámothot Gileádban, a Gád nemzetségéből, és Gólánt Básánban a Manassé nemzetségéből. Ezek voltak a meghatározott városok mind az Izráel fiainak, mind a jövevénynek, aki közöttük tartózkodtak, hogy oda szaladjon mindaz, aki megöl valakit tévedésből, és meg ne haljon a vérbosszulónak keze által, míg oda nem áll a gyülekezet elé.” (Józs 20:1-9)
Ölés és ölés közötti különbségek – az indulatok, indíttatások különbségei.
A háborúzás is ölések sora. (Lehet úgyanúgy büntetni?)
A lekcióban: megkövezni (megölni) az úr parancsára. Ami az Úr parancsára történik, azt nem lehet megbosszulni.
Vannak, kik azt mondják: a menedékvárosba menekült gondatlanságból embert ölő büntetlen maradt. Nem büntetés a száműzetést? De nem űzetik al az Ígéret Földjéről!
Régebben az ítéletek végrehajtói ellen is megindult – hivatalból az eljárás gyilkosságért – de még az eljárás alatt kegyelmet kapott.
De ölni nem csak gyilkos fegyverrel lehet! Mert fegyver nélkül, hozzá sem érve a másikhoz olyan helyzetbe lehet taszítani, a kilátástalanságnak, nincstelenségnek, reménytelenségnek oly sötétjébe, hogy szerencsétlen nem lát más lehetőséget, kiutat, mint megtérni Teremtőjéhez, s az Ő irgalmasságára bízni magát!
S voltak a hosszú századok során sokan, kik magukat ünnepeltetve használták ki a népet, vették el milliók kenyerét, jövőjét, reményét, halálba kergetve milliókat.
„Sok urunk nem volt rest, se kába,
birtokát óvni ellenünk
s kitántorgott Amerikába
másfél millió emberünk.
Szíve szorult, rezgett a lába,
acsargó habon tovatűnt,
emlékezően és okádva,
mint aki borba fojt be bűnt.”
(József Attila: Hazám)
A költő a nemzetpusztításról írt – ma is aktuálisan. S mi úgy teszünk, szép jámboran, mintha erre nem vonatkozna a „Ne ölj!”
Pusztítjuk egymást, magunkat, acsarkodunk egymás ellen, sokszor csak tehetetlenségünk miatt.
Egykor voltak menedékvárosok – de ne tegyünk úgy, mintha nekünk, ma és itt, nem lenne menedékünk! Ne tegyünk úgy, mintha nem volna megmentőnk!
A „Ne ölj!” legdrasztikusabb megszegése Jézusnak, Isten egyszülött Fiának megölése volt. S Ő mit tett, szenvedésében, a kereszten? Nem fenyegetődzött: Megbosszul engem az én Atyám! – hanem így fohászkodott: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek!”
S nem csak kérte, hanem feltámadott, közénk jött, Lelke által velünk van, hogy abba a menedékvárosba vezessen bennünket, ahol a kegyelem, a megbocsátó szeretet igazságával ítélnek felettünk. S már az odavezető úton is menedéket, oltalmat ad a reá hagyatkozóknak, az Őbenne bízóknak, hogy ma is meghalljuk az Úrnak szavát: „Bizonyságul hívom ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te magod; Hogy szeressed az Urat, a te Istenedet, és hogy hallgass az Ő szavára, és ragaszkodjál hozzá; mert ő a te életed és a te életednek hosszúsága; hogy lakozzál azon a földön, amely felől megesküdt az Úr a te atyáidnak, hogy nékik adja azt” (5Móz 30:19-20)
Testvéreim! A Törvénynek nem egyik vagy másik parancsolatát kell megtartanunk – esetleg még válogatva is közülük – hanem valamennyit. De valamennyi megtartásához csupán egyetlen dologra van szükségünk: szeretetre. Szeretetre Teremtőnk iránt, szeretetre szüleink felé, szeretetre egymás iránt. S ha ez a szeretet érzékelhetően megvan és cselekvővé válik szívünkben, ereinkben, akkor lesz valósággá közöttünk Jézus szava: „Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Íme itt, vagy: Íme amott van; mert íme az Isten országa ti bennetek van.” (Lk 17:21) Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 471. dicséret 1-4. vers „Fel barátim, drága Jézus zászlaja alatt, …”
„hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsőítesz engem.” (Zs 50:15)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.