Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 443. dicséret 1. vers: „Lelkem adj dolgot magadnak …”
Derekas ének: 338. dicséret 1-4. vers: „Lelki próbáimban …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Mt 15:29-39
„És onnét távozva, méne Jézus a Galilea tengere mellé; és felmenvén a hegyre, ott leüle. És nagy sokaság megy vala hozzá, vivén magokkal sántákat, vakokat, némákat, csonkákat és sok egyebeket, és odahelyezék őket a Jézus lábai elé; és meggyógyítá őket, Úgy hogy a sokaság álmélkodik vala, látván, hogy a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak: és dicsőíték Izráel Istenét. Jézus pedig előszólítván az ő tanítványait, monda: Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton. És mondának néki az ő tanítványai: Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot? És monda nékik Jézus: Hány kenyeretek van? Ők pedig mondának: Hét, és néhány halunk. És parancsolá a sokaságnak, hogy telepedjenek le a földön. És vevén a hét kenyeret és a halakat, és hálákat adván, megtöré, és adá az ő tanítványainak, a tanítványok pedig a sokaságnak. És mindnyájan evének, és megelégedének; és fölszedék a maradék darabokat hét teli kosárral. Akik pedig ettek vala, négyezeren valának férfiak, asszonyokon és gyermekeken kívül. És elbocsátván a sokaságot, beszálla a hajóba, és elméne Magdala határaiba.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 445. dicséret 1. vers: „Szólsz hozzám, Istenem, …”
Textus: Mt 14:14-18
„És kimenvén Jézus, láta nagy sokaságot, és megszáná őket, és azoknak betegeit meggyógyítá. Mikor pedig estveledék, hozzá menének az ő tanítványai, mondván: Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget. Jézus pedig monda nékik: Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök. Azok pedig mondának néki: Nincsen itt, csupán öt kenyerünk és két halunk. Ő pedig monda: Hozzátok azokat ide hozzám.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Mai és keddi Igék.
Kedden 5000, ma 4000 férfi (+ asszonyok, gyermekek).
Kedden: 5 kenyér és két hal – 12 teli kosár maradék.
Ma: 7 kenyér és néhány hal – 7 teli kosár maradék.
De nem csak ennyi a különbség!
Akkor Keresztelő János halálhírének vétele után Jézus félrevonult – de mentek utána a gyógyulást, változást remélők. Ő nem küldte el őket!
Tanítványai figyelmeztették: „Puszta hely ez, és az idő már elmúlt; bocsásd el a sokaságot, hogy menjenek el a falvakba és vegyenek magoknak eleséget.”
Jézus: „Nem szükség elmenniök; adjatok nékik ti enniök.”
Ma: Jézus a hegyen, sokaság megy hozzá, ugyanúgy gyógyulást, változást remélve.
Ma Jézus: „Szánakozom e sokaságon, mert három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök. Éhen pedig nem akarom őket elbocsátani, hogy valamiképen ki ne dőljenek az úton.”
Tanítványok – úgy látszik, nem tanultak. Igaz, nem kell mondani nekik, hogy „adjatok nékik ti enniük!” de most is azon gondolkoznak: „Honnét volna e pusztában annyi kenyerünk, hogy megelégítsünk ily nagy sokaságot?”
Ami közös:
Jézus nem elővarázsolt valamiből valamennyit – hanem megkérdezte: mid van? Amit odaadtak neki, imádság után azt osztotta szét!
Az „adjatok nékik ti enniök” során sem közvetlenül adták a tanítványok a sokaságnak – hanem csak azt, amit Jézustól vettek!
Jézus ezzel nem azt mondta – s ma sem arra bíztat bennünket: old meg magad a gondjaidat, s nekem hagy nyugtot!
Előbb figyelmeztették Jézust – később már szólni sem mertek, pedig „három napja immár, hogy velem vannak, és nincs mit enniök.”
Jézus látja a szükséget. Mit kér, mit vár tőlünk – ma?
Figyeljünk egymásra! Még akkor is, ha netán csodás történések elvonják a figyelmünket. Mert ha a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak – akkor is megéheznek!
Figyeljünk egymásra – de ne mi akarjunk a megvalósítók lenni! Amivel egyedül semmire sem mennénk (hiszen mi az a pár kenyér és néhány hal?!) az mindenre és mindenkinek elegendő, ha előbb Jézusnak adjuk, hogy az Ő áldásával kerülhessen az éhezőkhöz!
Volt, aki azt mondta: ne halat adjunk az éhezőknek, hanem tanítsuk meg őket halászni! Szépnek tűnő szlogen. S bár sok éve hallani – mégsem lett eredmény ennek nyomán!
Nem nekünk kell adni, nem segélyhelyekre kell irányítani – hanem Jézus elé tenni és Jézushoz vezetni! Mert az, aki által a némák beszélnek, a csonkák megépülnek, a sánták járnak, a vakok látnak, az képes ellátni őket öltözettel, eledellel, minden szükségessel.
De tőlünk is kér: az általa megáldottat adjuk tovább! Minden szükséget szenvedőnek! Hogy aki kér, mind kapjon!
Nem összegyűjteni kell, elszállítani valahova messzire – hanem adni azoknak, akik Jézus körül, akik körülötted vannak – ha te is Jézus mellett vagy. Áldást venni Jézustól, nem csak azért, hogy áldott legyél, hanem hogy áldássá lehess, az Úr dicsőségét hirdetve! Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 274. dicséret 1-4. vers „Ki Istenének átad mindent, …”
„Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.” (Jak 4:17)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.