2018 01 14 Decs

Csécsy István küldte be 2018. 01. 14., vasárnap, 16:23 időpontban
Download files:

Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.

Fennálló ének: 227. dicséret 1. vers: „A mi szívünk csak tehozzád …”
A mi szívünk csak tehozzád, Jézus, Isten Báránya, Óhajtozik, híveidnek Drága fényes aranya, Mert halálunk megrontója, Örök életnek adója Vagy egyedül, Krisztusunk, Idvezítő Jézusunk.

Derekas ének: 467. dicséret 1-5. vers: „Mily jó, ha bűntől már…”
Mily jó, ha bűntől már szabad, Az Úr szolgája vagy; A bűn szolgája gyáva rab, A Krisztusé szabad.
A bűn sötétben tévelyeg És bajba dönt vakon; De Krisztus kézen fog s vezet Világos utakon.
A bűnben kín van s gyűlölet, Mi mást, más minket öl; Öröm köt egybe s szeretet Az Úr szívén belől.
Már szolgád lettem, Jézusom, Ki értem áldozál; Más uram nincsen, jól tudom, Mert bűnből kihozál.
Légy áldott, Krisztusom, te nagy! Hadd adjam át szívem: Vedd szívesen, hogy hol te vagy, E szív is ott legyen.

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: Mt 7:15-23
„Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vajon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét? Ekképpen minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket. Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 156. dicséret 1. vers: „Úr Isten, mi sok …”
Úr Isten, mi sok szükséget Érezvén körülöttünk, Segedelem-kérés végett E szent helyre feljöttünk. Uram, a könyörgőnek Illesd meg szívét és száját, A téged tisztelőnek Áldd és szenteld meg munkáját.

