Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 89. zsoltár 1. vers Az Úrnak irgalmát örökké éneklem, …”
1. Az Úrnak irgalmát örökké éneklem, És hűséges voltát mindenkor hirdetem, Mert mondom, hogy megáll mindörökké irgalma, Melyet úgy megépít, hogy megálljon mindenha, És hogy mind az égig erősíted, megtartod Te szent igazságod és a te fogadásod.
Derekas ének: 25. zsoltár 1,5,6. vers: „Szívemet hozzád emelem …”
1. Szívemet hozzád emelem, És benned bízom, Uram; És meg nem szégyeníttetem, Nem nevet senki rajtam, Mert szégyent nem vallanak, Akik hozzád esedeznek, Azok pironkodjanak, Akik hitetlenül élnek.
5. Az Istennek minden úta Kegyesség és nagy hűség Azoknak, kik mondására Gondot tartnak mindvégig. Énnékem kegyelmezz meg, Uram, a te szent nevedért. És bűnömet bocsásd meg, Ne ostorozz nagy voltáért!
6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik.
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Jn 9:1-12
„És amint eltávozék, láta egy embert, aki születésétől fogva vak vala. És kérdezék őt a tanítványai, mondván: Mester, ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született? Felele Jézus: Sem ez nem vétkezett, sem ennek szülei; hanem, hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai. Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik. Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok. Ezeket mondván, a földre köpe, és az ő nyálából sárt csinála, és rákené a sarat a vak szemeire, És monda néki: Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában (ami azt jelenti: Küldött). Elméne azért és megmosakodék, és megjöve látva. A szomszédok azért, és akik az előtt látták azt, hogy vak vala, mondának: Nem ez-é az, aki itt szokott ülni és koldulni? Némelyek azt mondák, hogy: Ez az; mások pedig, hogy: Hasonlít hozzá. Ő azt mondá, hogy: Én vagyok az. Mondának azért néki: Mimódon nyiltak meg a te szemeid? Felele az és monda: Egy ember, akit Jézusnak mondanak, sarat készíte és rákené a szemeimre, és monda nékem: Menj el a Siloám tavára és mosódjál meg; miután pedig elmenék és megmosakodám, megjöve látásom. Mondának azért néki: Hol van az? Monda: Nem tudom.”
Imádság:
Igehirdetés előtti ének: 180. dicséret 1. vers: „A töredelmes szívet, …”
1. A töredelmes szívet, Te, Uram, szereted, Az engedelmes lelket Soha meg nem veted. Ezzel a reménységgel Tehozzád óhajtunk, Légy, kérünk, segítséggel És könyörülj rajtunk.
Textus: Jn 9:3
„…hogy nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Az evangélium ez az egész fejezete a vakon született meggyógyításáról szól.
De nem ezért különleges, egyedi! Sokszor olvastam már, a mai napra készülve is naponta, de csak csütörtökön tűnt fel egyedisége!
Jézus gyógyításai így kezdődnek: odamegy a beteg – vagy odaviszik; az arra járó Jézust megszólítja, kiáltozva; vagy csendesen a közelébe lopódzik és megérinti; ismerőse, rokona megy Jézushoz vagy üzen érte: jöjjön, gyógyítson; vagy Jézus meglátva a szükségben lévőt, megkérdezi: Akarsz-e meggyógyulni?
Itt ezek egyike sem fordul elő. Látja ugyan Jézus a vakot – de a tanítványok kérdeznek. De nem a vakot kérdezik – hanem Jézust.
Nem azt tudakolják, hogy lehet-e gyógyulása – hanem azt firtatják: az állapota ki bűneinek a következménye? Nem a jövendőt, hanem a múltat kutatják a tanítványok: „ki vétkezett, ez-é vagy ennek szülei, hogy vakon született?” Van ennek jelentősége? Olyan, ami változtathat a jelen helyzeten?
A vak szóhoz sem jut. Nagyon kicsi, de ugyanakkor nagyon lényeges szereplő. Ő azért van, azért úgy van, hogy „nyilvánvalókká legyenek benne az Isten dolgai.” De ezt csak Jézus tudja.
Majd azt mondja Jézus – ez is eltér az egyéb gyógyításoktól: „Nékem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, amíg nappal van: eljő az éjszaka, mikor senki sem munkálkodhatik. Míg e világon vagyok, e világ világossága vagyok.”
Lehet szép kenetteljes elméleteket gyártani, hogy Jézus miért gyógyított, tett csodákat: nem tudta elviselni a szenvedést, nem tudta visszautasítani a szükségben lévőt. Ezek az emberi képzelgések, belemagyarázások, féligazságok.
Jézus elmondja: Az Őt elküldő – Atya – dolgait kell cselekednie, amíg Ő a világ világossága. Az Isten hozzánk való szeretetét kell világoltatnia, láthatóvá tennie.
