2018.09.08 Megemlékezés a Lorántffy Zsuzsanna Szeretetotthon 25. évfordulóján

Csécsy István küldte be 2018. 09. 08., szombat, 21:01 időpontban

Megemlékezés a Lorántffy Zsuzsanna Szeretetotthon felszentelésének 25. évfordulóján, 2018.09.08 -án
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

„Kegyelem irgalmasság és békesség az Atya Istentől és az Úr Jézus Krisztustól, a mi Megtartónktól.” Erre vágytunk, ezt kértük, ennek továbbadásában kívántunk az Úr munkatársai lenni. Kaptuk a bíztatást: „Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.” (Zsid 4:16)
Ez vezérelt valamennyiünket, tudva, hogy majd meg kell állnunk a mindenség Királya előtt, hogy ott nyerjünk irgalmasságot és találjunk kegyelmet, hogy országa örököseivé lehessünk, jobbkeze felől állítottá.
„Ezt mondja a király a jobbkeze felől állóknak: Jertek, én Atyámnak áldottai, örököljétek ez országot, amely számotokra készíttetett a világ megalapítása óta. Mert éheztem, és ennem adtatok; szomjúhoztam, és innom adtatok; jövevény voltam, és befogadtatok engem; Mezítelen voltam, és megruháztatok; beteg voltam, és meglátogattatok; fogoly voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor felelnek majd néki az igazak, mondván: Uram, mikor láttuk, hogy éheztél, és tápláltunk volna? vagy szomjúhoztál, és innod adtunk volna? És mikor láttuk, hogy jövevény voltál, és befogadtunk volna? vagy mezítelen voltál, és felruháztunk volna? Mikor láttuk, hogy beteg vagy fogoly voltál, és hozzád mentünk volna? És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg.” (Mt 25:34-40)
Ez vezérelt bennünket 25 éve, amikor hitből eredő bátorsággal vállaltuk a szükségben lévők gondozását. Tapasztalatunk nem volt, de volt segítségünk. Sok erőt kaptunk a minden reggeli közös imádságokban, magunkon érezhettük a Szentlélek vezetését. S kaptunk segítséget – csak néhány nevet említek: Dr. Hegedűs Loránt, Dr. Mayer Mihály püspök uraktól (akik imádságaival szenteltetett fel a Szeretetotthon 1993 szeptember 11-én), Príger József (Tolna Megye Közgyűlésének elnökétől), Dr Sudár Géza (ÁNTSZ főorvostól), Dr. Bazsó Béla és Papp Gyula Zsinati osztályvezető uraktól.
Nem sokkal később azóta is tartó segítő kapcsolat jött létre Isten Lelkének útmutatásával a Meppeli testvéreinkkel.
Mindez azért történhetett, mert látták munkálkodásunk célját: Urunk legkisebb atyjafiaival is szeretnénk mindenkor jót cselekedni.
Az Otthon felszentelésekor valaki azt kérdezte tőlem: Mitől református ez az Otthon? Csak reformátusokat fogadnak be? Azt feleltem: Attól református, hogy Jézus példája szerint minden szükségben lévőt befogadunk. Reformátust, evangélikust, katolikust, ateistát egyaránt. És befogadunk mindenkit, aki az értük való mindennapi tevékenységünkben részt kíván venni.
E jónak megvalósítását végezhetik napjainkban egyre emberhez méltóbb körülmények között. Isten áldó szeretete vigyázza az Otthon lakóit, erősítse naponként dolgozóit, s töltse el az Ő örökkévaló bölcsességével vezetőit.
A kezdetekben egy mértékünk volt: arra igyekeztünk, hogy „Amit akartok azért, hogy az emberek tiveletek cselekedjenek, mindazt ti is úgy cselekedjétek azokkal; mert ez a törvény és a próféták.” (Mt 7:12)
Jézus Urunk arra bíztatott, bíztat: „Amiképpen az Atya szeretett engem, én is úgy szerettelek titeket: maradjatok meg ebben az én szeretetemben.” (Jn15:9)
A 25. évfordulón azt mondhatom: talán nem volt hiábavaló az igyekezetünk.
Zárszavamként:
„A világ elmúlik, és annak kívánsága is; de aki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”
(1Jn 2:17)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!