Textus: Mt 7:21
„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Valahányszor olvasni kezdem a Bibliát, kérdéseket teszek fel: Mit tanít ez a rész Istenről? Milyennek mutat engem? Rámutat-e valamilyen bűnömre, amit meg kell vallanom vagy el kell kerülnöm? Mire szólít fel? Milyen ígéreteket tartalmaz? Milyen imádságra indít?
Nem teszek másként akkor sem, amikor az Úr Igéjének hirdetésére készülve olvasom a Szentírást. Nem azt keresem: mit mondhatnék az adott szakaszról, ami leköti a hallgatóság figyelmét, érdekes, tanulságos, talán többek tetszését is megnyeri. Ifjúságomban, mely már jócskán tovaszállt, előfordult ilyen is. Utána pedig megszólalt a Hang: Lehet, szépen beszéltél, többek tetszésére szóltál, de én nem ezt akartam mondani nekik, itt és most.
Tanulva hát egykori hibáimból, készültömben is e kérdéseket tettem fel – mi az, amit aktuálisan mondani akar számunkra ezzel a jól ismert igeszakasszal?
Amikor a fazekas a koronghoz ülve kancsót és poharat készít – ahány, annyi féle méret, minta, dísz – de minden különbözőségük ellenére tudjuk, mi a rendeltetésük, mire és hogyan használhatjuk – s tudatában vagyunk annak is, mi módon kell tisztán tartani. A Teremtő a földnek porából formált minket, különbözőknek. A kancsó és a pohár nem olyan bonyolult, mint mi vagyunk. Egyértelmű a rendeltetésük, egyértelmű, hogy mire valók. És mi?
Az Ige a mi rendeltetésünkről szól. Ha tudatában vagyunk rendeltetésünknek, az bátorítást és vigasztalást ad, mert tudjuk: nem véletlenszerűen vagyunk, hanem célja, terve van velünk a Mindenhatónak! Ekkor már „csak” azt kell megtudakolnunk, hogy mi terve van velünk! Milyen fákká nemesített, milyen gyümölcsöket keres rajtunk. Mindannyiunkon. Az Ige a hamis prófétáktól óv – látszólag róluk szól. De mindnyájan Isten alkotásai, teremtményei vagyunk, mindőnkkel célja van, amit be kell teljesítenünk. Mindnyájunk életének az Ő dicsőségét kell hirdetnie, gondviseléséről téve bizonyságot. Nem a másik élete fáját kell hát vizsgálnunk, hanem a magunkét!
Mit tanít ez a rész Istenről? Annyit: Övéi vagyunk, s neki tartozunk számadással. Ő a kertészünk, aki gondozza életünk fáját, aki alkalmassá tesz az általa meghatározott gyümölcs termésére.
Gyermekkoromban a siroki vasútállomásnál egy fa: egyikágán alma, másikon körte. Az ember okosabb akar lenni a Teremtőnél? Ez lehet-e jó fa, jó gyümölcs? „Minden jó fa jó gyümölcsöt terem; a romlott fa pedig rossz gyümölcsöt terem. Nem teremhet jó fa rossz gyümölcsöt; romlott fa sem teremhet jó gyümölcsöt. Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik. Azért az ő gyümölcseikről ismeritek meg őket.” „Vajon a tövisről szednek-é szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?”
Jó az, ami a Teremtő által rendelt gyümölcsöt érleli. Ha mást, ha semmit: rossz! Mert citrom ízű banán nincs a banánfán! Nem olyat kell érlelned, amit mások – hanem amire Ő tett képessé téged,amit Ő vár tőled!
Milyennek mutat engem? Sokszor olyan vagyok, olyanok vagyunk: mindegy hogy milyen, csak gyümölcs legyen! Legyen valami eredmény, jussunk valamire! S ha kevés a gyümölcs, elkezdjük ékesítgetni magunkat – úgy teszünk, mintha…
Pedig azt, akkor és úgy kell teremnünk, amit a Teremtő rendelt. El kell fogadnunk gondviselő metszegetését, magunkba kell fogadnunk tápláló öntözését, s rá kell bíznunk, hogy mikor szedi le gyümölcseinket.
Rámutat-e valamilyen bűnömre, amit meg kell vallanom vagy el kell kerülnöm? Alighanem arra, hogy sokszor mi magunk kívánjuk meghatározni a mit és a hogyant, mi akarunk dönteni – ahelyett, hogy a Gondviselő döntéseit tudakolnánk és elfogadnánk.
Mire szólít fel? A veszélyre figyelmeztet! „Őrizkedjetek pedig a hamis prófétáktól, akik juhoknak ruhájában jőnek hozzátok, de belől ragadozó farkasok. Gyümölcseikről ismeritek meg őket.” „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.” Végső leegyszerűsítéssel: Kinek akarsz megfelelni? A hamis prófétáknak – vagy a Teremtő Istennek? Kihez igazodsz, kire hallgatsz?
Gyermekségünktől arra neveltetünk, hogy szerepeket tanuljunk. Megfelelési csoportok sora van jelen létünkben: a gyermek, a diák, a barát, az udvarló, a szomszéd, a házastárs, a szülő, a munkatárs – és még lehet hosszan sorolni. De benne van-e ki-ki listájában az, hogy Isten gyermeke? És kinek akar mindenek felett megfelelni?
Pál apostol is tanít erről: „Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.” (Gal 1:10)
„Nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Istennek akaratját lélekből.” (Ef 6:6)
Sok külsőséggel aggatjuk tele magunkat. Ragaszkodunk hozzájuk – de vajon az örökkévaló előtt van-e jelentőségük? Háznak, autónak, frizurának, öltözetnek, búgó énekhangnak és sorolhatnánk. Sok a csábítás – ezért a figyelmeztetés! Nem ezek határozzák meg, hogy bejutsz vagy nem! „hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”
Milyen ígéreteket tartalmaz?
Könnyen akarsz élni – vagy örökké?
Az ígéret: még nincs késő! „Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; bőjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.” (Jóel 2:12-13)
Milyen imádságra indít?
„És mikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegletein fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom néktek: elvették jutalmukat.” (Mt 6:5)
Csendesen, de szívből. Uram, te metszegess, öntözz, vezess, hogy az általad rendelt gyümölcsöket teremhessem – a Te dicsőségedre!
Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Hirdetések: A kapott hirdetések ismertetése.

Záróének: 450. dicséret 1-5. vers „Drága dolog az Úr Istent dicsérni …”
Drága dolog az Úr Istent dicsérni, Színe előtt kegyesen énekelni, Ékes dolog szent nevét magasztalni, A híveknek őelőtte szolgálni.
Ő gyógyít meg szomorodott szíveket, Vigasztalja az elalélt lelkeket, Ő enyhít meg sok keserűséget, Mind testi, mind lelki betegségeket.
Az őnéki csodálatos tanácsa, Hogy a szelídeket felmagasztalja, De a kevély gonoszokat utálja, És azokat a földig megalázza.
Énekeljünk néki hálaadással, Vigasságos hangicsáló szerszámmal: Beszélgessünk e mi kegyes Urunkkal, Magasztalván őtet imádságunkkal.
Dicsérd azért, Jeruzsálem, Uradat! Keresztyénség, magasztald Megváltódat! Áldjad, Sion, mennyei királyodat! Híveknek serege, te szent Atyádat!

„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.” (Mt 11:29)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!