És még mindig nem szól a vakhoz. Hanem minden más gyógyítástól eltérően tesz valamit. Valami olyat, amin a domestos hívő emberek felháborodva kiáltanának: Ó szent higiénia! Máskor ’csak’ szólt: legyen néked a te hited szerint; a te hited megtartott téged; eredj el, és többé ne vétkezzél. Itt sarat csinál, azzal megkeni a vak szemét, s csak ezután szólítja meg: „Menj el, mosakodjál meg a Siloám tavában.”Semmit nem kérdez a vaktól, semmit sem kér tőle. Megkeni a szemét, elküldi – és az, miután megtette azt, amire Jézus felszólította, megjön látva. Már lát, de Jézust még nem látta. Ennyit tud róla: „Egy ember, akit Jézusnak mondanak” „Hol van az? – kérdezik tőle. Nem tudom.”
Sokan keresték a csodák, a gyógyulások okát – mindeddig mindhiába. Hiába, mert a nyálban, a porban keresték. A hittel nem számoltak, azzal nem tudtak mit kezdeni.
Most tiszteletteljesen közbeszólhatnátok: Tiszteletes úr! Hogy beszélhetünk a vak hitéről, amikor ő még meg sem szólalt! Valóban nem szólt a feljegyzés szerint. Csak eltűrte, hogy egy ismeretlen valami sárral bekenje a szemét. Nem törölte le ruhája ujjával. Elfogadta az utasítását minden kérdezés nélkül. Felállt, elment, a Siloám tavában lemosta a sarat – és megjött a látása. Nem tudta, ki tette vele, nem tudta, miért teszi vele. Mondhatni: teljesen tudatlan volt. És mégis megtörtént a csoda: látott. Életében először. Mert hitt annak, aki megkente, aki szólt hozzá.
Eddig e gyógyítási igeszakasz mára kijelölt része. Ad a Lélek elég gondolatot, hogy az egykoriakat összemérjük mai gyakorlatunkkal.
1987 gyülekezeti kirándulást tettünk Dunaalmásba, sérült embereket látogatattunk meg. Születésüktől fogva magatehetetlen, beszélni, önállóan enni, inni sem tudó embereket. Akkor az örök emberi ’miért’ kérdésre válaszul mondta az ottani lelkész „…hogy nyilvánvalókká legyenek bennük az Isten dolgai.” És nyilvánvalóvá legyen bennünk: hálát adunk-e Teremtőnknek, hogy bennünket nagyobb sérülések nélkül adott e világra; hálaadásunk megmutatkozik-e a sérültekről való gondoskodásban.
Azon elgondolkozunk: ki vétkezett. De elgondolkozunk-e azon, hogy ki és miért mentesített minket vétkeink következményeitől.
Mi vajon mit szólnánk napjainkban hasonló helyzetben, amikor már keveri a sarat Jézus? Uram, csak nem egy kereszteletlen, konfirmációról mit sem hallott, templomban sosem járt nyomorulttal akarsz tenni valamit? Mi sok méltóbbat tudunk eléd hozni! Jézus bizonnyal visszakérdezne: mi az, hogy méltóbbat? S ha tudtok olyanról, akinek szüksége lenne a velem való találkozásra, eddig miért nem hoztátok?
Jézus nem a méltóságot nézi. A zsinagógai elöljáró gyermekével, a százados szolgájával sem azért tett csodát, mert megbecsült emberek hozzátartozói voltak. Senkitől sem kért semmilyen iratot, taj-számot, igazolást. Egyet kért az Őt körülvevőktől: Engedjétek hozzám jőni, nem tiltsátok el – mert ilyeneké az Isten országa!
Akkor, ott a hivatalosak és a tömeg sokféle módon reagált a történtekre. Megkérdezték a meggyógyítottat, a szüleit, rögzíteni kívánták a tényállást. S mert olyan esettel találkoztak, amit nem tudtak hova tenni – kivetették maguk közül a meggyógyítottat.
De a történet nem ezzel ér véget: „Meghallá Jézus, hogy kiveték azt; és találkozván vele, monda néki: Hiszel-é te az Isten Fiában? Felele az és monda: Ki az, Uram, hogy higgyek benne? Monda pedig néki Jézus: Láttad is őt, és aki beszél veled, az az. Az pedig monda: Hiszek, Uram. És imádá őt.”
Nem csak a kezdet, a lezárás is más, mint a többi csodatételnél.
S mindezt azért adja elénk az evangélium, hogy mi is engedjünk Jézusnak. Akkor is, ha nemvártat, érthetetlent tesz velünk, kíván tőlünk. Akkor is megtesszük, ha a körülöttünk lévők felzúdulnak: No de ilyet! Na ne! Ezt azért mégse! De ha feltétel nélkül megtesszük, amit tőlünk kér, velünk is megismerteti magát. Lehetnek most még kétségek benned, de ha engedsz neki, neked is felel: Láttad is őt, és aki beszél veled, az az. S akkor örömmel mondhatod: Hiszek, Uram! És imádhatod Őt.
Mindezt teszi semmi előzményt nem vizsgálva, azért, „hogy nyilvánvalókká legyenek benned is az Isten dolgai.” A mindent felülhaladó szeretete. Hagyod?
Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések
Záróének: 396. dicséret 1-3. vers „Ébredj, bizonyságtévő Lélek!…”
1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen messze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét!
2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél Ó, bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!
3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, Hogy veszni a pogányt se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!
„Mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (1Jn 4:16)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom
a csecsy.istvan@gmail.com címen!