Lekció: Acta 2:1-14
„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Egyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lenni? Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg. Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nékik.”
Textus: Rm 1:16-17
„Mert nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.”
Ünnepszentelő Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Az első Pünkösdkor – rögtön azután, hogy „megtelének mindnyájan Szent Lélekkel” kezdének mindjárt szólni más nyelveken, „amint a Lélek adta nékik szólniuk.” Szólt Péter, előállván a tizeneggyel. Szólt, mert a Lélek nem a némaság, csendes visszahúzódás Lelke, hanem erőnek, hatalomnak és józanságnak Lelke!
E Lélek nem csupán kitöltetett – akkor , hogy emlékezhessünk rá ma – nem csak a tanítványoknak, apostoloknak, Krisztus első követőinek adatott – hanem mi is vehettük a Lélek áldását és ajándékait. Mi is átérezhettük: Istennek hatalma van felettünk – s az Ő hívásának engedve állhattunk az hatalmát szolgálók közé!
Mégis, ma, Pünkösd vasárnapján az Ige Pál apostol bizonyságtételével szólít meg: „Nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát!” Ő nem – de mi? Ha nem szégyelljük – miért maradunk oly sokszor némák és tétlenek? Elismerjük ugyan hatalmát, mint felettünk valót – de szolgáljuk-e? Ha nem szolgáljuk, akkor csak eltűrjük! S ha csak tűrjük, akkor nem vagyunk szív szerint, igazán az Övéi – hanem csupán kényszerűségből.
A Lélek nékünk is adatott – hogy minket is, mindannyiunkat az Ige szolgálatába, az evangélium szolgálatába hívjon. Nem csak Péter állt ki – ha akkor csak ő szólt is. De ott voltak mellette a többiek: a pünkösdi Lélekkel megáldott, az evangéliumot teljes szívvel szolgáló gyülekezet ott áll az Ige hirdetője mellett-mögött! Akkor a többiek, most a gyülekezet a bizonyság ara, hogy amit Péter, amit az Ige hirdetője szól, az nem emberi bölcsesség, hanem Isten hitből hitbe kijelentett igazsága!
Szégyelljük az odaállást? Akkor nem magunkat, hanem az evangéliumot szégyelljük. A szégyenlős keresztyén keresztyén-e? Lehet-e Krisztusról nevezni azt, aki nem tud, nem mer, szégyell odaállni, nyíltan, szóra és tettre készen az evangélium szolgája mellé?
Több mint 40 éve kaptam ezt az Igét, konfirmációi áldásként, hogy ezzel szabadíttassam meg szégyenlőségemtől, szorongásaimtól. Talált – s azóta is kísér. Hullámhegyen és hullámvölgyeken át. Én hogyan szólhatnék, mit is mondhatnék…. De ha a Lélek adja, nem maradhatok néma. Nekünk – mint Péternek is – nem „valamit” kell mondanunk, hanem az Isten hatalmát szolgálva, hatalma által megerősített követeiként evangéliumát, örömüzenetét kell hirdetnünk, hogy Isten igazsága mind többek számára hallható legyen.
Az evangéliumot, az örömüzenetet hirdette Péter: „lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak. És éppen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak. És teszek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn…” (Acta 2:17-19) Isten Lelke nekünk is adatott, hogy rajtunk és általunk is legyenek jelei jelenvaló, mindent meghaladó hatalmának. Ne szégyeljük, mert akkor Ő is szégyell minket. Aki vallást tesz Róla, arról Ő is vallást tesz az Atya előtt! Ő nem szégyell mellénk állni, bűnösök, erőtlenek és esendők mellé. Ne húzódjunk félre, ne maradjunk csendben, hanem hangos szóval, beszédes tettekkel, serényen cselekvő élettel hirdessük megtartó hatalmát, oltalmazó szeretetét – hálát adva néki mindenkor a Lélek ajándékaiért, bátorításáért, bizonyságát adva annak, hogy „nem szégyellem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, zsidónak először meg görögnek. Mert az Istennek igazsága jelentetik ki abban hitből hitbe, miképpen meg van írva: Az igaz ember pedig hitből él.” Ámen.
„Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.” (Jn 6:35)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom
a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérem – ha van rá lehetőséged, támogasd
a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275
Köszönöm.