Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.
Ének: 90. zsoltár 1 - 2 vers: „Tebenned bíztunk eleitől fogva...”
A mi segedelmünk, vigasztalásunk, megemlékezésünk megáldása az Úrtól van, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten. Ámen.
Textus: Prédikátor könyve 3: 1,2,4,7,9,13; 1Korinthus 13:1-13
„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak; ideje az ültetésnek, ideje annak kiszaggatásának, a mi ültettetett. Ideje van a sírásnak és ideje a nevetésnek; ideje a jajgatásnak és ideje a szökdelésnek. Ideje van a hallgatásnak és ideje a szólásnak. Ideje van a szeretésnek és ideje a békességnek. Micsoda haszna van a munkásnak abban, amiben ő munkálkodik? Még az is, hogy az ember eszik és iszik, és jól él az ő egész munkájából, az Istennek ajándéka.”
„Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. És ha jövendőt tudok is mondani, és minden titkot és minden tudományt ismerek is; és ha egész hitem van is, úgyannyira, hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi vagyok. És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.
A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszűnnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Mert rész szerint van bennünk az ismeret, rész szerint a prófétálás: De mikor eljön a teljesség, a rész szerint való eltöröltetik.
Mikor gyermek voltam, úgy szóltam, mint gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyermek: minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illő dolgokat. Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.
Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.”
Gyászoló Család! Végtisztességtévő Keresztyén Gyülekezet!
Testvéreim a Krisztus Jézusban!
„Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak…”
Ma a születésnap, mikor felköszönteni, ünnepelni, örvendezni gyűlhettünk volna egybe, a búcsúvétel, a megemlékezés, az elválás napjává lett, mert a rendelt idők Ura magához emelte Júliát. De ha ő nincs is itt közöttünk test szerint, az a szeretet, ami vígságra hívott volna, csendesen, belülről szemlélőn itt van bennünk. Ez hozott-vezetett ide minket, hogy egybegyülekezve emlékezzünk rá, s áldjuk az Idők Urát mindazért, mit benne ajándékozott nékünk. Bár nem értjük az idők rendelésének okát, de elfogadjuk a Teremtő döntését, kérve most, amikor a sírás idejét hozta ránk, s Júliával való nevetés oly távolivá lett, ne vegye el tőlünk a szeretés és a békesség, megbékélés és megbocsátás idejét!
A Szeretet Himnuszával szólíttatunk meg, hogy az vezesse emlékezetünket, az gyógyítsa szívünk sebeit. Igaz mindünkre, együtt és egyenként, de most Júliát látva lehunyt szemeinkkel, őrá emlékezve reá vonatkozón halljuk: „Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, szeretet pedig nincsen én bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom. – És ha vagyonomat mind felétetem is, és ha testemet tűzre adom is, szeretet pedig nincsen én bennem, semmi hasznom abból.” A Szeretet nem hasznot keres – hanem adni kíván, mindazoknak, akiknek szüksége van! Júlia már gyermekként meglátta a nála is inkább szükségben lévőket: testvéreit! S adott, amire szükség volt: bíztatást, segítséget, ha kellett figyelmeztető szót. Adott – semmit nem várva, semmit nem kérve magának. Szinte anyaként figyelt testvéreire, s ő maga is nagyon fiatalon édesanya lett, hogy immár leányáról is gondoskodjon. Láthatjuk rá emlékezve az Ige igazságát: „A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt, nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal; mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy.”
Bár halljuk, hogy „soha el nem fogy” – szemeink azt láttatják velünk: végére ért. Hányszor gondolkoztatok el azon, honnan van neki miből adni a szeretetet, a jókedvet, a gondoskodást? Adni azt tud, akinek van. Annak van, aki kap. Ő kapott – mert a legtökéletesebb templomban élt, mert naponta rácsodálkozhatott a Teremtő bölcsességére, hogy semmi nincs ok nélkül, mindennek van rendeltetése.
Az ő rendeltetése a gondoskodó szeretet volt: a dolgozó édesanya helyett is a testvérekről, majd később lányáról. S ahogy ez a gondoskodó-készség újabb és újabb célokat kapott, s valósított meg kitartó küzdéssel, kapott újabb személyeket is, hogy reájuk is töltse gondviselő jóságát. Gazdálkodott – de nem csak a föld kincseivel, hanem azzal a szeretettel is, amit soha el nem fogyón kapott s adott. Mindig tudott a kimért gyümölcsre még egy szép darabot tenni – mert ő is a kérten felül kapott áldást.
Amikor leánya feleséggé lett, akkor is kapott: kapott egy vőt, akivel később már együtt dolgozhattak, együtt is örömet találtak a munkában, akivel számíthattak egymásra, s nem csak a gazdaság vezetésében. S kapott unokát, aki mindenkor tudott mosolyt csalni arcára, aki beragyogta napjait.
Ott volt a vállán az örömteli felelősség súlya: nem csak magáért, nem csak lányáért, vejéért, unokájáért, a családért végzi szorgos munkáját, de ez a munka 20 családnak jelentett biztonságot, megélhetést.
Másfél éve eljött a megpróbáltatás ideje. Bízott a gyógyulásban, orvosai tudásában, segítőkészségében, s voltak is bíztató jelek… 3 hónapja azonban elhatalmasodott rajta a kór, s ma, születése napján már csak emlékezhetünk rá, búcsúzhatunk tőle, hálát adhatunk érte.
„Most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, amint én is megismertettem.” Homályosan látunk, könnyfátyolon át, de az Idők Ura, aki ismeri és adja mindennek rendelt idejét, megadja majdan nékünk is, a látás, a színről-színre látás idejét. Amikor megláthatjuk Teremtőnket, Megváltónkat, s mindazon szeretteinket, kiket maga elé rendelt,
Itt vagyunk, könnyes szemmel, fájó szívvel, de bízó lélekkel.
Itt van az édesanya, a leány, a vő, az unoka. A szűk család.
Itt vannak a testvérek családjaikkal. Akikkel mindig számíthattak egymásra.
Itt van odaadó sógornője, felsőlajosi nagynénje unokáival, lajosmizsei unokatestvére családjával.
Itt van násza és nászasszonya.
Itt vannak orvosai: Dr Nyikos György és Dr Gondi Klára.
Itt vagyunk mindannyian, kik közel-távolvaló rokonai, barátai, szomszédai, munkatársai voltunk és vagyunk.
Itt vagyunk emlékezni. Itt vagyunk hálát adni. Itt vagyunk megköszönni. Itt vagyunk tisztességet tenni.
Itt vagyunk Isten házában, a Júliában nékünk ajándékozott szeretetért hálát adni Teremtőnknek. Ámen.
Jertek, szólítsuk meg a Mindenség Urát:
Kegyelmes Istenünk! Vigasztaló Atyánk!
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Gyászoló Család, szeretteim! Hívogatlak mindnyájatokat, hogy szerettünkről megemlékezve helyezzetek el egy-egy szál virágot az Úrasztala előtt.
A szűk család kérése szerint hirdetem, hogy kialakításra kerül egy kegyeleti hely, ahol a rokonok, barátok, ismerősök megemlékezhetnek Júliáról. Ennek elkészültéről, helyéről a család majd híradással lesz.
Közben énekeljük a 274. dicséretünk 1, 3. verseit: „Ki Istenének átad mindent, bizalmát csak belé veti ...”