Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 77. zsoltár 1. vers: „Az Istenhez az én szómat,…”
1. Az Istenhez az én szómat, Emelém kiáltásomat; Hogy felkiálték hozzá, Beszédem meghallgatá. Mindennémű szükségemben Reménységem csak az Isten; Éjjel kezem feltartom, Az égre hozzá nyújtom.
Derekas ének: 460. dicséret 1-6. vers: „Amint vagyok, sok bűn alatt, …”
1. Amint vagyok, sok bűn alatt, De hallva hívó hangodat, Ki értem áldozád magad: Fogadj el, Jézusom!
2. Amint vagyok – nem várva, hogy Lelkemnek terhe, szennye fogy, Te, aki megtisztíthatod: – Fogadj el, Jézusom!
3. Amint vagyok – bár gyötrelem, S kétség rágódik lelkemen, Kívül harc, bennem félelem: – Fogadj el, Jézusom!
4. Amint vagyok – vak és szegény, Hogy kincset leljek benned én, S derüljön éjszakámra fény: – Fogadj el, Jézusom!
5. Amint vagyok – nincs semmi gát, Kegyelmed mit ne törne át; Hadd bízza lelkem rád magát: – Fogadj el, Jézusom!
6. Amint vagyok – hogy a te szent Szerelmed tudjam, mit jelent Már itt s majd egykor odafent: – Fogadj el, Jézusom!
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Ef 3:14-21
„Ezokáért meghajtom térdeimet a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja előtt, Akiről neveztetik minden nemzetség, mennyen és földön, Hogy adja meg néktek az ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az ő Lelke által a belső emberben; Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig. Annak pedig, aki véghetetlen bőséggel mindeneket megcselekedhetik, feljebb hogynem mint kérjük vagy elgondoljuk, a mibennünk munkálkodó erő szerint, Annak légyen dicsőség a Krisztus Jézusban nemzetségről nemzetségre örökkön örökké. Ámen!”
Imádság:
Igehirdetés előtti ének: 154. dicséret 1. vers: „Úr Jézus, mely igen drága …”
1. Úr Jézus, mely igen drága A te igédnek világa, Mely bölccsé tévén az elmét, Szüli az Úrnak félelmét. Gerjeszd fel most indulatunk, Hogy míg igédre hallgatunk, Végyen bennünk épületet A hit, reménység és szeretet: Tégy bölcsekké, tégy szentekké!
Textus: Ef 3:17-19
„…lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Ma amikor elkezdjük olvasni a Szentírás mára ajánlott szakaszát, néhány kérdés merülhet fel bennünk: Ki szól, kihez? Többféle válasz is lehetséges, de a különböző válaszok más-más irányba vezetik tovább gondolatainkat.
Az igeszakasz meghatározásakor hallhattuk – amit aztán talán elsőként felelhetünk a ki-kihez kérdésre: Pál apostol szól – mégpedig írásban – az efezusiakhoz. Ennek alapján akár az a tévútra vivő gondolatunk is lehet, hogy mi belekotnyeleskedünk mások levelezésébe. Pedig már gyermekségünkben azt tanultuk, hogy ne olvassunk bele mások leveleibe, irataiba.
A másik lehetséges válasz a ki-kihez kérdésre: Maga Isten szólítja meg Pál apostolon keresztül az efezusiakat. Erre is mondhatjuk: ez csak rájuk tartozik.
Mindkét lehetséges válasz egyfajta műelemzési elvet követ: ki írta, miért írta, kihez írta, milyen mondanivalót hordoz az írás, mit ad tudtul a megszólított számára. Mindebből következik, hogy az, aki így felel, az kultúrtörténeti kincsként becsüli a Bibliát – de nem érti-éli át azt, hogy a Szentírás Isten hozzánk szóló szava, mely éppen ezért, mert Ő szól hozzánk – aki tökéletesen ismer mind bennünket, mind körülményinket – naponként tanáccsal, életre vezető ismeretekkel kíván ellátni, megerősíteni minket.
