Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 89. zsoltár 1. vers: „Az Úrnak irgalmát …”
Derekas ének: 377. dicséret 1-3. vers: „Szentlélek, végy körül bennünket…”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten. Ámen.
Lekció: Acta 2:14,22-24,31-32,36
„Péter azonban előállván a tizeneggyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet! Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, aki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, amint magatok is tudjátok. Azt, aki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek: Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia. Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az Ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk. Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 172. dicséret 1. vers: „Szűkölködünk nagy mértékben …”
Textus: Acta 3:6
„Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Pünkösd ünnepén, a Lélek kiáradása után a tanítványok nem csendesen – vagy zajosan – örvendeztek, hanem kiálltak a nép elé, és szóltak. Nem magukban örültek, hogy JC ígérete immár beteljesedett, hanem mindjárt „használatba vették” a Lélek ajándékát.
Nem félelemmel, hanem bátorsággal szóltak azokhoz, akik elől korábban elbújtak. Azokhoz szól Péter, akik előtt megtagadta JC-t! Keményen szól, kertelés, mellébeszélés nélkül szólva az igazságot.
Péter pünkösdi prédikációját hallva kettős érzetünk támad: 1.) Hozzánk szól; 2.) Nekünk is ily nyíltan, bátran, szókimondón kell hirdetnünk Isten igazságát.
Amikor úgy érezzük: hozzánk – ez a bűnbánat érzése. Úgy érezzük, mi is okai vagyunk JC halálának. De szól hozzánk, hogy megbánjuk, bocsánatáért esedezzünk, megtérjünk és éljünk! Szól, hogy a Lélek ajándékában részesedve mi is szóljunk.
Szólt Péter, mert a sokaságba várakozás volt. Tudni, érteni kívánták, hogy mi is történt. „Bizonnyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, akit ti megfeszítettetek.”
A világ ma is vár. Vár, hogy megtudja, mi történt velünk, mi lakozik bennünk. Meg tudjuk-e fogalmazni, el merjük-e mondani, engedjük-e, hogy a Lélek adta szó elhangozzék ajkunkról? Komolyan vesszük-e, hogy mindannyiunk prófétai küldetése, feladata: „Embernek fia! küldelek én téged Izráel fiaihoz, a pártos nemzetségekhez, akik pártot ütöttek ellenem; ők és atyáik vétkeztek ellenem mind e mai napig. A kemény orcájú fiakhoz és makacs szívűekhez küldelek téged, és ezt mondjad nékik: Így szól az Úr Isten! Ők pedig vagy hallják, vagy nem hallják, mivelhogy pártos ház, hadd tudják meg, hogy próféta volt köztük. Te pedig, embernek fia, ne félj tőlük, és az ő beszédüktől se félj; ha bogácsok és tövisek vannak is veled, és ha skorpiókkal lakol is együtt; beszédüktől ne félj, orcájuktól ne rettegj, mert ők pártos ház. És szóljad az én beszédimet nékik, vagy hallják, vagy nem, mert pártos ház. Te pedig, embernek fia, halld meg, amit én néked szólok.” (Ez 2:3-8)
Meghallani – és szólni! A világ azonban nem csak beszédet vár. Nem elég a bizonyságtévő szó → cselekedeteket kíván. „De mondhatja valaki: Néked hited van, nékem pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nékem a te hitedet a te cselekedeteidből, és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet.” „Mert amiképpen holt a test lélek nélkül, akképpen holt a hit is cselekedetek nélkül.” (Jak 2:18, 26)
A szó könnyen elszáll, a cselekedetek sokszor beszédesebben vallanak hitünkről, mint a leggondosabban megválasztott szavak.
Az ünnep után a templomajtónál ülő sánta sem szavakat várt, hanem segítséget. Bizonnyal hallotta hírét Péter beszédének, hallott a megkeresztelkedők sokaságáról. De betegsége, elesett volta miatt nem a Lélekkel, hanem a test dolgával gondolt. Nem lelki eledelt, hanem alamizsnát, könyöradományt kért.
Tőlünk is kér a világ – legtöbbször azonban nem hitvallást, hanem erőnket, munkánkat, adományainkat. S szégyelljük, ha látjuk, hogy valóban szükség lenne rá, de nincs miből adni. Péternek és Jánosnak sem volt miből – de mégis tudtak a vártnál többet, a kérni sem mertet adni: „Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!”
Milyen szomorú a hívő szívnek, hogy amikor az elesett, felemelkedni nem tudó világ kér, alamizsnát, segítséget – akkor alig –alig akad – még az egyházban is! – olyan prófétai lelkületű, hittel teljes, Istenben feltétlen bízó vezető, aki a legnagyobb tömegben is merné mondani: „a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” Talán azért, mert bizonytalanok, kételkedők vagyunk hitünk erejében? Pedig senki másnak a nevében nem találhatunk erőt, bajaink gyógyulását más nem adhatja! Csak JC Lelke taníthat meg minden szükségesre, adhat meg MINDENT!
A sánta nem ezt kérte. A világ, a népek nem ezt kérik. De minden mást értelmetlen adni – mert csak a szenvedést hosszabbítjuk ahelyett, hogy azonnali gyógyulásra segítenénk az elesettet!
Péter és János ment, megszólíttatott és adott: többet tendernyi ezüstnél és aranynál. Nem csak gyógyulást – de hitet is! Mert a sánta felkelt – és dicsérte az Istent! Mertek JC hatalma szavával szólni – pedig volt, mikor megszégyenültek. De azóta sok minden történt, azóta Péter és János növekedett a hitben. Most már tudták: másuk nincs ugyan, de a mindenre elégséges: JC kegyelme rajtuk van! S így, bízó szívvel szólták a kegyelemszavával a parancsot: „a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!”
Testvéreim! Ha Isten Lelke kitöltetett közöttünk, ha érezzük, hogy mi is azokhoz hasonlóak vagyunk, akik „gonosz kezeikkel megragadván” keresztfára feszítve megölték JC-t, de valamely mai tanítvány által minket is megtérésre és a Lélek keresztségére hívott Istenünk – akkor, ha a világ tőlünk könyöradományt kér, ne csak filléreinket, forintjainkat számláljuk → mennyit adhatunk, hanem az Isten Lelkének segítségül hívásával merjük szólni az elesett, magatehetetlen világ felé a hatalom szavát, a megújítót, az életre keltőt: „Ezüstöm és aranyam nincsen nékem; hanem amim van, azt adom néked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj!” Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 446. dicséret 1. vers „Uram, bocsásd el népedet békével, …”
„Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért.”
(Jn 15:13)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.