2019 07 14 Szekszárd

Csécsy István küldte be 2019. 07. 14., vasárnap, 18:35 időpontban
Download files:

„mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.”
Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak, a mi Urunknak megismerésében. Ámen.

Fennálló ének: 77. zsoltár 8. vers: „Ó, erős és kegyes Isten …”

8. Ó, erős és kegyes Isten, Szent vagy cselekedetidben, És sehol senki nincsen Hozzád hasonló Isten. Csuda, Isten, a te dolgod, Amint gyakran megmutatod, Minden népek jól látják, Nagy voltát hatalmadnak.

Derekas ének: 66. zsoltár 1,2,8. vers: „Örvendj, egész föld, az Istennek, …”

1. Örvendj, egész föld, az Istennek, És énekelj szép zengéssel! Nagy dicsőségét szent nevének Mindenek dicsérjék széjjel. Mondjátok ezt az Úr Istennek: Csudálatosak dolgaid, Erősséged nagy, hozzád esnek Hízelkedvén ellenségid.

2. A te isteni felségedet E földön mindenek áldják, És dicsőséges szent nevedet Énekléssel magasztalják. Jertek, és ezt jól meglássátok, Minden jól ide figyelmezz: Istennek mily csudálatosak Dolgai az emberekhez.

8. Jertek, halljátok, hadd beszéljem Tinéktek, istenfélőknek, Amiket Isten tett énvélem, Mily kegyesen tett lelkemnek! Hogy szájammal hozzá kiálték, Ottan meghallgata engem, Azért beszédével nyelvemnek Mindenkor őtet dicsérem.

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: Lk 6:36-42
„Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek. Példabeszédet is monda nékik: Vajon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é? Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere. Miért nézed pedig a szálkát, amely a te atyádfia szemében van, a gerendát pedig, mely a te saját szemedben van, nem veszed észre? Avagy mi módon mondhatod a te atyádfiának: Atyámfia, hadd vessem ki a szálkát a te szemedből, holott te a te szemedben lévő gerendát nem látod. Te képmutató, vesd ki először a gerendát a te szemedből és azután gondolj arra, hogy kivesd a szálkát, amely a te atyádfia szemében van.”

Imádság:

Igehirdetés előtti ének: 162. dicséret 7. vers: „Prédikáltasd szent igédet, …”

7. Prédikáltasd szent igédet, Felséges Isten! Ne hagyd szomjúhozni a mi lelkünket, Áldd meg életünket, Felséges Atya Isten!

