Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Mt 28:11-20
„Mialatt pedig ők mennek vala, íme az őrségből némelyek bemenvén a városba, megjelentének a főpapoknak mindent ami történt. És egybegyülekezvén a vénekkel együtt, és tanácsot tartván, sok pénzt adának a vitézeknek, Ezt mondván: Mondjátok, hogy: Az ő tanítványai odajövén éjjel, ellopák őt, mikor mi aluvánk. És ha ez a helytartó fülébe jut, mi elhitetjük őt, és kimentünk titeket a bajból. Azok pedig fölvevén a pénzt, úgy cselekedének, amint megtanították őket. És elterjedt ez a hír a zsidók között mind e mai napig. A tizenegy tanítvány pedig elméne Galileába, a hegyre, ahová Jézus rendelte vala őket. És mikor megláták őt, leborulának előtte; némelyek pedig kételkedének. És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön. Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Léleknek nevében, Tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek: és íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig. Ámen!”
Textus: Mt 28:18b, 20b
„Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” „Íme én tiveletek vagyok, minden napon, a világ végezetéig. Ámen!”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
A tanítványok húsvéti engedelmességének következménye a Jézussal való találkozásuk. A híradásra indultak – némelyek kételkedve ugyan, de mentek – s találkoztak Jézussal. Nem csak találkoztak vele, nem csak meglátták: feltámadott és él, → de bátorítást és feladatot is kaptak Tőle: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” „Íme én tiveletek vagyok, minden napon, a világ végezetéig. Ámen!” Jézus a feltámadásával bizonyított hatalmáról szól, s azt mondja → e hatalmat arra használja, hogy velünk legyen, minden napon! S azt, hogy mi mire „használjuk” velünk voltát, így határozza meg: „tegyetek tanítványokká minden népeket – hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek” Megismertetni parancsolatait, s megbizonyítani az engedelmesség örömét! Csak úgy teljesíthető, ha magunk is így és ebben élünk!
Testvéreim! Annak tudatában élünk-e, hogy Krisztus minden nap, mindenütt velünk van – hatalmával!? Ha igen, akkor soha semmi félelmünk, szorongásunk nem lehet, hiszen kitől lehetne félnünk, mitől rettegnünk → ha Ő velünk van!
Úgy éljük-e mindennapjainkat, hogy látszik rajtunk, minden dolgainkon az Ő jelenléte? Meglévő félelmeink, kétségeink, szorongásaink arról adnak jelt, hogy nem. Nem folyamatosan élünk Jézus közelében, csak tiszteletünket tesszük olykor-olykor előtte, vendégségbe járunk Őhozzá → de még nem adtuk magunkat teljességgel kezeibe, hogy valósággá legyen a tegnap is hallott Ige: „mindnyájan egyek legyenek; amint te énbennem, Atyám, és én tebenned, hogy ők is egyek legyenek mibennünk: hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (Jn 17:21) Nem vagyunk még teljességgel, mindenben egyek Ővele → s ezért nem tudunk egyek lenne egymással → s ez a „nem mindenben egy akaraton levés” elveszi bizonyságtételeink erejét.
Neki van hatalma elveszíteni, megtartani. De Őbenne bízunk-e, Őbenne vagyunk-e? Vagy olykor mi akarunk hatalma gyakorlói lenni, meghatározva, hogy ki vesszen, ki maradjon?
Amikor énekeltük: „Itt van Isten köztünk, jertek Őt imádni…” nehogy becsapjuk magunkat: most itt van. És máskor? És máshol? Ígérete: „Íme én tiveletek vagyok, minden napon, a világ végezetéig. Ámen!” Velünk van, itt van, minden napon, ezért jöhettünk, jöhetünk Őt imádni! Van rá hatalma → mert Néki adatott minden hatalom mennyen és földön! E hatalommal adta – amint tegnap is hallottuk: „rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket” (Jn 20:22)
Itt van, hogy Lelkét adva hatalmával erősítsen. Miben? Nem a magunk dolgaiban → hanem hogy eggyé legyünk! „Van hatalmad rá, tudom, Míveld, édes Jézusom: Hit, remény és szeretet Töltse be a szívemet.” (464/4 dicséret) Megad minden szükségest → de nem azt, amire valójában nincs is szükség! Ad javakat → ha nem csupán magunknak akarjuk! Adja → hogy szolgálhassuk azok gyümölcseivel Őt és felebarátainkat.
Hatalmával elsősorban azért van velünk minden nap → hogy tanítványokká tegyünk minden népeket! Ez megméretés is: nem hatalmáé → engedelmességünkké! Amint hatalmából naponként részesülünk, hajlandók vagyunk-e arra fordítani, amire Ő rendeli?
Testvéreim! Velünk van végtelen hatalmú Urunk, hogy minket megtartva minden nép az Ő tanítványává legyen, hogy megélhessük az egységet a Lélek vezetésével egymással és a Teremtő Atyánkkal s az Ő Egyszülött Fiával, Krisztusunkkal. A tévedésünk legtöbbször ott és abban van, hogy vagy mi akarunk a vezetők lenni, vagy mi akarjuk kijelölni vezetőinket → de a minden hatalom – mint már bebizonyosodott a kommunista szlogen hamissága – nem a dolgozó népé, nem emberek bármilyen elvek, szempontok szerint összeválogatott csoportjáé → hanem Krisztusnak adatott.
Az ember a hatalmát a maga megerősítésére, nagysága kimutatására, pozíciója emelésére használja. Jézusnak adatott minden hatalom, hogy e hatalomnál fogva képes legyen Isten Fia, a Dicsőség Király létére szolgai formát venni fel, Úr létére engedelmesnek lenni a keresztfának haláláig. Dicsőséges létére szamárháton jönni, királyi szék helyett keresztre emeltetni. Nem azért jött, hogy néki adjanak → hanem hogy Ő adja az életét váltságul sokakért!
Nekünk „csak” annyi a dolgunk: Örvendezünk, hogy ma is velünk van, hogy az Ő hatalma védelmünk és oltalmunk, ami képessé tesz minket, hogy tanítvánnyá legyünk és tanítvánnyá tegyünk, hogy szavaink nélkül is hirdesse életünk minden mozzanata: Soha nem fél már a szívem, mert velem van, mert velünk van az Úr!
Ámen.
„Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok,abban jő el az embernek Fia.” (Mt. 24:44)