Kegyelem, irgalmasság és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 23. zsoltár 1. vers: „Az Úr énnékem őriző pásztorom …”
1. Az Úr énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörű szép mezőn engemet éltet, És szép kies folyóvízre legeltet; Lelkemet megnyugtatja szent nevében, És vezérl engem igaz ösvényében.
Derekas ének: 338. dicséret 1-4. vers: „Lelki próbáimban …”
1. Lelki próbáimban, Jézus, légy velem, El ne tántorodjék tőled életem. Félelem ha bánt, vagy nyereség kísért, Tőled elszakadnom ne hagyj semmiért.
2. Ha e világ bája engem hívogat, Nagy csalárdul kínál hitványságokat: Szemem elé állítsd szenvedésidet, Vérrel koronázott, szent keresztedet.
3. Tisztogass bár bajjal olykor engemet: Kegyelmeddel szenteld szenvedésemet; Bár e test erőtlen: te oltárodon Keserű pohárral, hittel áldozom.
4. Ha halálra válik testem egykoron: Ragyogjon fel lelked e hitvány poron; Ama végső harcon rád bízom magam: Örök hajlékodba fogadj be, Uram!
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Jn 10:11-15
„Én vagyok a jó pásztor: a jó pásztor életét adja a juhokért. A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, látja a farkast jőni, és elhagyja a juhokat, és elfut: és a farkas elragadozza azokat, és elszéleszti a juhokat. A béres pedig azért fut el, mert béres, és nincs gondja a juhokra. Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim, Amiként ismer engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért.”
Imádság:
Igehirdetés előtti ének: 445. dicséret 1. vers: „Szólsz hozzám, Istenem, …”
1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Már-már megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.
Textus: Jn 10:14
„Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Jézus a jó pásztor. Ő az a jó pásztor, aki életét adja a juhokért.
Ez megkérdőjelezhetetlen igazság, bizonyított tény!
Mert ismeri az övéit – és azt mondja, hogy Őt is ismerik az övéi.
Nos, hogy is állunk ezzel? Ha egymást nem ismerjük – ismerhetjük-e Őt? De ismerjük-e egymást? Vagy csak tudunk egymásról? A kettő nem ugyanaz! Ha ismerjük egymást – az nagy veszélyt is jelenthet: ha egymáshoz igazodunk, közös véleményt, utat keresünk, a nagy magunkra-figyelés elvonja figyelmünket arról, aki ismeri a jó utat. Nem egymásra kell hát figyelnünk, hanem együtt és egyenként a Pásztorra!
Ismerjük-e Jézust – vagy csak tudunk róla? Nem mindegy! Ő életét adja a juhokért. „A béres pedig és aki nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai…” nem lehetnek jó pásztorok. A juhok az egyetlen jó pásztor, Jézus tulajdonai. Ezért nem így mondta: életét adja az Ő juhaiért, hanem: Ő életét adja a juhokért.
Általában a juhokért! Nem Ő választ közülük (itt nem szabad a tanítványok elhívására gondolnunk, sokkal inkább arra: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan…) Azok bizonyítják övéinek magukat, akik ismerik őt, követik őt. A többiért is adta életét, a többit is vezetné – de aki nem akarja meghallani hangját, megérteni szavát, aki nem Őt követi – az maga utasítja el mindazt a jót, amit csak Jézus adhat.
Egy példázatban mindig kérdés: kik vagyunk mi? Ebben egy lehetőség van: a juhok. Ez nem lehet kérdéses. A kérdés az az: az Ő juhai – vagy máséi vagyunk? Minek valljuk magunkat!?
Minden juh az Övé, mindent tud róluk – de vajon mi mit tudunk róla? Tudjuk-e, hogy kiéi vagyunk? Tudjuk-e, vagy csak énekeljük: „Nem vagyunk mi magunkéi, de Jézus vére bére…”
Van más lehetőség? Nincs! Nem vagyunk béresek.
Pásztor – akkor, ott. Más módon, mint nálunk.
Közös: számon tartja, ismeri szükségét, baját, erényeit, gyengeségét – s annak megfelelően kezeli.
Más: Ott a pásztor elöl ment, nem a nyáj után!
Nem küldte a nyájat, hanem hívta! Oda, ahol Ő van, azon az úton, amit Ő már megtett. Az Ő nyája nem mehetett másfelé! Nem a nyáj döntött, s a pásztor kullogott utánuk, hanem vezette őket!
Jézus nem ismeretlen útra küld – hanem megtett úton vezet!
Az Ő juhai ismerik az Ő hangját – ezért követik. Lehet, hogy mi nem tudunk annyit Jézusról, mint Ő rólunk – de legalább a hangját ismerjük?
A juh és a pásztor között mindennapi, folyamatos kapcsolat van. Nem alkalmi közösség. Jézus nem forgalomirányító, aki hol jobbra, hol balra küld – hanem pásztor, aki vezet. Nem csupán irányt ad: arra menj, azt tedd, hanem vezet, példát adva a cselekedeteiben is.
Máshonnan tudjuk: az elkóboroltnak, a veszedelmébe rohanónak utána megy, vállára veszi és hazaviszi. (Ha addig övének bizonyította magát!)
Tévelygés a predestinációra hárítani, hogy övé vagyok, vagy nem! Az Ő hangja mindenkihez elér – s nem rajta múlik, ha valaki nem felel rá!
Ne hárítsuk a magunk döntéseinek felelősségét Jézusra!
Hanem hallgassuk, figyeljük, ha szükséges: kérjük segedelmét – s Ő segít, felvesz, meggyógyít és megtart – mert jó pásztor!
Ő nem majd, hanem már életét adta juhaiért. Érted, értem, értünk.
Vezet – s nem csak itt. Hanem megnyitja azt az ajtót is, amit senki más nem nyithat meg. Ő megtette az utat – az út járható. Ebben segítségül van. Mert Ő azért jött, hogy megtartsa az Övéit.
Vezet, hogy célba érjünk, hogy általa győztesekké legyünk.
Szólongat minket, s arra bátorít, hogy a nehezebben hallókat mi is bíztassuk: jöjj, nem kell semmit hoznod, amerre Jézus vezet, ahová Ő hív, ott megvan minden: friss forrás, dús legelő, oltalom, békesség, élet! Ámen
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések
Záróének: 274. dicséret 1-4. vers „Ki Istenének átad mindent, …”
1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.
2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.
3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.
4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.
Jézus szól hozzánk: „Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet, és engem is ismernek az enyéim.” (Jn 10:14)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!