Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 25. zsoltár 6. vers: „Aki az Úr Istent féli …”
6. Aki az Úr Istent féli És tiszteli szívében, Azt ő nagy híven vezérli Igaz ösvényeiben. Nagy békességben annak Minden jó bőven adatik, És ő maradékinak Gazdag örökség hagyatik.
Derekas ének: 162. dicséret 1,2,3,6,7. vers: „Ím, béjöttünk nagy örömben, …”
1. Ím, béjöttünk nagy örömben, Felséges Isten, A te szentidnek gyülekezetébe, A te templomodba, Felséges Atya Isten.
2. Itt megállunk teelőtted, Felséges Isten! És igaz hitből áldozunk előtted, Vallást teszünk rólad, Felséges Atya Isten!
3. Vágyik lelkünk szent Igédhez, Felséges Isten! Mint a szomjúhozó szarvas a vízhez, A hideg kútfőhöz, Felséges Atya Isten!
6. Tartsd meg azért békességben, Felséges Isten, E kicsiny seregecskét igaz hitben, Te tiszteletedben, Felséges Atya Isten!
7. Prédikáltasd szent igédet, Felséges Isten! Ne hagyd szomjúhozni a mi lelkünket, Áldd meg életünket, Felséges Atya Isten!
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten. Ámen.
Lekció: Rm 5:1-11
„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében. Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk. Mert Krisztus, mikor még erőtlenek valánk, a maga idejében meghalt a gonoszokért. Bizonyára igazért is alig hal meg valaki; ám a jóért talán csak meg merne halni valaki. Az Isten pedig a mihozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Minekutána azért most megigazultunk az ő vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen őáltala. Mert ha, mikor ellenségei voltunk, megbékéltünk Istennel az ő Fiának halála által, sokkal inkább megtartatunk az ő élete által minekutána megbékéltünk vele. Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk is az Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által most a megbékélést nyertük.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 156. dicséret 1. vers: „Úr Isten, mi sok szükséget …”
1. Úr Isten, mi sok szükséget Érezvén körülöttünk, Segedelem-kérés végett E szent helyre feljöttünk. Uram, a könyörgőnek Illesd meg szívét és száját, A téged tisztelőnek Áldd és szenteld meg munkáját.
Textus: Rm 5:1-2
„Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
„Békességünk van Istennel” – ez volt a kiindulási helyzet a teremtés után. De az első bűnt követően az eszmélő ember nem csak azt vette észre, hogy mezítelen, hanem a fák közé bújt, mert félelem támadt benne. Isten nélkül megszűnt békessége, békétlenné, félelmes szívűvé lett.
Az eszmélő ember mindent megszemélyesített: a vihart, a villámlást, a dús termést adó ligeteket, a bőséges vadászzsákmányt. Egyszerre volt benne vonzódás és félelem, hol ezektől, hol ezek hiányától. Nagyobbaknak, erősebbeknek érezte ezeket önmagánál. Egyszerre volt rettentő – és ugyanakkor vonzó. Ezért – mert legyőzni, uralni nem tudta őket – maga mellé akarta állítani. Ajándékokat adott – a termésből, a zsákmányból. A kérő ajándékok és a beteljesedést követő ajándékok egyaránt voltak. Mindezt azért, hogy a rettentő kegyeit megnyerve maga mellé állítsa.
Ne gondoljátok, hogy mindez a távoli múlt, amikor az egyszerű ember elöljáróit „ajándékozta” meg, azok pedig az oltárokon áldoztak. Lassan az ajándék kötelezővé vált és új nevet kapott: járandóság, adó.
S mindezeknek az alapja a félelem. Ez a félelem független a vallásoktól, a társadalmi berendezkedéstől. Ott volt az amerikai gyári munkásokban éppúgy, mint az orosz muzsikokban. S mindenütt megvoltak e félelemnek a haszonélvezői, akik az ajándékot, az adót, a felajánlásokat kikényszerítették – saját maguk részére. Elvárták a békekölcsön jegyzést, a kommunista műszakot, az önkéntes munkát, az ingyen túlórát egyaránt.
Legyen most elég a történelmi visszatekintésből. Nem emlékeznünk kell, hanem a visszatekintésnek is a kiútkeresést kell szolgálnia. Mit kíván Atyánk tudtunkra adni? Ézsaiás próféta még így szólt: „Nincs békesség, így szól az Úr, az istenteleneknek!” (Ézs 48:22)
Pál apostol a Rómában lévőknek: „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.” Az apostol már nem azt mondja el, hogy mi nincs, hogy mi veszett el – hanem azt: hogyan lehet újra békességünk a mindenség Urával?! Miért mondja? Hogy tudd: „Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által, és aki nékünk adta a békéltetés szolgálatát;” (2Kor 5:18) Tehát nem magától szól, hanem mert feladatul kapta! Őt az élő Úr békéltette meg magával a damaszkuszi úton. Mert a békéltetés szolgálatát csak az képes végezni, akinek békessége van. Akiben nincs szorongás, félelem. „Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám!” (Rm 8:15) „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.” (2Tim 1:7)
Testvéreim! Bennetek, bennünk mi van? Békesség vagy félelem? Vannak szorongva átvirrasztott éjszakáid? Vannak haláltól való félelemmel felriasztó álmaid? Miért? Miért hagyod, hogy legyenek?
