A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: 1Kor 11:23-29
„Mert én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, És hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely ti érettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentum az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend. Azért aki méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úrnak poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen. Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, Mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.”
Textus: Mt 18:15-22
„Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened, menj el és dorgáld meg őt négy szem között: ha hallgat rád, megnyerted a te atyádfiát; Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásával erősíttessék minden szó. Ha azokra nem hallgat, mondd meg a gyülekezetnek; ha a gyülekezetre sem hallgat, legyen előtted olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony mondom néktek: Amit megköttök a földön, a mennyben is kötve lészen; és amit megoldotok a földön, a mennyben is oldva lészen. Ismét, mondom néktek, hogy ha ketten közületek egy akaraton lesznek a földön minden dolog felől, amit csak kérnek, megadja nékik az én mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. Ekkor hozzámenvén Péter, monda: Uram, hányszor lehet az én atyámfiának ellenem vétkezni, és néki megbocsátanom? még hétszer is? Monda néki Jézus: Nem mondom néked, hogy még hétszer is, hanem még hetvenhétszer is.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Böjtben – úrvacsorához készültünkben – a kulcsok hatalmáról szól az Ige tanításunkra. Kulcsok hatalma – oldás és kötés – a bocsánat kérése és adása → az igaz élet keresése. Igazságunk – Krisztusban van.
Elég → ha nekünk van → vagy tegyünk azért, hogy mások is felismerhessék: számukra is elkészíttetett?!
Böjt: megszüntetése (azért való munkálkodás) mindannak, ami a Jézusban való igazságom helyét elfoglalja. „Ha pedig a te atyádfia vétkezik ellened” – elég-e neked a bűnbánat és a bűnbocsánat → tegyél érte! Menj hozzá, beszélj vele, akár tanuk, akár gyülekezet előtt → és bocsáss meg neki, akár 77szer is!
S ha ráébredsz → vétkeztél valaki ellen, ne várj, hanem indulj és kérd bocsánatát.
A kulcsok hatalma óriási hatalom – amit sokan és sokszor lebecsülnek. E hatalom nekünk is adatott → amit mi megbocsátunk, a mennyben is oldva lesz! Hogyan élünk ezzel a hatalommal?
Nehéz bocsánatot kérni, nehéz beismerni, nehéz odaállni Isten elé → „Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened” S ugyanígy nehéz a másik embernek mondani ugyanezt! Magánügynek mondjuk – mert szeretnénk nem csak a másik embert, de még nála is inkább az Urat kihagyni. De lehet-e lezáratlan dolgainkkal, bűneink megvallása nélkül, bocsánat kérése nélkül a kegyelemre bízni magunkat?
Tudtuk-e úrvacsorához készülve, a bűnbocsánat, a kegyelem asztalához készülve → kérni és adni mi: bocsáss meg – nincs harag bennem!
Amíg ebben nem tökéletesedünk → lehetünk-e egy akaraton? Minden dolog felől, nem csak egy-egy kérdésben! Közöttünk is hányféle elképzelés, szándék, akarat munkál → pedig nekünk egy akaraton kellene lennünk → hogy minden kérésünket megadja nekünk mennyei Atyánk!
Ha azon kezdünk most elmélkedni, hogy vajon kinek a véleménye mögé sorakozzunk, hogy létrejöhessen az egy akarat → akkor már megint tévútra térünk! Mert az egy akaratot nem megalkotnunk, nem megkeresnünk kell → hanem elfogadnunk ”az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is…” Ő így tanította nékünk az imádságot: Legyen meg a Te akaratod! Ezt is oly jól kell tudnunk, hogy ne csak szó legyen ajkunkon, hanem cselekedet tagjainkban!
Vannak lezáratlan ügyeink? Nem adtunk, nem kértünk bocsánatot? Akkor most hogyan? Tartsunk szünetet – hogy tudjunk elmenni bocsánatot kérni és bocsánatot adni – s visszajönni az úrvacsorához, hogy igazság legyen ajkunkon az ima: Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátottunk…
Mi féltjük az ékes, szép rendet? De testvérem! A rend vagy az üdvösség a fontosabb?
Most, amikor a kegyelem asztalához jössz → szívedben már most bocsáss meg másoknak, nem várva meg bocsánatkérésüket! S már most kérd bűneidet, bántásaidat megvallva azok bocsánatát → ne csak Istentől, de felebarátaidtól is!
S útban hazafelé → még ma! →mond el nekik: Megbocsáttattak a te vétkeid! S úgy menj el → hogy ne vétkezz többé!
Legyünk egy, a bűntől való szabadulás akaratán, a Krisztusban! Ámen.
„Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is, aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy ő az Istennel egyenlő, Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vett föl, emberekhez hasonlóvá lett; és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig. Annakokáért az Isten is felmagasztalta őt, és ajándékozott néki oly nevet, amely minden név fölött való; hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké, és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére” (Fil. 2:5-11)