Lekció: Mt 21:23-32
„És mikor bement vala a templomba, hozzá menének a főpapok és a nép vénei, amint tanít vala, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat? Jézus pedig felelvén, monda nékik: Én is kérdek egy dolgot tőletek, amire ha megfeleltek nékem, én is megmondom néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. A János keresztsége honnan vala? Mennyből-é, vagy emberektől? Azok pedig tanakodnak vala magukban, mondván: Ha azt mondjuk: mennyből, azt mondja majd nékünk: Miért nem hittetek tehát néki? Ha pedig azt mondjuk: emberektől; félünk a sokaságtól; mert Jánost mindnyájan prófétának tartják. És felelvén Jézusnak, mondának: Nem tudjuk. Monda nékik ő is: Én sem mondom meg néktek, micsoda hatalommal cselekszem ezeket. De mit gondoltok ti? Vala egy embernek két fia, és odamenvén az elsőhöz, monda: Eredj fiam, munkálkodjál ma az én szőlőmben. Az pedig felelvén, monda: Nem megyek; de azután meggondolván magát, elméne. A másikhoz is odamenvén, hasonlóképen szóla. Az pedig felelvén, monda: Én elmegyek, uram; de nem méne el. E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát? Mondának néki: Az első. Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.”
Textus: Mt 21:23
„Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
A minket megszólító Ige in medias res kezdődik – ezért szükséges tudnunk az előzményeit: Jézus bevonul Jeruzsálembe, megtisztítja a templomot, mondván: „Meg van írva: Az én házam imádság házának mondatik. Ti pedig azt latroknak barlangjává tettétek!” És mentek hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyította őket. Ekkor kezdődött a mai igebeli konfliktus a főpapsággal. Hiszen azok, látva a csodákat, amelyeket cselekedett Jézus, és a gyermekeket, akik kiáltottak a templomban ezt mondva: Hozsánna a Dávid fiának! A főpapok haragra gerjedtek és mondták néki: „Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nékik: Hallom. Sohasem olvastátok-é: A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget?” Ekkor otthagyta őket, Bethániába ment szállásra. Másnap a városba jőve a fügefán nem talált gyümölcsöt: „Gyümölcs te rajtad ezután soha örökké ne teremjen”
Ezek után ér a templomba hétfőn. „És mikor bement a templomba, hozzá mentek a főpapok és a nép vénei, amint tanít, mondván: Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat? Arra kíváncsiak, kitől van felhatalmazása, megbízatása Jézusnak minderre.
Jézus kérdéssel válaszol. Nem a válasz elől akar ezzel kitérni, hanem a kérdezőket akarja színvallásra kényszeríteni. Kérdése Keresztelő Jánosra és az ő megbízatásának természetére irányul. A jelenlevők lelkiismerete rossz, mert Jánost ők nem fogadták el, de a közhangulatot nem tudták befolyásolni. A nép hitt János megbízatásának isteni eredetében, és prófétának tartotta.
A Jézust faggatni akarók a megszégyenült „nem tudjuk”-kal felelnek, s e válaszuk felmenti Jézus a válaszadás kötelezettsége alól.
Bevallom, néha, amikor Jézus csodáiban elgyönyörködöm, gyógyításainak örvendezek, kicsit balgatag gyermeki kíváncsisággal én is a hogyanon és mikénten kezdek elmélkedni, még bennem is felmerül a kérdés: Micsoda hatalommal cselekszi ezeket? És ki adta néki e hatalmat?
Aztán rájövök: nem kell kérdezni: Nézz az égre hajnalban, éjszaka! Nézd az emelkedő párát, a sarjadó vetést, a duzzadó rügyeket? Micsoda hatalom cselekszi ezeket? Ki hangolja össze, minő dirigens tartja egyben e világ remekléseit? Kérdés nélkül is ott a válasz, kezed ügyében, a Szentírásban. Olvasd el, elejétől végig, aztán kezd újra, majd ismét, s egyszer majd megérted, hogy micsoda hatalommal cselekszi ezeket, és ki adta néki e hatalmat?
Jézusnak nem kell feleletet adnia, de egy példázatot mégis elmond, hogy azzal nem csak a főpapok és vének kérdésére feleljen, hanem egyszersmind helyreigazítsa a kibillentett értékrendet. Tovább folytatja a gondolatsort, s ez a példázat félreérthetetlenül tartalmazza az engedetlen Izráel ítéletét is.
A két testvér példázata. Izráelben a gyermekeknek kötelessége volt apja szőlőjében vagy földjén dolgozni. Itt a helyzetet súlyosabbá teszi az, hogy az nem is parancsol, holott megtehetné, hanem a parancs kéréssé szelídül. Annál élesebben csattan az elutasító válasz.
Ha a hallgatók sejtik a példázat élét, akkor már maga az is ingerelheti őket, hogy Izráel és Isten viszonyát nem az apa és egyetlen fia, hanem az apa és két fia viszonyán szemlélteti. A két fiú éles ellentétben áll egymással. Az elsőn megbánás jeleit láthatjuk, a másodikon a nyájas engedetlenséget. A példázat végén Jézus kérdést tesz fel, és ez elől most már lehetetlen kitérni. Sem a főpapoknak és véneknek, sem nekünk! „E kettő közül melyik teljesítette az atya akaratát?”
Mondának néki: Az első. Ez az egyetlen lehetséges válasz Izráelnek azt a részét „igazolja”, amely előéletével nemet mondott Istennek törvényére, de amikor János és Jézus hirdette: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa! – ők megtértek, megkeresztelkedtek bűneik bocsánatára.
„Monda nékik Jézus: Bizony mondom néktek: A vámszedők és a parázna nők megelőznek titeket az Isten országában. Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a parázna nők pedig hittek néki; ti pedig, akik ezt láttátok, azután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.”
Jézus kimondja a kárhoztató ítéletet a nép másik részére, amelynek előélete a szavakban hangoztatott „igen” Isten törvényére, viszont egész életfolytatásuk ellentmondásban van ezzel. Ők azok, akiket a maguk önelégültsége, látszatkegyessége annyira vakká tesz, hogy EZT sem tudják meglátni – amit Jézus a virágvasárnapi bevonulás és a hétfői visszatérés között tesz! Látják – de a botránkozást, az üzlet elrontását, a tőlük engedélyt, megbízást nem kérést képesek csak meglátni. S lám, főpapi engedély nélkül is tisztává, egészségessé, kegyelembe fogadottá teheti Jézus azokat, akik kérik tőle, Ő ingyen adja, Istennek szerelméből azt, amit a főpapoktól és a vének tanácsától pénzen sem lehetett megvenni!
Ez az igazi felelet a kötekedő kérdésre:
„Micsoda hatalommal cselekszed ezeket? és ki adta néked ezt a hatalmat?”
A szerető Atya hatalmával cselekszi, aki úgy szerette e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Ámen
„Adjátok meg azért mindenkinek, amivel tartoztok: akinek az adóval, az adót; akinek a vámmal, a vámot; akinek a félelemmel, a félelmet; akinek a tisztességgel, a tisztességet. Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal,
hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.”
(Rm 13:7-8)