A Kegyelem legyen mindazokkal, akik szeretik a mi Urunk Jézus Krisztust romlatlanságban. Ámen
Fennálló ének: 77. zsoltár 1. vers: „Az Istenhez az én szómat, …”
Az Istenhez az én szómat, Emelém kiáltásomat; Hogy felkiálték hozzá, Beszédem meghallgatá. Mindennémű szükségemben Reménységem csak az Isten; Éjjel kezem feltartom, Az égre hozzá nyújtom.
Derekas ének: 512. dicséret 1-4. vers: „Szólj, szólj hozzám, Uram, …”
1. „Szólj, szólj hozzám, Uram, mert szolgád hallja szódat!” Így mondom, mert magam rég annak érezem. Hadd járjak utadon, hadd várjam égi jódat Hű szívvel szüntelen, hű szívvel szüntelen.
2. Adj lelkedből erőt, hogy értsem és szeressem Elrendelt utamat s minden parancsodat. Egy vágyat hagyj nekem: hogy halljam és kövessem Szent igazságodat, szent igazságodat.
3. Nincs oly tudós sehol, ki megtanít utadra, A bölcs nem fejti meg törvényedet sosem; Te fejted meg nekünk, te, hű szíveknek Atyja, Kinek szavát lesem, kinek szavát lesem.
4. Te nagy csodáidról bár fennszóval beszélnek És fennen hirdetik felséges rendedet, Ha nem te szólsz, Uram, a szó fülig ha érhet, De szívig nem mehet, de szívig nem mehet.
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten. Ámen.
Lekció: Acta 8:26-40
„Az Úrnak angyala pedig szóla Filepnek, mondván: Kelj fel és menj el dél felé, arra az útra, mely Jeruzsálemből Gázába megy alá. Járatlan ez. És felkelvén, elméne. És ímé egy szerecsen férfiú, Kandakénak, a szerecsenek királyasszonyának hatalmas komornyikja, ki az ő egész kincstárának felügyelője vala, ki feljött imádkozni Jeruzsálembe; És visszatérőben volt és az ő szekerén ül vala, és olvasá Ésaiás prófétát. Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez! Filep azért oda futamodván, hallá, amint az Ésaiás prófétát olvassa vala. És monda: Vajon érted-é, amit olvasol? Ő pedig monda: Mi módon érthetném, ha csak valaki meg nem magyarázza nékem? És kéré Filepet, hogy felhágván, üljön mellé. Az írásnak helye pedig, melyet olvasott, ez vala: Mint juh viteték mészárszékre, és mint a bárány az ő nyírője előtt néma, azonképen nem nyitotta fel az ő száját. Az ő megaláztatásában az ő ítélete elvétetett, az ő nemzetségét pedig kicsoda sorolja el? mert elvétetik a földről az ő élete. Felelvén pedig a komornyik Filepnek, monda: Kérlek téged, kiről mondja ezt a próféta? Magáról-é, vagy más valakiről? Filep pedig száját megnyitván, és elkezdvén ezen az íráson, hirdeté néki a Jézust. Mikor pedig menének az úton, jutának egy vízhez; és monda a komornyik: Ímhol a víz: mi gátol, hogy megkeresztelkedjem? Filep pedig monda: Ha teljes szívből hiszel, meglehet. Az pedig felelvén, monda: Hiszem, hogy a Jézus Krisztus az Isten Fia. És megállítá a szekeret; és leszállának mindketten a vízbe, Filep és a komornyik; és megkeresztelé őt. Mikor pedig a vízből feljöttek, az Úrnak Lelke elragadá Filepet; és többé nem látta őt a komornyik, mert tovább méne az ő útján örömmel. Filep pedig találtaték Azótusban; és széjjeljárva hirdeté az evangéliumot minden városnak, míglen Czézáreába juta.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 512. dicséret 5. vers: „Szólj, szólj, én Istenem! …”
5. Szólj, szólj, én Istenem! – szól hangodból a jóság, A lelkem megfeszül s a hallásban segít, És szódban meglelem az örökkévalóság Jó édességeit, jó édességeit.
Textus: Acta 8:26
„Az Úrnak angyala pedig szóla...”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
„Az Úrnak angyala pedig szóla...” „Monda pedig a Lélek Filepnek” (29)
Jézus őt is megszólította: Kövess engem!