A Teremtő Isten szeretetben alkotta meg a mindenséget, benne az embert, tökéletességben. A jó és gonosz tudásának fájáról szakító ember engedetlenségével az Isten szeretetének elutasítójává tette magát. Meg akarta ismerni a jót és a gonoszt – ami csak töredékesen sikerült, de ezt az ismeretet vajmi kevésszer váltotta tettekké.
Visszavágyott a kezdeti szeretetbe – de ezt önmaga akarta elérni. Pedig! Csak elfogadni kell – és a félelem helyett ismét békességed lesz! „Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Ef 2:8-9)
Nem legyőzni, uralni kell az Örökkévalót, nem magunk mellé állítani, hanem csendesen, elfogadón mellé állni, megvallani: „Megtörve és üresen Adom magam neki, Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.” (459.dics. 2.v.)
Ezt a kegyelmet Fiában adta nekünk Atyánk. „És mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet; és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.” (1Jn 4:16) „A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: aki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben.” (1Jn 4:18)
Ha félelmeidtől, szorongásaidtól szabadulni szeretnél – csak elfogadnod kell Isten Krisztusban feléd nyújtott kezét. Ne emberektől, ne társaságoktól várd a szabadulást! „Megigazulván azért hit által, békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által, Aki által van a menetelünk is hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben állunk; és dicsekedünk az Isten dicsőségének reménységében.”
„Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.” (274.dics. 3.v)
Sokan hajlamosak összetéveszteni – netán felcserélni? – a békességet a boldogsággal. A napokban szép virágokat mutató képek társaságában olvastam: „Nem az a boldog, akinek tökéletes az élete, hanem az, aki az apró dolgoknak is tud örülni. A boldogság az élet apró dolgaiban rejlik.” (Facebook) EZ SZÉPEN HANGZÓ, CSAK NEM IGAZ! A félelem nem a boldogság hiánya, hanem a békesség nélküliség következménye! Ha békességünk van Istennel, a mi Urunk Jézus Krisztus által – akkor lehetünk csak valóban boldogok. Egy szép virág, táj, egy jó vers, kellemesen dallamos zene adhat boldogító érzést – néhány pillanatra, percre!
(A hangfelvétel itt- ismeretlen okból – megállt. Sajnálom)
De ha elfogadtad azt, amit Gondviselőd kínál neked is, kegyelemből, hit által, ha teljessé lettél az Ő szeretetében, szeretetéből, akkor a maradandó békesség boldogsága a tiéd!
Önmagunkban – bármennyire gyötörjük, sanyargatjuk magunkat – nincs, nem volt, nem lesz tökéletes életünk. Hangsúlyozom: önmagunkban.
Csak akkor, csak úgy, ha elfogadod azt a békességet, amit a Fiú áldozatáért kegyelemből és csak kegyelemből kaphatsz. S a Gondviselő tenyerébe vesz, ahonnan „sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket (Rm 8:38-39)
Nem kér érte semmit az elfogadáson kívül. Megbékéltetett magával a Jézus Krisztus által, és nékünk adta a békéltetés szolgálatát. Nem az egymás közötti békességet kell építeni, hanem az Úrral való megbékélést.
Kell végezni a békéltetés szolgálatát, mert a békétlen, félelmek között élők kiszolgáltatottá teszik magukat. A félelemben élőkön könnyű uralkodni – csak a szeretet veszi el a félelmet! Mi együtt és egyenként hálát adhatunk, hogy részeseivé lehettünk Istenünk megtartó szeretetének!
Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések: A kapott hirdetések ismertetése.
Záróének: 167. dicséret 1-3. vers „Jöjj, mondjunk hálaszót …”
1. Jöjj, mondjunk hálaszót Hű szájjal és hű szívvel, Mert rajtunk itt az Úr Nagy csoda dolgot mível. Már anyaölben is Volt mindig gondja ránk. A sok jót, mellyel áld, Ki sem mondhatja szánk.
2. Dús kincséből az Úr Jó békességet adjon, Hogy szívünkben a kedv Víg és derűs maradjon. Ne hagyja híveit Bú-bajban sohasem; A rossztól óvja meg Itt s túl ez életen.
3. Az Atyát és Fiút És a Szentlelket áldom; A menny Urát, kiben Szent egybe forrt a három; Aki úgy szól ma is, Ahogy régente szólt, Nem változik: Az Ő, És az lesz, aki volt.
„Boldog ember az, akinek Te vagy erőssége, s a Te ösvényeid vannak szívében.”
(Zs 84:6)