Kegyelem és békesség adassék néktek bőségesen az Istennek és Jézusnak, a mi Urunknak megismerésében. Ámen.
Fennálló ének: 130. zsoltár 1. vers: „Tehozzád teljes szívből …”
1. Tehozzád teljes szívből Kiáltok szüntelen: E siralmas mélységből Hallgass meg, Úr Isten! Nyisd meg te füleidet, Midőn téged hívlak, Tekintsd meg én ügyemet, Mert régen óhajtlak.
Derekas ének: 329. dicséret 1-5. vers: „Itt állok jászolod felett, …”
1. Itt állok jászolod felett, ó, Jézusom, szerelmem, Eljöttem, elhoztam neked, amit kezedből nyertem; Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam néked mindenem, Hogy kedves légyek néked!
2. Nem éltem még e föld színén: te értem megszülettél; Még rólad mit sem tudtam én: tulajdonoddá tettél; Még meg sem formált szent kezed, Már elválasztál engemet, Hogy társam légy e földön.
3. Halálban, éjben vártam én: fölkelt a nap rám véled. Terólad ömlik rám a fény: a béke, boldog élet, A lélek ékességei; Belőlük hitnek mennyei Szép tisztasága árad.
4. Csak nézlek boldog szívvel, és nem győzlek nézni téged, Szóm és erőm mind oly kevés, hogy elmondhassa néked: Bár felfoghatna tégedet Az emberszív és ismeret, Hogy megfejthesse titkod!
5. Megváltóm, egy kérésemet nem vetheted meg nékem: Hogy szívem mélyén tégedet hordozhatlak, remélem, És bölcsőd, szállásod leszek; Jövel hát, tölts el engemet Magaddal: nagy örömmel!
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Mk 14:27-42
„És monda nékik Jézus: Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába. Péter pedig monda néki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem. És monda néki Jézus: Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem. Ő pedig annál inkább erősíti vala: Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is. És menének ama helyre, amelynek Gecsemáné a neve; és monda az ő tanítványainak: Üljetek le itt, amíg imádkozom. És maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni; És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra; És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni? Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen. És ismét elmenvén, imádkozék, ugyanazon szavakkal szólván. Amikor pedig visszatére, ismét aluva találá őket; mert a szemeik megnehezedtek vala, és nem tudták mit feleljenek néki. Harmadszor is jöve, és monda nékik: Aludjatok immár és nyugodjatok. Elég; eljött az óra; ímé az embernek Fia a bűnösök kezébe adatik. Keljetek föl, menjünk: ímé elközelgett, aki engem elárul.”
Imádság:
Igehirdetés előtti ének: 130. zsoltár 3. vers: „Énnékem reménységem …”
3. Énnékem reménységem Vagyon csak Istenben, És bízik az én szívem Ő szent igéjében. Én lelkem erős hittel Az Urat óhajtja, Mint a virrasztó éjjel A virradtát várja.
Textus: Mk 14:38
„Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Jézus tudatában volt annak, ami rá vár. Tudta, miért jött, mi a küldetése, és tudta azt is, hogy elérkezett az események felgyorsulásának ideje. Tudta – és megkísérelte erre felkészíteni tanítványait: „Ezen az éjszakán mindnyájan megbotránkoztok bennem; mert meg van írva: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok. De feltámadásom után előttetek fogok felmenni Galileába.” Nem tudjuk, mennyire fogták fel, jegyezték meg Jézus szavait – hiszen itt „csak” a ’megbotránkoztok’ és az ’elszélednek’ ellen tiltakoznak. De hogy feltámadása után előttük megy fel Galileába – arra majd újra figyelmeztetni kell a tanítványokat.
Most megint a hirtelen Péter szól – mintegy hangsúlyozva, hogy ő más, különb mint a többiek: „Ha mindnyájan megbotránkoznak is, de én nem.” Jézus azonban ismeri, múltját és jövőjét. Nem haraggal szól, csak a nagyzolást rakja helyre a tény közlésével: „Bizony mondom néked, hogy ma, ezen az éjszakán, mielőtt a kakas kétszer szólana, háromszor tagadsz meg engem.” Erre újabb bizonygatással válaszol Péter, s csatlakoznak hozzá a többiek is: „Ha veled együtt kell is meghalnom, semmiképpen meg nem tagadlak téged. Hasonlóképen szólanak vala a többiek is.” Úgy tűnik, hogy elszántak.