„Filep pedig Bethsaidából, az András és Péter városából való volt.” (Jn 1:45)
Filepnek nem volt sok szerepe a tanítványok között. A legjelentősebb talán: ő hívta Nátánaelt Jézushoz.
Mondhatni háttérszereplő, statiszta az evangéliumban.
Most mégis őhozzá szólt az angyal, őt bátorította a lélek: menjen a járatlan útra, s csatlakozzon az ott haladó szekérhez. Nem kívánom kisiskolai tanítóként megismételni a történetet.
Urunk ma hozzánk szóló üzenetének lényege: „Az Úrnak angyala pedig szóla...”, „Monda pedig a Lélek” – neked, nekem.
Meghalljuk-e?
A gyengülő hallást ma már segíthetik ügyes készülékek, hogy meghalljuk, megértsük, ha hozzánk szólnak, amit nekünk mondanak.
Nekem is írtak fel – de csak egy ideig használtam, mert zavart, hogy a külvilág zörejeit is felerősíti, olyanokat is, amit nélküle meg sem hallottam volna, s ezzel csak megsokasítja, szinte kaotikussá teszi az információtömeget, a javítás szándékával megnehezíti annak megtalálását, hogy mi is az, ami hozzám szól, amit hallanom, amire hallgatnom kell.
Így fedi el a külvilág zaja – még hallást javító készülék nélkül is – az angyal szavát, így nem halljuk meg és meg nem hallva nem is cselekedjük a Lélek útmutatását. Ehelyett azt mondjuk: Lehet, hogy régen szólt, de ma már…
Pedig ma is szól. Kihez-kihez személy szerint, bár változó gyakorisággal. Szavát mindig csak a megszólított hallja meg, mert az angyal, a Lélek szava személyes üzenet! Csak a megszólítottra tartozik – mert neki ad utasítást!
Lehet, hogy nem azt mondja, amit vársz!
Lehet, hogy járatlan útra küld.
Mit teszel? Vegyük számba a eshetőségeket!
1) Semmit. Ez csak egy álom, egy hallucináció volt. Hamar el is felejted.
2) Megint csak semmit: senki ne akarjon irányítani, majd én megoldok mindent. Engem mindenki hagyjon nyugton!
3) Töprengsz rajta egy darabig, de elveted, mert nagyon eltávolít terveidtől. Járatlan úton, távol mindenkitől, magányosan? Ez nem nekem való!
4) Elcsodálkozol: hát még ilyet! Mi akar ez lenni? Pont velem, a szinte senkivel? Miért én, miért engem, miért velem? Aztán csodálkozásod lassan büszkélkedésbe fordul: mégiscsak vagyok valaki, ha még az Úr is számon tart, angyallal szólít meg, Lélekkel vezérel! Dicsekedni kezdesz, szépen, halkan, szinte fű alatt. Lássátok! Nekem küldetést adott! S továbbadod azt, amit csak neked, csak hozzád szólt! Felesleges időpocsékolás!
5) És van még egy lehetőség: Hallgatsz rá, megteszed. Nem hosszas vacillálást követően, nem készülődés után, nem alapos mérlegelés lezárásaként, nem kihirdetést követően, hanem azonnal indulsz. Vállalva mindent: az elszigetelődést, a magányt, minden eddigi feladását…
Filep másodszor is mindent odahagyva (elhívásakor volt az első!) indult, a járatlan útra. Elhagyta az apostolok társaságát, az őt becsülő ismerőseit –és ment – az üres útra. Arra, mit az angyal megjelölt.
Ha nem indul azonnal, akkor nem találkozik vele a már hazatérőben lévő szerecsen, nincs, aki Krisztushoz vezesse, megkeresztelje…
De indult. Miért? Ez az, amit a legnehezebben értünk meg. Amit csak akkor tudunk megérteni igazán, ha nekünk is volt hasonló élményünk. Akár engedelmeskedőn reagáltunk egykor – így szinte bíztatjuk: Menj, indulj, mert ez a bizonytalanba indulás is Krisztus-követésed fontos része! De bíztatjuk akkor is, ha mi magunk elmulasztottuk teljesíteni az angyali szót, elhessentettük a Lelket, és azóta is bánjuk! Bíztatjuk: Menj, indulj, mert ez az engedelmességed bizonyításának vissza nem térő lehetősége.