Tehát csak egy előrevivő felelet lehetséges az Istenben hívő, magát az Ő gondviselésére bízó ember számára: A naponként olvasott Ige nem más, mint Istennek itt és most hozzánk szóló szava! Mégpedig személyesen hozzám! Nem a gyermekemről, házastársamról, szomszédomról – és sorolhatnánk hosszan – hanem egyedül rólam szól hozzám, hogy engem mérjen meg, s ha kell, megerősítsen utamon, ha kell, helyes irányba állítson.
S ha ezt vallom, akkor nem olyan további kérdéseket feszegetek, hogy miért Pál, miért az efezusiaknak, mi volt ott, amiért szólni kellett. Ezek a kérdések megint csak a kultúrtörténet felé térítenének. Nekünk azon kell inkább elgondolkoznunk: vajon mi van velünk-bennünk, hogy ezzel szólíttatunk meg, hiszen „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.” (2Tim 3:16-17)
Tehát ma miért így: „…lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.”
Elcsodálkozunk: miért akar minket tökéletessé formálni, jó cselekedetekre felkészíteni? Mert az Övéi vagyunk! Csak így érthetjük meg Isten jóvoltának mértékét! Csak úgy és akkor, ha Krisztus lakozik a szívünkben!
És erre nem elég egy ’hát persze’ sóhajtással felelni! Jakab apostol által kapjuk a figyelmeztetést: „amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.” (Jak 2:26)
A cselekedeteink, az életvitelünk, a családban, közösségekben végzett dolgaink megmutatják, ki-mi lakozik a szívünkben! Pontosabban mutatják, mint szavaink!
Ezért a tanács: „…lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben;”
Ehhez ad bíztatást Pál: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16:13-14)
Hogyan lehet megállni a hitben? „A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén…”
Az alap: Krisztus. Nem egy szívünk vitrinébe zárható csecsebecse, hanem Ő az, aki – mint hajtómotor – által ott lehet bennünk az erőnek, szeretetnek, józanságnak Lelke – mely minden félelmünket elveszi. (2Tim 1-7)
E Lélek bennünk munkálkodó bizonysága érteti meg velünk a nélküle megérthetetlent: engem, a senkit, az esendőt, a halálra menőt miért akar a maga teljességébe felemelni. Nem csak egy múlhatatlan országot ígérve, nem csak majdani befogadással bíztatva, hanem már most megajándékozva a fiúság lelkével!
Ha az Ő mértékét, a ránk vonatkozót, kiterjesztjük másokra, akkor érthetjük meg, hogy minden különbözőségünk, sokszínűségünk ellenére boldoggá lehetünk általa, mert „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” (Mt 5:9)
„Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!” (1Jn 3:1)
Így, felfogva, hogy Isten fiai vagyunk mindannyian, talán jobban tudjuk nem csupán eltűrni, hanem szeretni egymást, a valós testvéri összetartozásban.
Mit mond ma, a Mennybemenetel és a Lélek kitöltetésének ünnepe közötti vasárnapon számunkra az Ige?
Nézzünk tükörbe – s látjuk-e a szívünkben lakozó Krisztust?
Ő táplálékot ad nekünk napról-napra – ha meggyökerezünk a szeretetben! Gyökérzet nélkül nem tudjuk befogadni a táplálékot.
Csak így érthetjük meg, mi mindannyian, hogy mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának. Az ember elméje számára felfoghatatlan, számbavehetetlen Isten mértéke, a Krisztusnak minden ismeretet felülhaladó szeretete. De ha megláttatja veled az Ő mértékeit, mindjárt parányivá lesznek személyes dolgaid!
Mindenkit másként, mindenkit az Ő igazságában vezet, országa ajándékára, hogy ott teljesedhessünk be a fiúság mindent felülhaladó mértékében.
Nem valamit, valamiket kell kérnünk, hanem hálaadással fogadni minden napunk ajándékait!
Köszönöm, Uram, hogy vigyázol és vezetsz!
Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések
Záróének: 265. dicséret 1-7. vers „HAGYJAD az Úr Istenre …”
1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.
3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.
7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.
„Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.” (Rm 4:8)