2018 02 25 Decs

Csécsy István küldte be 2018. 02. 25., vasárnap, 17:14 időpontban

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 23. zsoltár 1. vers: „Az Úr énnékem őriző pásztorom, …”
1. Az Úr énnékem őriző pásztorom, Azért semmiben meg nem fogyatkozom. Gyönyörű szép mezőn engemet éltet, És szép kies folyóvízre legeltet; Lelkemet megnyugtatja szent nevében, És vezérl engem igaz ösvényében.

Derekas ének: 138. zsoltár 1,2,4. vers: „Dicsér téged teljes szívem, …”
1. Dicsér téged teljes szívem, Én Istenem, Hirdetem neved. :/: Dicsérlek istenek felett Én tégedet, Mert azt érdemled. És a te szentegyházadban Imádkozván, Neved tisztelem, Áldásodra én kész vagyok, Hálát adok Neked, Istenem.
2. Öregbül nagy dicsőséged, Mert megtészed, Amit megmondasz. :/: Ha könyörgök ínségemben, Engem menten Megszabadítasz. Téged minden földön lakók, Nagy királyok, Uram, dicsérnek, Mert szent igéd tiszta voltát, Igazságát Eszükbe vették.
4. Mindennemű szükségemben, Ínségemben Megerősítesz; :/: Láttukra ellenségimnek, Kik gyűlölnek, Engem megmentesz. Amit az Úr egyszer végez, Az jó véghez megyen mindenütt. Jókedved megáll: ne hagyd el, Sőt végezd el Kezed munkáit!

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten. Ámen.

Lekció: Mt 16,13-20
„Mikor pedig Jézus Czézárea Filippi környékére méne, megkérdé tanítványait, mondván: Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek? Ők pedig mondának: Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül. Monda nékik: Ti pedig kinek mondotok engem? Simon Péter pedig felelvén, monda: Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia. És felelvén Jézus, monda néki: Boldog vagy Simon, Jónának fia, mert nem test és vér jelentette ezt meg néked, hanem az én mennyei Atyám. De én is mondom néked, hogy te Péter vagy, és ezen a kősziklán építem fel az én anyaszentegyházamat, és a pokol kapui sem vesznek rajta diadalmat. És néked adom a mennyek országának kulcsait; és amit megkötsz a földön, a mennyekben is kötve lészen; és amit megoldasz a földön, a mennyekben is oldva lészen. Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy ő a Jézus Krisztus.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 130. zsoltár 1. vers: „Tehozzád teljes szívből …”
1. Tehozzád teljes szívből Kiáltok szüntelen: E siralmas mélységből Hallgass meg, Úr Isten! Nyisd meg te füleidet, Midőn téged hívlak, Tekintsd meg én ügyemet, Mert régen óhajtlak.