Textus: Lk 6: 40
„Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

A legtöbb gyermekben megvan a vágy, hogy hasonlítson szülőjére. Minden szülőben megvan az öröm, amikor az mondják, hogy mennyire hasonlít rá gyermeke. Aztán ahogy növekszünk, példaképeket keresünk, akikre felnézhetünk, akikre valamilyen okból hasonlítani szeretnénk.
Kit választunk példaképül? Kire kívánunk hasonlítani?
Szomorú, ha egy idő után feladjuk e vágyunkat. Lehet, hogy azért, mert kevés az önbizalmunk, hogy hasonlóvá lehetünk a kiválasztotthoz. Lehet, hogy a példaképül választottban csalódtunk valamiért. De az is lehetséges, hogy túlfűtött önbizalommal azt gondoljuk magunkról, hogy oly erős egyéniségek vagyunk, akiknek senkire sem kell hasonlítania. Ez utóbbi a legbiztosabb út arra, hogy önmagunkban csalódjunk – mert előbb vagy később be kell ismernünk: nem lehetünk önmagunk példaképei.
De kit választunk példaképül? Kire kívánunk hasonlítani? Mi határozza meg, hogy kit választunk? Életkoronként más és más… Nagyon sokszor – főleg ifjúkorban – külsőségek, melyeket utánozni kívánunk. Egyszerre több példaképünk is lehet: kiből mi vonzó számunkra. Megjelenése, hangja, teljesítménye, tudása.
Amikor érettebbé leszünk – ki mely életkorban – akkor ráébredünk arra, hogy keveset ér egy-egy részhez hasonlatossá lenni, hanem az egész személyiséget kell példaként átvennünk. Ekkor már mestert keresünk, oly mestert, aki nem csak valamely szakma, tudományág specifikumait ismerteti meg velünk, hanem mindenben követhető. Oly mestert keresünk, aki kész elfogadni minket s átadni nekünk minden tudását.
Egykor a tanítványok – bizonyítandó, hogy elsajátítottak minden fortélyt – műremeket, mesterművet készítettek. Valamilyen szinten ez mindmáig megmaradt, felsőbb iskolák végén szakdolgozatban, diplomamunkában adnak számot tudásukról, próbálva meghaladni mestereiket.
A Szentírásban nem erről tanít Atyánk bennünket. Ahhoz, hogy megérthessük, miért és mire tanít, tisztáznunk kell: Kit választottunk példaképül? Kire kívánunk hasonlítani? Kit tekintünk életünk minden területén Mesterünknek?
Értjük-e Jézus szavát? „Vajon a vak vezetheti-é a világtalant? avagy nem mindketten a verembe esnek-é?” Ha nem a tökéletest választjuk példaképül, ha nem a tökéletes lábnyomát követjük, akkor elkerülhetetlenül – előbb vagy később – a verembe zuhanunk! Ne feledjük: aki nálunk többet tud, többre képes, aki ezáltal méltó tiszteletünkre, nagyrabecsülésünkre – az még, minden területet összevetve, korántsem tökéletes! A távoli vermet is jobb ma elkerülni!
Kit válasszunk példaképül? Kire kívánjunk hasonlítani?
Mondjuk Józsué után szabadon: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk, nekünk Ő a Mesterünk, mi az Ő tanítványai vagyunk! („Hogyha pedig rossznak látjátok azt, hogy szolgáljatok az Úrnak: válasszatok magatoknak még ma, akit szolgáljatok; akár azokat az isteneket, akiknek a ti atyáitok szolgáltak, amíg túl valának a folyóvizen, akár az Emoreusok isteneit, akiknek földjén lakoztok: én azonban és az én házam az Úrnak szolgálunk.” (Józs 24:15)) Aki még nem választott, annak még ma választania kell! Nem mások választásához csatlakozni, nem másokra bízva a döntést, hanem neked kell személyesen eldöntened: Ki a példaképed, kit követsz, mindvégig!
Ezt csak úgy lehet megvallani, ha tudjuk: „Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.” Nem több, nem kevesebb: olyan. Ez a cél. Ez a feladat – „hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített” (2Tim 3:17) Ez nem lehetőség, hanem kötelezettség: „Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes.” (Mt 5:48)
Mit tanulhatunk ma Mesterünktől, hogy újabb lépéseket tegyünk a tökéletesedés felé? „Legyetek azért irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas. Ne ítéljetek és nem ítéltettek; ne kárhoztassatok és nem kárhoztattok; megbocsássatok, néktek is megbocsáttatik; Adjatok, néktek is adatik; jó mértéket, megnyomottat és megrázottat, színig teltet adnak a ti öletekbe. Mert azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek.” Mondja ezt úgy Jézus, mint aki maga is ezt gyakorolta, „Mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsid 4:15) Ő már tökéletes, s azon van, azért munkálkodik, azért adta életét, hogy mindenki olyan legyen, mint Ő!
Ő irgalmas, nem ítélő, nem kárhoztató, megbocsátó, aki mindig adott – még önmagát is. Figyelmeztet: azzal a mértékkel mérnek néktek, amellyel ti mértek. Rajtunk áll, kit követünk, kit szolgálunk, kit mutatnak cselekedeteink Mesterünknek.
Most készíted a diplomamunkádat, műremekedet, amit majd eléálltodban be kell mutatnod neki. Előtte álltodban kell megvédened életed szakdolgozatát. Ez egy különleges dolgozat, teljesen más, mint a papírra írtak: nem lehet elölről kezdeni, fejezeteket kihagyni, kitörölni. Még a tegnapot sem tudod megmásítani, ezért van súlya, felelőssége minden napnak. A tegnap elszalasztottakat nem pótolhatod ma, a ma dolgait nem hagyhatod holnapra! Ez a ’carpe diem’ helyes jelentése! Aki holnap délelőtt jön az Úr házába, csodálkozva látja: üres! Nem mi hiányzunk – ő halasztott egy napot. Késett.
Félsz? Én is féltem! Ahogy vénülök, mennyi mindenről látom: másként kellett volna! Látok olyanokat is, ami vállalható, de az összesség, az összkép? Bizony javításra szorulna, de erre nincs lehetőségem! Illetve egyetlen lehetőségem maradt mára, holnapra, minden napra. Ez az egyetlen lehetőség a következő kettő: 1. irgalmát kérve szeretetére bízni magam. 2. a mával és a holnappal, azok minden dolgával, tettével igyekeznem kell bizonyítani hozzá tartozásomat, az Ő tanítása, mértéke szerinti élettel.
És Ő kiegészíti mestermunkám fogyatkozásait. Mert Ő irgalmas, nem ítélő, nem kárhoztató, megbocsátó, aki mindig adott, aki még mindig ad – még önmagát is. Volt valaki, akinek sokat el kellett volna rejteni múltjából, s aki – előélete ellenére – Krisztust követő tanítvánnyá lett. Kövessük hát Pál apostol tanácsát: „De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam megett vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil 3:14)
Mit kell hát tennünk? „Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kíván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.” (Mik 6:8)
Ma, a francia forradalom 230. évfordulóján halljuk meg az örökérvényű, klasszikus verset:
Batsányi János: A franciaországi változásokra (Kassán, 1789)
Nemzetek, országok! kik rút kelepcében
Nyögtök a rabságnak kínos kötelében,
S gyászos koporsóba döntő vas-igátok
Nyakatokról eddig le nem rázhatátok;
Ti is, kiknek vérét a természet kéri,
Hív jobbágyitoknak felszentelt hóhéri!
Jertek, s hogy sorsotok előre nézzétek,
Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!
Félsz? Én is féltem! Féltem kelepcéktől, vermektől. De vigyázó szemeimet nem Párizsra vetettem és vetem, hanem „Szemeimet a hegyekre emelem, onnan jön az én segítségem. Az én segítségem az Úrtól van, aki teremtette az eget és földet.” (Zs 121:1-2)
„Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, a könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, akképpen ti is; Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele. És az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, amelyre el is hívattatok egy testben; és háládatosak legyetek. A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek gazdagon, minden bölcsességben; tanítván és intvén egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel, hálával zengedezvén a ti szívetekben az Úrnak. És mindent, amit csak cselekedtek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa. (Kol 3:12-17)
Ámen.

