Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.
Fennálló ének: 66. zsoltár 8. vers: „Jertek, halljátok, hadd beszéljem …”
8. Jertek, halljátok, hadd beszéljem Tinéktek, istenfélőknek, Amiket Isten tett énvélem, Mily kegyesen tett lelkemnek! Hogy szájammal hozzá kiálték, Ottan meghallgata engem, Azért beszédével nyelvemnek Mindenkor őtet dicsérem.
Derekas ének: 472. dicséret 1,3,4. vers: „Mennyit zengi a lelki …”
1. Mennyit zengi a lelki békét, A szívek csendjét énekünk, Bár künn kín és ínség üzenget Sok hangos jajszóval nekünk. Az óra, testvér, gyorsan elfut S az ember útja, sorsa zord, Nincs rá időd, hogy álmodozva A lelked meddőn tékozold.
3. Lelkek éjét oszlatni fénnyel: Reád az Úr ezt bízta, lásd, S azt, hogy hozz Krisztus szent nevével A bűnösnek szabadulást. Az Isten vérét adta értünk; Láttasd, hogy szent példája hat, S hogy áldott útját járva hittel Te is adod egész magad.
4. Adj éjt, napot, add át erődet, Add kincsedet, add szívedet, Rontó lelkek gáncsa nem árthat, Győztes csak egy: a szeretet. A Mester lelke járt előtted S kitűzi most eléd a célt, Munkára hát, ne késs, serénykedj Megváltódért, Királyodért.
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Jn 13:21-30
„Mikor ezeket mondja vala Jézus, igen nyugtalankodék lelkében, s bizonyságot tőn, és monda: Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy tiközületek elárul engem. A tanítványok ekkor egymásra tekintének bizonytalankodva, hogy kiről szól. Egy pedig az ő tanítványai közül a Jézus kebelén nyugszik vala, akit szeret vala Jézus. Int azért ennek Simon Péter, hogy tudakozza meg, ki az, akiről szól? Az pedig a Jézus kebelére hajolván, monda néki: Uram, ki az? Felele Jézus: Az, akinek én a bemártott falatot adom. És bemártván a falatot, adá Iskáriótes Júdásnak, a Simon fiának. És a falat után akkor beméne abba a Sátán. Monda azért néki Jézus: Amit cselekszel, hamar cselekedjed. Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki. Némelyek ugyanis állíták, mivelhogy az erszény Júdásnál vala, hogy azt mondá néki Jézus: Vedd meg, amikre szükségünk van az ünnepre; vagy, hogy adjon valamit a szegényeknek. Az pedig, mihelyt a falatot elvevé, azonnal kiméne: vala pedig éjszaka.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 472. dicséret 5. vers: „Áldott Jézus …”
5. Áldott Jézus, a földre jöttél S vállaltál értünk szörnyű kint; Bárcsak tudnánk, Igéd követve, Mi is szenvedni, tűrni mind. Sok szolgád, férfi, nő, ma bízva Átadjuk szívünket neked; Hogy munkánk éljen és teremjen: Gyújtsd fel bennünk szerelmedet!
Textus: Jn 13:27b-28
„Amit cselekszel, hamar cselekedjed. Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Valahányszor olvasni kezdem a Szentírást, úgy olvasom, mint Istennek itt és most engem megszólító kijelentését. Kérdéseket teszek fel: Mit tanít ez a rész Istenről? Milyennek mutat engem? Rámutat-e valamilyen bűnömre, amit meg kell vallanom vagy el kell kerülnöm? Mire szólít fel? Milyen ígéreteket tartalmaz? Milyen imádságra indít?
Készültömben is e kérdéseket tettem fel – mi az, amit aktuálisan mondani akar számunkra ezzel a jól ismert igeszakasszal?
Ez a mai szakasz különösen jól ismert: az utolsó vacsorán van együtt a Mester tanítványaival. Hogy ez az utolsó közös vacsorájuk, csak Jézus tudja.
Mit tanít ez a rész Istenről? Azt, hogy semmilyen emberi tényező nem akadályozhatja terve véghezvitelét, a Fiú küldetésének teljesülését: „én azért jöttem, hogy életük legyen, és bővölködjenek.” (Jn 10:10) Ezt Jézus tudja, a többiek úgy részesei a történteknek, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mi és miért történik – úgy ahogy!
Milyennek mutat engem? Először talán emlékezőnek. Megemlékezem arról – talán kicsit vágyakozva is – ami volt. Emlékezem – pedig magam is hányszor átélhettem: vette a kenyeret, hálákat adva megtörte – a poharat is vette, minekutána vacsorált volna – s adta a tanítványoknak, adta nekem, neked, hogy ezt cselekedjük az Ő emlékezetére! A múltba tekintek, s a múltat fürkészve nem látom a jelent!
De sokakat bizonnyal kételkedőknek mutat – biztosan így volt? Miért nem menekült el? Miért hagyta, hogy így legyen? Azért, mert tudta: „az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és adja az ő életét váltságul sokakért. (Mk 10:45) Az emberi elme számára felfoghatatlan ez a szeretetből fakadó engedelmesség, odaadás! Számunkra érthetetlen, hogy Jézus a maga élete elé helyezi a mi megváltásunkat!
Rámutat-e valamilyen bűnömre, amit meg kell vallanom, vagy el kell kerülnöm? Igen, az értetlenségemre. Amivel megmagyarázom magamnak: ez akkor volt, ez azt a pillanatot mutatja, az emlékezet okáért. S értetlenül állok az előtt, hogy ez ma számomra mit jelent, tőlem mit kíván!
