2018 04 15 Decs

Csécsy István küldte be 2018. 04. 15., vasárnap, 14:55 időpontban
Download files:

Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.

Fennálló ének: 65. zsoltár 1. vers: „A Sionnak hegyén, Úr Isten,…”
1. A Sionnak hegyén, Úr Isten, Tied a dicséret, Fogadást tesznek néked itten, Tisztelvén tégedet, Mert kérésüket a híveknek Meghallod kegyesen, Azért tehozzád az emberek Jönnek mindenünnen.

Derekas ének: 65. zsoltár 3-6. vers: „Javaival a te házadnak …”
3. Javaival a te házadnak Megelégíttetünk, Szép dolgain te templomodnak Gyönyörködik szívünk. A te csuda igazságodból Megfelelsz minekünk, Hallgass meg, Isten, velünk tégy jól, Ó, mi segedelmünk!

4. Mindenek csak tebenned bíznak E föld kerekségén, Akik széjjel messze lakoznak A tengernek szélén. Te mondhatatlan hatalmaddal A magas hegyeket Körülfogod, mintegy abronccsal, Erősítvén őket.

5. Tengeri habok nagy zúgását Te megcsendesíted, A pogány nép zúgolódását Ottan elenyészted. Nagy félelmükben elbágyadnak Mindenek e földön, Nagy voltán a te csudáidnak, Miknek számuk nincsen.

6. Te megvígasztalsz mindeneket Reggel a napfénnyel, Biztatsz minden élő rendeket Csillagokkal éjjel. Áldásiddal meglátogatod Az elszáradt földet, Hasznos erőkkel meglágyítod, Gazdagítván őket.

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: Lk 8:22-25
„Lőn pedig egy napon, hogy beméne a hajóba ő és az ő tanítványai; és monda nékik: Menjünk a tónak túlsó partjára. És elindulának. De hajózásuk közben elszenderedék; és szélvész csapott le a tóra, és megmerülének, és veszedelemben valának. És hozzá menvén, felkölték őt mondván: Mester, Mester, elveszünk! Ő pedig felserkenvén, megdorgálá a szelet és a víznek habjait; és megszűnének, és lőn csendesség. És monda nékik: Hol van a ti hitetek? És félelemmel csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Ugyan ki ez, hogy a szeleknek is, a víznek is parancsol, és engednek néki?”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 172. dicséret 1. vers: „Szűkölködünk …”
1. Szűkölködünk Nagymértékben Segedelem nélkül, Reménykedünk, Örök Isten, Te légy segítségül. Dicsérhessünk és lehessünk Jézus szava hallgatói, Igaz megtartói.