Hálával zengedezzünk az Úrnak…

Ráfelelő ének: 220. dicséret 6-7. vers: „Térj azért, én lelkem, …”

6. Térj azért, én lelkem, kegyelmes Istenedhez, Szép könyörgésekkel béküljél szent kezéhez, Mert lám, hozzá fogad, Csak reá hagyd magad: Igen irgalmas Úr ez.

7. Higgyünk mindörökké egyedül csak őbenne, Őrizkedjünk bűntől, ne távozzunk őtőle. Áldott az ő neve Örökké mennyekbe', Ki már megkegyelmeze.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

Hirdetések

Záróének: 223. dicséret 2,3,5,6. vers „Szívem szerint ím elkesergem …”

2. Szívem szerint ím elkesergem Gonosz és sok bűneimet: Hogy tőled én eltévelyedtem, Elhagytalak, Teremtőmet. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!

3. Hallgasd meg én fohászkodásim Atyai nagy szerelmedből, Bocsásd meg minden rút bűneim, Mentsd ki szívem ez ínségből. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!

5. Csak egy szót mondj, hogy újjá légyek, mondd ezt énnékem, bűnösnek: „Megengedtem, menj el békével, Meglásd, többé ne vétkezzél.” Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!

6. Nincs kétségem, megvigasztaltál, Erősítéd én szívemet, Könyörgésemben meghallgattál, Érzem már szent kegyelmedet. Én Istenem, én Istenem, Irgalmazz, kérlek, énnekem!

„Nem feljebb való a tanítvány az ő mesterénél; hanem mikor tökéletes lesz, mindenki olyan lesz, mint a mestere.” (Lk 6: 40)

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.