S most elérkeztünk oda, hogy megvizsgáljuk: milyen a mi hallásunk, indulás készségünk? Bűnvallással vagy hálaadással borulhatunk Urunk elé…
Élesítenünk kell a hallásunkat, mert nem minden nap szólít meg angyali szó, esetleg évtizedekig kell várni rá.
Erősíteni kell buzgóságunkat, hogy a szót hallva bármikor készek legyünk az indulásra – akár mindent odahagyva…
Tanulhatunk Pál apostoltól: „annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem, És találtassam Őbenne, mint akinek nincsen saját igazságom a törvényből, hanem van igazságom a Krisztusban való hit által, Istentől való igazságom a hit alapján: Hogy megismerjem Őt, és az Ő feltámadásának erejét…” (Fil 3:8-10)
Vagy a régi, de frissen hangzó evangéliumi énekkel bátoríthatjuk magunkat:
Rád bízom, rád bízom, a nehéz napokat rád bízom.
Rád bízom, rád bízom a fényes napokat is.
Sorsom legyen a te kezedben,
Biztos helye van a féltő szívedben - ezért hát:
Rád bízom, rád bízom, a nehéz napokat rád bízom.
Rád bízom, rád bízom a fényes napokat is.
Én megtettem. Értetlenül néztek rám minden felől – s idő kellett annak megértésére: nem kell megmagyaráznom, miért követem az angyal szavát, Megváltó Uramat.
Megtettem, s megteszem minden szavát. Igyekszem.
Ne engem kövess, hanem Krisztushoz légy hű, mindhalálig!
Itt gondoltam lezárni. De amikor újra olvastam, kiemelődött egy mondat második fele is: „Monda pedig a Lélek Filepnek: Járulj oda és csatlakozzál ehhez a szekérhez!” A szerecsen komornyik életében attól lett gyökeres változás, hogy el-befogadta Filepet, s mindazt, amit ő hozott az ő számára.
Ha a járatlan úton odavezet minket valakihez az angyal, tudnunk kell megoldást nyújtani neki. Krisztushoz vezetni, Krisztusról bizonyságot tenni számára – hogy életre jusson, örökkévalóra! Mert csak ez a megoldás!
És mi? Mi hogyan fogadjuk azt, akit hozzánk vezet az angyal, akit hozzánk küld a Lélek? Elhessegetjük – vagy meghallgatjuk?
Lehet, hogy az angyal a szerecsenhez is szólt?
Lehet, hogy hozzád is angyal szól – hogy téged is a Lélek vezessen!
Halld meg, fogadd el, indulj!
Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések: A kapott hirdetések ismertetése.
Záróének: 445. dicséret 1-6. vers „Szólsz hozzám Istenem, …”
1. Szólsz hozzám, Istenem, s én választ adni készen Már-már megindulok, hogy rád bízzam magam, De látod, köt s lehúz még régi csüggedésem, Áldd meg ma lelkemet több hittel, ó, Uram.
2. Sok szép ígéretem, ó, hányszor megtagadtam, A nagy fogadkozást, hogy csak tiéd szívem. A bűnös gyengeség bús rabjának maradtam, És törvényed szerint nem éltem semmiben.
3. Ha jót tettél velem, ha áldva látogattál: Én nem dicsértelek s nem hirdettem neved; Nem értettem, mikor szenvedni, sírni hagytál, Hogy ha szeretsz, miért sújt vessződ engemet?
4. Köt még a földi jó, a bűn, a földi örvény, S tehozzád bűnömért, lásd, el nem juthatok. A béklyó súlya nyom, levetném, összetörném, De lelkem gyenge még s jaj, összeroskadok.
5. Más nem tanít meg rá, csak égi bölcsességed, Hogy bölcsen bízzak és szolgáljak úgy neked. Mit érek nélküled? Add, hogy imádva téged, Bús, gyarló bűnös én, hadd légyek gyermeked.
6. Nagy lelked élt, Uram, a prófétás időkben, Az fénylett át a szent s apostol életén; Áldj meg s kegyelmedet reám is töltsd ki bőven, Hogy Jézust nézzem és ővéle győzzek én.
„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézs 41:10)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.