„Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe!”
Kegyelem, irgalmasság és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, a mi Megtartónktól.
Fennálló ének: 65. zsoltár 1. vers: „A Sionnak hegyén, Úr Isten,…”
1. A Sionnak hegyén, Úr Isten, Tied a dicséret, Fogadást tesznek néked itten, Tisztelvén tégedet, Mert kérésüket a híveknek Meghallod kegyesen, Azért tehozzád az emberek Jönnek mindenünnen.
Derekas ének: 65. zsoltár 3-6. vers: „Javaival a te házadnak …”
3. Javaival a te házadnak Megelégíttetünk, Szép dolgain te templomodnak Gyönyörködik szívünk. A te csuda igazságodból Megfelelsz minekünk, Hallgass meg, Isten, velünk tégy jól, Ó, mi segedelmünk!
4. Mindenek csak tebenned bíznak E föld kerekségén, Akik széjjel messze lakoznak A tengernek szélén. Te mondhatatlan hatalmaddal A magas hegyeket Körülfogod, mintegy abronccsal, Erősítvén őket.
5. Tengeri habok nagy zúgását Te megcsendesíted, A pogány nép zúgolódását Ottan elenyészted. Nagy félelmükben elbágyadnak Mindenek e földön, Nagy voltán a te csudáidnak, Miknek számuk nincsen.
6. Te megvígasztalsz mindeneket Reggel a napfénnyel, Biztatsz minden élő rendeket Csillagokkal éjjel. Áldásiddal meglátogatod Az elszáradt földet, Hasznos erőkkel meglágyítod, Gazdagítván őket.
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Acta 16:23-34
„És miután sok ütést mértek rájok, tömlöcbe veték őket, megparancsolva a tömlöctartónak, hogy gondosan őrizze őket. Ki ilyen parancsolatot vévén, veté őket a belső tömlöcbe, és lábaikat kalodába szorítá. Éjféltájban pedig Pál és Silás imádkozván, énekkel dicsőíték az Istent. A foglyok pedig hallgatják vala őket. És hirtelen nagy földindulás lőn, úgyannyira, hogy megrendülének a tömlöc fundamentumai; és azonnal megnyílának az ajtók mind, és mindnyájuknak a bilincsei feloldódnak. Fölserkenvén pedig a tömlöctartó, és látván, hogy nyitva vannak a tömlöcnek ajtai, kivonva fegyverét, meg akará magát ölni, azt gondolván, hogy elszöktek a foglyok. Pál azonban nagy fennszóval kiáltá, mondván: Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk! Az pedig világot kérve beugrott, és remegve borult Pál és Silás elé, És kihozván őket, monda: Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek? Azok pedig mondának: Higyj az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe! És hirdették néki az Úrnak igéjét, és mindazoknak, kik az ő házánál valának. És az magához vévén őket az éjszakának azon órájában, megmosá az ütésektől; és megkeresztelkedék azonnal ő és az övéi mindnyájan. És bevivén őket házába, asztalt teríte nékik, és egész háznépével egyben örvendeze, hogy hitt az Istennek.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 172. dicséret 1. vers: „Szűkölködünk …”
1. Szűkölködünk Nagymértékben Segedelem nélkül, Reménykedünk, Örök Isten, Te légy segítségül. Dicsérhessünk és lehessünk Jézus szava hallgatói, Igaz megtartói.
Textus: Acta 16:31
„Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe!”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Elolvastam a mára javasolt igeszakaszt, majd újra elolvastam, és ismét. Valamit nem értettem benne, ezért hozzáolvastam az előzményeket és a lezárását is – de csak nem szűnt meg az értetlenségem…
Pál és Silás a vízparton beszélgetnek az asszonyokkal, melynek végén Lídia – és házanépe – megkeresztelkedik. Ezt követően a frissen megkeresztelkedetthez mennek vendégségbe, amikor egy jövendőmondó lányka kiáltozza: „Ezek az emberek a magasságos Istennek szolgái, kik néktek az üdvösségnek útját hirdetik.” Igazat mond, de be nem áll a szája, s amikor Pál elhallgattatja, a gazdái – jövedelmük csökkenése miatt – a bírák elé hurcolják. Megvesszőzik, tömlöcbe zárják őket.
Éjjel földindulás lett, ajtók, bilincsek megnyíltak,
A börtönőr megriadt, már-már megölné magát, de Pál bíztatón szól: „Semmi kárt ne tégy magadban; mert mindnyájan itt vagyunk!”
Erre a tömlöctartó eléjük borul és kihozva őketonnan, monda: „Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?”
Mi más kérdésre számítanák! Arra gondolunk, hogy valami praktikus, kézzelfogható tanácsot kér: hogyan találhat kiutat e szorult helyzetből. Vajon miért pont ezt kérdezi? És egyáltalán: Hogyan kapcsolódik ide az üdvösség, az örök élet?
Mi magunkból indulunk ki. Mit tennénk ilyen stresszes helyzetben? Félnénk, mert hogyan számolunk el a ránk bízottakkal!
Ki felé? Amit feletteseink bíztak ránk – attól az egzisztenciánk függ. Amit Urunk bíz ránk – attól az üdvösségünk! És mégis – ó míly szomorú tény – jobban tartunk feletteseinktől, elöljáróinktól, mint az Úrtól! Előbb az ő elvárásaiknak kívánunk megfelelni – s így elkótyavetyéljük jövendőnket egy tál lencséért!
