Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.
Fennálló ének: 23. zsoltár 1. vers: „Az Úr énnékem őriző pásztorom …”
Derekas ének: 166. dicséret 1 - 4. vers: „Urunk Jézus, fordulj hozzánk,…”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten. Ámen.
Lekció: Rm 10:1-4
„Atyámfiai, szívem szerint kívánom és Istentől könyörgöm az Izráel idvességét. Mert bizonyságot teszek felőlük, hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem megismerés szerint. Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek. Mert a törvény vége Krisztus minden hívőnek igazságára.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 155. dicséret 1. vers: „Ó Úr Isten, légy közöttünk …”
Textus: Rm 10:9,13
„Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol.” „Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Ma, a Pünkösd utáni első vasárnapon, a Szentháromság vasárnapján, az ünnepi félév zárásakor az Ige megtartatásunkról tanít és bíztat. Teszi ezt azért, mert sokszor elgondolkoztunk azon, hogy mit kell leginkább őriznünk megmaradásunkhoz. Erről útmutatást is vehettünk: „Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet, mert abból indul ki minden élet.” (Péld. 4:23) Ez az Ószövetség népének szóló útmutatás volt – ami az Újszövetségben is igaz maradt, de csak alapként, amelynek megtartásával tovább kell lépnünk. Hogyan? – ezt mondja el a ma bennünket megszólító apostoli tanítás.
Nem elég mindig csak őrizni. Ha csak őrizzük – nem indul ki belőle semmi! Nem lehet visszahúzódva, meglapulva élni, szinte rejtegetve szívünk érzéseit! Ki kell állni, és vallást tenni! „Mert ha a te száddal vallást teszel az Úr Jézusról, és szívedben hiszed, hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból, megtartatol.”
Hit és vallástétel. Összetartoznak. Csak együtt van jelentőségük. Mert ahogy Pünkösdkor is hallottuk: Holt a hit cselekedetek nélkül! A vallástétel pedig nem csak szó, hanem szó és cselekedet együtthangzása, hitből fakadóan!
Hányszor? Először a konfirmációkor. Azt követően minden úrvacsora vétel előtt. De vajon csak akkor? Csak az Úr házában, a templomban van helye a vallástételnek? Így gondolni szinte olyan, mintha azt állítanánk: ott és csak ott gondolkozunk megmaradásunkon, megtartatásunkon!
A vallástétel mindennapi dolgunk. Egész életünknek vallástétellé kell lennie. Imádságainkban és beszélgetéseinkben. Az Úrral és felebarátainkkal való beszélgetéseinkben egyaránt. De még ez is kevés a remélt megtartatásunkhoz! Nem elég őrizni szívünket, s szánknak beszédével vallást tenni az Úrról. Nem elég mert az ilyenekről szól így Pál apostol: „bizonyságot teszek felőlük, hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de nem megismerés szerint. Mert az Isten igazságát nem ismervén, és az ő tulajdon igazságukat igyekezvén érvényesíteni, az Isten igazságának nem engedelmeskedtek.” A buzgóság is kevés! Buzgóság volt Izrael fiaiban is – buzgón igyekeztek a Törvény megtartására. Annyira a Törvényre figyeltek, hogy a Törvény végét – beteljesedését és betöltőjét – JC-t nem látták meg! Voltak, akik látták és továbbadták szavait – de hit nélkül. Pedig tudjuk: „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni;” (Zsid 11:6) Az igazságot továbbadták ugyan – de nem ismerték fel, hogy az az ő igazságuk! Tudták, hogy Jézus Úr – de nem ismerték fel és ezért megvallani sem tudták: Én Uram és én Istenem!
S mert idáig nem jutottak el – s ennek okát nem Istenben kell keresni – ezért csupán a Törvény betartásán igyekeztek, s azon túl az emberek elvárásainak megfelelni. Buzgóságuk kimerült a Törvény jól látható megtartásában. De mint tudjuk: „kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Ef 2:8-9) Így hát hiábavaló a Törvény megtartására való igyekezet. Megtartatásuk nincs, még akkor sem, ha hírt adtak JC-ről. A híradás nem vallástétel! A főpapoknak is vittek hírt JC-ről – de csak a vakon született tett vallást róla előttük! Más tudni róla, és más hinni, bízni benne!
Nem elég még a szájjal való vallástétel sem – szívünkben hinni kell, „hogy az Isten feltámasztotta Őt a halálból.” Pál apostol tanít így: „Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi prédikálásunk, de hiábavaló a ti hitetek is. Sőt az Isten hamis bizonyságtevőinek is találtatunk.” (1Kor 15:14-15)
De Krisztus feltámadott, él és uralkodik – az Atya jobbján ülve! S ezért biztosak lehetünk abban: van lehetőségünk a megmaradásra, hiszen van, aki megtart bennünket. Nem magunkban van megtartatásunk, nem értelmünkön, erőnkön, buzgóságunkon, a törvény megtartásán áll vagy bukik! „Mert minden, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.”
Mert Jézus az övéit megtartja!
Az övéi vagyunk-e? Rábíztuk szívünket? Vallást teszünk róla? Hisszük, hogy él? Hisszük, hogy Ő uralkodik?
Ha igen – akkor lehetünk az övéi! Akkor kapunk erőt akarata cselekvésére! S ha azt érzed: fogyatkozik erőd, elcsüggedsz, kevésnek, kicsinek érzed magad a megmaradáshoz – akkor még mindig van egy megújuló-megújító lehetőséged: Segítségül hívni az Úr nevét!
S Ő mindenkit, ki igaz hittel, bízó szívvel, buzgó lélekkel segítségül hívja Őt – megtart!
Mindent megtennénk megtartatásunkért, életünkért. Hányan mondják: mit meg nem adnék, ha újra egészséges lennék! Mit meg nem adnék, ha még együtt lehetnénk!
Nem mindent kell megtennünk, elég egyet: az Úr Jézus Krisztusnak adni teljes magunkat; s akkor Ő velünk lesz minden napon, irgalmas szeretetével megtart az életre – általa megújulásunk lesz, minden benne bízókkal együtt!
Pál apostollal együtt „meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban. (Rm 8:38-39)
Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 396. dicséret 1 – 3. vers „Ébredj, bizonyságtévő Lélek! …”
„Mert tudjuk, hogy ha e mi földi sátorházunk elbomol, épületünk van Istentől, nem kézzel csinált, örökké való hajlékunk a mennyben.” (2Kor 5:1)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.