Ezt követően „maga mellé vevé Pétert és Jakabot és Jánost, és kezde rettegni és gyötrődni; És monda nékik: Szomorú az én lelkem mind halálig; maradjatok itt, és vigyázzatok. És egy kevéssé előre menvén, a földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra; És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied. Azután visszatére és aluva találá őket, és monda Péternek: Simon, alszol? Nem bírtál egy óráig vigyázni?” Ez még kétszer megismétlődik.
Mielőtt kárhoztatnánk a három apostolt, hogy mi bezzeg… - értsük meg, hogy a mi örökkévaló, Gondviselő Atyánk ma miért éppen ezzel az Igeszakasszal szólít meg minket, s ebből Lelke által miért emeli ki: „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.”
Ez Jézus saját tapasztalata – ezért akar ettől óvni bennünket. Ő azt kérte az apostoloktól – s kéri tőlünk is: „maradjatok itt, és vigyázzatok” „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.” Tudta, hogy a lélek kész – ez szólt az apostolokból, de előre látta, hogy mire visz a test erőtelensége. Nem csak Péter tagadását látta, de látta azt is, hogy amikor beteljesíti azt, amiért e világra küldetett; amikor megváltásunk művét hűséggel végrehajtja – akkor mindenki szerte fut, mert nem nem fogják fel, nem értik az érthetetlent: így szerette Isten e világot, hogy az Ő Fiát adta… Elképzelhetetlen, azok számára különösen, akik vallották: Te vagy a Krisztus, az élő Isten Fia!
Még az élő Isten Fiának is feltöltődésre van igénye: „földre esék, és imádkozék, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra; És monda: Abba, Atyám! Minden lehetséges néked. Vidd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.” „a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.”
Jézus tudott erőt meríteni, minden körülmények között kész volt elfogadni az Atya akaratát. S a három kiválasztott tanítvány elaludt – bizonyítva a test erőtlenségét. „Aludjatok immár és nyugodjatok.”
És mi? Mi mit tegyünk? „Vigyázzatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne jussatok; a lélek ugyan kész, de a test erőtelen.”
Hogyan állunk a vigyázással, hogyan állunk az imádkozással?
Kísértetbe ne jussatok! A Törvénnyel ne kerüljünk összeütközésbe
Mire vigyázunk? Mikor vigyázzunk?
Ne kerüljünk összeütközésbe a szeretet parancsolatával!
Miért imádkozunk? Mikor imádkozunk?
Hogy ne mi akarjunk okosak lenni, hanem képesek legyünk mindenkor a bölcsességet követni!
Hogy ne a magunk erejében, erősségeinkben bízzunk, hanem merjünk képessé lenni erőtlenségeink megvallására.
Tudjuk-e így zárni minden imádságunkat: „mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”
Ez az alap és a beteljesedés!
Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések
Záróének: 19. zsoltár 4-7. vers „Az Isten törvénye Tiszta, ő beszéde …”
4. Az Isten törvénye Tiszta, ő beszéde Lelkeket megtérít, Hűség bizonysága, Kisdedeket abba' Bölcsességre tanít. Ő parancsolati, Igazak mondási, Mik szívet vigasztalnak. Minden ő törvényi, Tiszták szent beszédi, Szemet világosítnak.
5. Az Isten félelme Tiszta, mindörökké Megmarad és megáll. Az ő ítélete Igaz mindenekbe', Teljes nagy jósággal. Aranynál, ezüstnél És drágaköveknél Sokkal becsületesebb; Ő szerelmessége És gyönyörűsége A méznél is édesebb.
6. Aki szolgál néked, Tanul, Uram, tőled Nagy jó tanulságot. És ha azt megtartja, Jól lészen ő dolga, Mert veszen jutalmat. Ki tudná bűninek, Számát esetinek, És ki gondolhatná meg? Én sok bűneimet, Titkos vétkeimet, Uram, nékem bocsásd meg!
7. Szolgádat őrizd meg, Kevélységtől tartsd meg: Ne essék e bűnbe, És én tiszta lészek, Semmi bűnt nem tészek, Járván te kedvedbe'. Szájamnak szólása, Szívem gondolatja Kedves legyen tenéked! Adjad, ó, én Uram, Kősziklám, megváltóm, Hogy ne vétsek ellened!
„Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy Ő szeretett minket, és elküldte az Ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” (1Jn 4:10)