Textus: Mt 16,13,15
„Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?” - „Ti pedig kinek mondotok engem?”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Egy héttel ezelőtt olvastuk napi Igeként. De azt az indíttatást kaptam, hogy ez Ige alapján szóljam köztetek Isten aktuális üzenetét. Ráadásul csütörtökön délután arra kért Papp Zsolt lelkipásztor úr, hogy igyekezzek 10.50-re befejezni, hogy Vanda 11-re Őcsénybe érhessen. De nézzük az Igét!
Jézus sétál a tanítványokkal – közben két kérdést tesz fel. „Megkérdé tanítványait, mondván: „Engemet, embernek Fiát, kinek mondanak az emberek?” - „Ti pedig kinek mondotok engem?”
E két, egymáshoz valamelyest hasonló kérdéssel nyomatékosítja Jézus, hogy tanítványait nem csupán egynek tekinti az emberek közül, hanem a kiválasztott voltuk okán egyszersmind kiemeltettek.
Jézus érdeklődése valós – de nem azért, amiért napjainkban közvélemény kutatást rendelnek. Nem arra kíváncsi, hogy milyennek szeretnék látni őt; nem azért érdekli az emberek véleménye, hogy még inkább megfelelhessen elvárásaiknak; hanem sokkal inkább az érdekli, hogy megértették-e mindazt, amit tett, szólt, tanított. Megértették-e az emberek, megértették-e a tanítványok?
A kérdés: az emberek és ti kinek mondjátok Jézust? Az elsőre könnyebb a válasz – a második már személyes (?).
Akkor: „Némelyek Keresztelő Jánosnak, mások Illésnek; némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.” De nézzük, milyen válaszok hangozhatnának el ma: egészen mások, mint akkor, ott. Bár lehet, hogy némelyik – bizonyos csoportokban – ma is elhangzana. A mohamedánok ma is mondhatnák Őt egynek a próféták közül. S mielőtt felháborodnánk, hogy ez lekicsinylő, említsük meg a többi lehetségest: csodálatos orvos, jó pszichológus, csaló, forradalmár, nem is volt, csak kitaláció a személye.
Az „és ti”-re milyen válaszok hangzanának? Talán sokan annyit mondanának: nem nyilatkozom. Lennének ellenséges, közömbös, bizonytalan válaszok. Vannak, akik azt felelnék: magánügy. S bizonnyal lennének, akik azzal térnének ki a válasz elől: Te mindent tudsz – akkor miért kérdezed? Nagyon sokan pedig a gyermekségükben valakiktől-valakiktől megtanultakat mondanák fel, mint valami verset.
És te? Te mit válaszolsz?
Ez attól függ, hogy hol vagy, melyik csoportban. Az emberek között – vagy a tanítványok társaságában.
Akkor Péter gyorsan mondja: „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” Dicséretet és megkülönböztetést kap Jézustól, akiről tudjuk, hogy nem személyválogató. (Következésképpen e szövegrészlet csak későbbi beszúrás lehet, hogy Péter és utódai primátusát bizonyítsák. Mondjuk ki bátran: Jézus szavainak meghamisítása, csalás! Az első kéziratokból épp úgy hiányzik, mint az Úri imádság végéről a doxológia.)
Ezt követően hangzik el még egy felszólítás: „Akkor megparancsolá tanítványainak, hogy senkinek se mondják, hogy Ő a Jézus Krisztus.” Ezen nagyon elcsodálkozunk, s már kérdeznénk is: meddig ne mondjuk?
Hiszen mi azt tanultuk, hogy Jézus, mennybemenetele előtt azt a parancsot adta a tanítványoknak: „Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket…” (Mt 28:19) Most akkor hogy is van ez? Tegyünk tanítványokká – de ne mondjuk, hogy Ő a Jézus Krisztus?
A két parancs nem ugyanarra a helyzetre vonatkozik! Természetesen tegyünk tanítványokká mindeneket – de! És itt a lényeg! Ne bemagoltassuk velük, hogy minek illek, kell mondani Jézus! Nem azt kell megtanítani, hogy a hosszú évszázadok során kik minek vallották Őt, milyen szavakkal, milyen tettekkel. Nem is úgy kell megismertetni Őt, mint ahogy megtanítjuk gyermekeinknek, kinek hogyan köszönjenek, kit hogyan szólítsanak meg! Nem mások megnyilatkozásait kell szajkózni – sem pozitív, sem negatív irányban! Ne mondjátok – hanem segítsétek, hogy kiben-kiben megfogalmazódjon, kinek mondja-vallja Őt! Én ezt a segítő hozzáállást nevezem konfirmációi felkészítésnek! Abban kell segítségül lennünk, hogy ki-ki saját meggyőződésre jusson. Nem nekünk kell meggyőzni, hogy mit és hogyan higgyen – hiszen a hit Isten ajándéka, adja, kinek mint akarja! De feltétlenül meg kell tanítanunk arra, hogy ne csak szavaival, hanem cselekedeteivel is bizonyítsa, hogy kinek vallja Őt!
Ahhoz, hogy kinek mondja Őt – tudnia kell, hol áll, kicsoda ő maga. Az identitásával tisztában kell lennie. Csak úgy lett – vagy Isten teremtménye? Csak úgy van – vagy kapott célt? Csak elszenvedi valahogy az életet, saját döntései szerint, hol sikerekkel, hol kudarcokkal – vagy van, aki folyamatosan gondot visel róla? Vajon az emberek sokszínű sokaságából egy, vagy a tanítványok szűkebb köréből?
Péter válaszát én egy korrekt tényközlésnek érzem, ami viszont nem mutat semmit Péter és Jézus kapcsolatából.
Később, nagypéntek sötétje és húsvét felfoghatatlansága után, „Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek! Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem!” (Jn 20:26-28) Ez már nem csupán tényközlés: Úr és Isten, hanem a hozzá való kapcsolatom megvallása is! Én Uram és én Istenem!
De minderre kinek-kinek magának kell eljutnia! Nem tekintélyes személyek vallástételét utánozva! Nem félelmes szívvel megbújva és csendben maradva!
Kell tudnod kihez tartozol! Úrnak vagy Uradnak vallod-e Jézust? Az élő Isten Fiának, vagy a te Istenednek, Megváltó Uradnak? Vezérnek vagy Vezérednek?
Zsoldos vagy – vagy testvér? Szolga – vagy barát? Valamiért vagy vele: hogy megkapd az egészséget, a megélhetést, a biztonságot – vagy mert érzed: jó itt lenni.
Jézus így szólt: „Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket én parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak; mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura; titeket pedig barátaimnak mondottalak; mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek.” (Jn 15:14-15)
Egyszóval: Te kinek mondod Őt?
Nem az a fontos, hogy az emberek kinek mondták-mondják! Nem az a fontos, hogy Péter mint tett vallást Róla!
Nem az a fontos, hogy édesapád, édesanyád, tanítód, lelkészed minek nevezte Őt!
Mert TE nem az emberek vagy! Nem Péter vagy! Nem édesapád, édesanyád, tanítód! Mert TE TE vagy!
Téged kérdez, Neked kell felelned!
Nem mások szavaival, hanem szívedből kell felelned, saját szavaiddal, hited megvallásával – hogy mindezek tettekké is legyenek általad!
Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Záróének: 84. zsoltár 5,6. vers „Mi paizsunk, ó, Úr Isten, …”
5. Mi paizsunk, ó, Úr Isten, Fölkentedre nézz kegyesen, Mert jobb egy nap a te házadban, Hogynem ezer nap egyebütt! Az Isten tornáca előtt Kapunálló lennék inkábblan, Hogynem mint sok időt éljek Házukban a hitleneknek.
6. Mert minékünk fényes napunk Az Isten, és mi paizsunk, Nagy dicsőséggel szeret minket. Azokkal kegyelmet tészen, Kik járnak a jó ösvényen: Sok javaival áldja őket, Boldog az ember éltében, Ki bízik az Úr Istenben.

„Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.” (Mt 7:12)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.

Hozzászólások