De ez a pogány, csak majd hajnalban megkeresztelkedő tömlöctartó inkább az Úr akaratával foglalkozik, mint a feletteseinek való megfeleléssel!
„Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe!” – hangzik az apostol válasza.
Mi nem fogjuk fel, hogy az üdvösségünk, örök életünk szempontja az elsődleges! Tudakozódásunk nem arra irányul, hanem napi gondjaink megoldására, akár egyéni, akár közösségi szinten.
Mert mi miket kérdezünk, milyen előre gyártott válaszokkal lehet minket eltéríteni? S míg ezeket hallgatjuk, észre sem vesszük, amint elvonják figyelmünket megmaradásunkról, üdvösségünkről, örökkévaló életünkről!
Elmondják, mitől lesz fehérebb, erősebb a fogunk. Elmondják, mit szedjünk, hogy fejünk, ízületeink ne fájjanak. Hogy mitől tudunk fogyni. Hogy milyen vitaminokat, étrend kiegészítőket együnk, milyen autókról álmondjunk – mert megvenni a nagy többség sosem tudná…
Mintha azt mondanák mindezzel: Üdvösség? Örök élet? Ne törődj vele! Vagy lesz, vagy nem, ki tudja! De élj jól, kényelmesen, kellemesen, erre törekedj utolsó krajcárodig – mert nekik ez hoz hasznot!
De Testvéreim! Az üdvösséged, örök életed attól függ, hogy milyen autóból, milyen ruhában, milyen illatot árasztva szállsz ki vitaminokban dúskálón, amikor templomba mész? Bocsánat – akik arra figyelnek, azok a templomokig el sem jutnak! Nem feledhetjük Krisztus Urunk figyelmeztetését: „Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Mt 6:31-33)
Nem azt mondom, hogy ne figyeljetek a vérnyomásotokra, egészségetekre, de: keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.
Az Ő igazságát kell keresnünk!
A tömlöctartó még pogány létében is átérzett valamit: ha ilyen csoda történik, hogy ajtók megnyílnak, bilincsek lehullnak, a foglyok mégis itt maradnak – akkor nem azon kell gondolkoznia, hogy mit mondjon majd, ha számon kérik. Ezért a legfontosabbra kérdez rá: „Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?”
Ezen kellene mindnyájunknak naponta gondolkozni, minden döntésünk, minden cselekedetünk előtt! Cselekedeteink ugyan nem vihetnek közelebb az üdvösséghez, az örök élethez – hisz azokat Krisztusért kapjuk kegyelemből! – de eltávolíthatnak, elszakíthatnak Urunktól! Megszerezni nem tudjuk, de elveszíteni igen!
Őt, mint egyedüli reményünket, hogyan szoktuk megszólítani?
„Egyedüli reményem, Ó, Isten, csak te vagy; Jövel és nézz meg engem, Magamra, ó, ne hagyj! Ne légy tőlem oly távol, Könyörülj hű szolgádon, Úr Isten, el ne hagyj!
Földi jó és szerencse Múlandó, mint magunk, De a hit drága kincse Örök és fő javunk; Hitünk áll rendületlen, Hogy Isten véd szünetlen: Élünk vagy meghalunk.
Uram, a nyomorultat, a gyöngét el ne hagyd, Az árvát, elhagyottat Gyámolítsd te magad! A szegényt, ki remélve Csak reád néz az égre: Úr Isten, el ne hagyd!”
Végezetre Testvéreim! Nem az a kérdés, hogy mit használsz, mit eszel, iszol, hogyan gyógyíttatod magad, hanem mindenek előtt és fölött az, hogy ki a te egyedüli reményed, kire bízod magad, kiben hiszel!
A te kérdésedre - „Uraim, mit kell nékem cselekednem, hogy üdvözüljek?” – is csak egyetlen válasz lehetséges! Ezt halld meg, ehhez igazodj életed minden napján: „Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe!” Ámen.
Ráfelelő ének: 466. dicséret 1. vers: „Rád tekint már hitem, …”
1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld könyörgésemet, És vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
Hirdetések: A kapott hirdetések ismertetése.
Záróének: 86. zsoltár 1-4. vers „Hajtsd hozzám, Uram, füledet, …”
1. Hajtsd hozzám, Uram, füledet, És hallgasd meg kérésemet, Mert igen szegény vagyok, Az én szükségim nagyok. Tartsd meg testemet, lelkemet, Tekintsd kegyes életemet, Szolgádhoz térjen kedved, Ki bízik csak tebenned!
2. Hozzád mindennap óhajtok, Nagy szükségemben kiáltok; Te nagy irgalmad szerint Kegyelmezz meg óránkint! Szolgád lelkét vigasztald meg, Uram, kiáltásom halld meg, Mert szívemet e végre Emeltem fel az égre!
3. Uram, jókedvű s édes vagy, A te irgalmasságod nagy, Minden emberhez pedig, Ki hozzád esedezik. Hallgasd meg azért kérésem, És nézd meg esedezésem: Tekintvén kegyelmedre, Figyelmezz beszédemre!
4. Nagy szükségemben óhajtok, Tehozzád szívből kiáltok, És te engem meghallgatsz, Nyavalyámban el nem hagysz. Ugyan nincs sehol több Isten, Ki hozzád hasonló légyen, Nincsen több erős Isten, Ki ily dolgot tehessen.
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
„Higgy az Úr Jézus Krisztusban, és üdvözülsz mind te, mind a te házadnépe!”