Értetlenségemben fel sem fogom, hogy engem is felszólít, és nem értem meg, hogy mire szólít fel! „Amit cselekszel, hamar cselekedjed. Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.”
Akkor: árulásról szólt. Érezzük: ma nem! Ma itt meg nem nevezetten arra bátorít: ezt vagy azt… hamar cselekedjed!
Kérdés akkor is, ma is: ki? Kettősen is! Ki az, akit indít? Ki az, aki megkérdezi Tőle – s a választ továbbadta, továbbadja-e?
Jézus azt mondja: Hamar. Nem majd, valamikor, amikor alkalmasnak tartod az időt. Hamar. Most! Eddigre már nem is tudják: mit. Pedig hallották – s ez indította el kíváncsiságukat: „Bizony, bizony mondom néktek, hogy egy tiközületek elárul engem.” Nem értik: miért. Nem értik, Jézus miért nem akadályozza meg! Nem értik, miért hamar cselekvésre bíztat.
Ha úgy gondoljuk: másként kellett-lehetett volna ennek történnie, akkor Istennél akarunk bölcsebbek lenni.
Júdásnak ez volt a rendelt feladata – neki szól Jézus: Hamar, most. Nem lehetett előbb, s már nincs mire várni. Most, hamar. Te – akinek a bemártott falatot adtam. Csak neki adott – ezzel jelölte ki. „Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak.” (Préd 3:1)
Testvérem! Hozzád szólt-e már így: „Amit cselekszel, hamar cselekedjed. Ezt pedig senki sem érté a leültek közül, miért mondta néki.”
S ha szólt, ha megjelölte feladatodat, megértetted-e? Mert ha szólt, akkor tenni kell, hamar, nem pedig magyarázatba kezdeni. Kitől kaptál feladatot, mit, mikorra kell elvégezned. Másoknak semmi közük hozzá – mert TE kaptad a feladatot. Nem tartozik másra! Mások ne szólhassanak bele: miért pont te, miért pont azt, miért pont most – mert lassítanának, visszatartanának, elbizonytalanítanának téged. Lenne, aki sajnálna, lenne, aki irigyelne. Egyikre sincs szükség. Nem kell kikürtölnöd, hogy milyen feladattal bízott meg az Úr! Nem kell közhírré tenned, mert az Úrtól kapott feladat végzése nem attrakció – mert az Úr útja nem cirkusz! Nem kell hát kikürtölés, figyelemkeltő dobpergés: Most következek én, aki bemutatom a nagy produkciót, a csodásat, hogy ámuljatok! Az Úr akaratát cselekszem! Ha ez csoda, ha ez látványosság az életedben – akkor bizonnyal ritka alkalom. Ha pedig ritka alkalom az életedben, hogy az Úr akaratát cselekszed – akkor tán nem kellene ezzel dicsekedned.
Nem azért kell az Úr akaratát cselekedned, parancsát végrehajtanod, mert mások látják; nem azért, hogy mások lássák; hanem azért, mert az Úr jelt adott rá, NEKED, táplált TÉGED, hogy legyen bátorságod, értelmed, erőd hozzá!
Nem megértened kell: miért tőlem kéri, miért ezt kéri, miért most kéri – hanem haladéktalanul teljesítened kell parancsát, nem törődve azzal, mi lesz a körülötted lévők reakciója rá.
Persze mindehhez szükséges az, hogy mindenkor az Ő közelében legyél, Őrá figyelj, maradéktalanul megbízz Őbenne. Vajon csak egy szép, kegyes bibliai citátum, vagy valóban személyes hitvallásod része: „Istenben bízom, nem félek; ember mit árthatna nékem? (Zs 56:12)
Júdás nem viselhette el a környezete reakcióit. Felakasztotta magát.
Te ne tedd – bízzad magad az Úrra. Ha az Ő akaratát cselekszed, ha mindenkor, mindenben az Ő útmutatása szerint élsz, akkor Őt szolgálod. „Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.” (Gal1:10)
S ha az Ő akaratát megcselekedted, utólag se kezdj okoskodni: mi lett volna, ha… Ha nem akkor, ha nem úgy, ha… ha… ha… Ha nem akkor, mikor jelt adott, ha nem azt, amire jelt adott – akkor engedetlenné tetted volna magad, az Úr terve gáncsolójává, a kárhozat gyermekévé.
Ha Júdás nem cselekszik hamar – akkor is a Golgotára vezetett volna Jézus útja – mert akkor annak volt rendelt ideje. Megváltásunk rendelt ideje volt!
Amit ma tőled kíván az Úr, azt nem megértened kell és nem megértetned kell – hanem megcselekedned!
Milyen ígéreteket tartalmaz a minket ma megszólító Ige? Azt, hogy adja ma is a bemártott falatot, hogy a legnehezebb, a legmegérthetetlenebb szolgálatra jelöljön ki és tápláljon.
Milyen imádságra indít? Emlékezzél meg Róla, kérd jelenlétét naponként, hívd segítségül, hogy bátorrá tegyen akarata azonnali cselekvésére!
Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések: A kapott hirdetések ismertetése.
Záróének: 265. dicséret 1-7. vers „HAGYJAD az Úr Istenre …”
1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.
2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.
3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.
4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.
5. BÍZZÁL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.
6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.
7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.
„Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt.” (Mt 16:25)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.