Textus: Mt 14:25-32
„Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának. De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet, megrémüle; és amikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél? És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Minden reggel, ébredés után első utam a verandára visz. Felnézek az égre, s hangtalanul ennyit mondok: Köszönöm szépen, Uram!
Köszönöm az őrzést, az ébredést, az új nap új reményeit. Köszönöm, hogy nem félelmeim testesülnek meg, hanem mindenkor az Ő akarata.
Egy hete is így tettem, szomorkásan, borús kedvvel. De nem csak én szoktam szavak nélkül beszélni Hozzá – Ő is szól olykor. Amikor azt kérdeztem, hogy ebben az időben, amikor annyi harag, düh, hazugság meg féligazság áramlik körülöttünk, miről szóljak, mit hirdessek, mint az Ő hozzánk, mindnyájunkhoz való üzenetét, akkor is szólt.
Ezért nem a mai napra ajánlott igét olvastam. Mert Tőle – hangok nélkül ugyan – ezt hallottam: „Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!”
Igen. Félelem és szomorúság volt bennem, s van mindenkor, amikor butaságot hallok, egymásnak feszülést tapasztalok. Magam sem vagyok bűn nélküli, bennem is sistergő indulatok tanyáznak. De azt megtanultam Jézustól: a bűnt kell elűzni, nem pedig a bűnöst. Ő engem, minket sem vetett el – hanem életét adta bűneinkből való szabadulásunkért.
Kikerestem a Szentírásból az igeszakaszt. Mindjárt kettőt is, melyeket az imént hallottatok: Lukácstól és Mátétól. Lukács mindennek alaposan utána járt, Máté az apostoli emlékezéseket rögzítette. A szavak nem azonosak, de a jelentésük egymást erősítő.
Lukácsnál Jézus ott van a hajóban, de alszik. Induláskor megadta az irányt. Fújhat a szél, háboroghat a víz – Ő alszik. Úgy ébresztik a félelemtől remegő tanítványok: „Mester, Mester, elveszünk!” Jézus felkel, csendességet teremt, majd megkérdi: „Hol van a ti hitetek?”
Máté is szeles időről ír. Jézus nincs a hajóban, a tanítványok nélküle indultak útnak. Amikor az éj derengésében valakit jönni látnak a habzó vízen, megrémülnek, kiáltoznak. Hogy mit, azt nem jegyezte fel Máté – csak Jézus nyugtató szavait: „Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!” Ki másnak lehetne fontos, hogy a háborgó időben övéi mellett legyen?
Ekkor hangzik el Péter extra kérése: „Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken.” Jézus – bizonyára szelíd mosollyal az arcán – csak ennyit mond: „Jövel”
Péter indult, de látva a nagy szelet, megrémült; és amikor merülni kezdett, kiáltott: „Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél?”
Amíg nem érezzük a vihar veszélyeit, addig fel sem tűnik, hogy a mi életünk hajójában is ott van Jézus. Félrevonultan alszik. Nem keresi a feltűnést – de ott van. S ha kérjük, azonnal lecsendesít: a vihart is, minket is: „Hol van a ti hitetek?” Pedig egykori szavaink: „úgy megőriz, hogy mennyei Atyámnak akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről…” biztonságot és bizonyosságot sugároztak. És most? Ha a hajszál sem eshet le akarata nélkül, akkor miért félünk az elveszéstől? Vagy elfeledtük jelenlétét, megfeledkeztünk hitünkről?
Ezért szól félhomályban, viharban, amikor nem is látjuk tisztán közelítését: „Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!” Sosem ijesztő a jelenléte – még akkor sem, ha olykor elfeledkezünk arról: itt van.
Máskor meg lelkesülten kérjük: Hozzád mehessünk, Veled lehessünk! Valóban Vele akarunk lenni? Vagy csak valami – mindenki mástól megkülönböztető extrát kívánunk, Péter módra? Aztán az extra kívánságunk teljesülése közben, mikor tudatosul bennünk a minket körülvevő extrém helyzet, nekünk is csak a kiáltás lehetősége marad: Uram, tarts meg engem!
Mi sem kapunk más választ segélykiáltásunkra: „Kicsinyhitű, miért kételkedél?”
Napjainkban, amikor megannyi vita és változás van körülöttünk, amikor az egyet nem értés szelleme hasít szét kapcsolatokat, már-már úgy érezzük, közelítenek azok az idők, melyekről Jézus szólt a tanítványok városra mutató büszkélkedésére válaszul: „Nem látjátok-é mind ezeket? Bizony mondom néktek: Nem marad itt kő kövön, mely le nem romboltatik.”
Majd az Olajfák hegyéről Jeruzsálemre tekintve, a tanítványok hangtalanul kimondott kérdésére: „Mondd meg nékünk, mikor lesznek meg ezek? és micsoda jele lesz a te eljövetelednek, és a világ végének? És Jézus felelvén, monda nékik: Meglássátok, hogy valaki el ne hitessen titeket, Mert sokan jőnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek. Hallanotok kell majd háborúkról és háborúk híreiről: meglássátok, hogy meg ne rémüljetek; mert mindezeknek meg kell lenniök. De még ez nem itt a vég. Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé. Mind ez pedig a sok nyomorúságnak kezdete. Akkor nyomorúságra adnak majd benneteket, és megölnek titeket; és gyűlöletesek lesztek minden nép előtt az én nevemért. És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, akik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül. De aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.” (Mt 24:3-13)
Igen, itt van az idő – nem feltétlenül az, amiről Jézus szólt – de itt van, amikor „megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.” Látjuk: nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és vannak éhségek és döghalálok, és földindulások…
A sok nyomorúság kezdetét rettegjük, s kiálthatunk: „Mester, Mester, elveszünk!” Ő a hozzá kiáltókat nem hagyja magukra. Az irányt Ő adja, közelünkben van, figyelőn, bátorítón. Bármily veszedelem fenyegetettségében legyünk is, adjanak erőt mindnyájunknak Urunk örökké aktuális és érvényes szavai: „Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!”, „aki mindvégig állhatatos marad, az idvezül.” Mert „Ha az Isten velünk, kicsoda ellenünk?” (Rm 8:31) Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Hirdetések: A kapott hirdetések ismertetése.

Záróének: 86. zsoltár 1-4. vers „Hajtsd hozzám, Uram, füledet, …”
1. Hajtsd hozzám, Uram, füledet, És hallgasd meg kérésemet, Mert igen szegény vagyok, Az én szükségim nagyok. Tartsd meg testemet, lelkemet, Tekintsd kegyes életemet, Szolgádhoz térjen kedved, Ki bízik csak tebenned!

2. Hozzád mindennap óhajtok, Nagy szükségemben kiáltok; Te nagy irgalmad szerint Kegyelmezz meg óránkint! Szolgád lelkét vigasztald meg, Uram, kiáltásom halld meg, Mert szívemet e végre Emeltem fel az égre!

3. Uram, jókedvű s édes vagy, A te irgalmasságod nagy, Minden emberhez pedig, Ki hozzád esedezik. Hallgasd meg azért kérésem, És nézd meg esedezésem: Tekintvén kegyelmedre, Figyelmezz beszédemre!

4. Nagy szükségemben óhajtok, Tehozzád szívből kiáltok, És te engem meghallgatsz, Nyavalyámban el nem hagysz. Ugyan nincs sehol több Isten, Ki hozzád hasonló légyen, Nincsen több erős Isten, Ki ily dolgot tehessen.

„Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítlek, és igazságom jobbjával támogatlak.” (Ézs 41:10)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!