Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.
Fennálló ének: 84. zsoltár 1. vers: „Ó, seregeknek Istene, …”
Derekas ének: 466. dicséret 1 - 2. vers: „Rád tekint már hitem …”
A mi segedelmünk, Ünnepszentelésünk az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Acta 2:1-13
„És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, ahol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, amint a Lélek adta nékik szólniok. Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak. Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni. Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, akik szólnak? Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk? Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában, Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok, Krétaiak és arabok, halljuk amint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait. Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajon mi akar ez lenni? Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 370. dicséret 1. vers: „Jövel, Szentlélek Úr Isten …”
Textus: Acta 2:37b-38 és Rm 8:15-16
„Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak? Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.”
„Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Pünkösd ünnepén – a Lélek kitöltetésének áldott napján – ma is JC evangéliuma hirdettetik nékünk: az örömüzenet. Öröm és hála a növekedésért, az ajándékokért, a mindnyájunkat erősítő Lélekért.
S ezzel az örömérzéssel szíveinkben mi is azt kérdezzük, amit kérdeztek akkor-ott Jeruzsálemben, Péter Jézusról való bizonyságtételének hallása után: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” Most örömöt érezve kérdezzük – máskor kiúttalanságunk, erőtlenségünk látása kérdezteti velünk. Sokan ma is nagyon is konkrétan kérdezik, keresik, kutatják: mit cselekedjünk? Mi a tennivalónk, feladatunk, rendeltetésünk? Talán elbizonytalanodunk: jól tudtuk-e eddig, azt tettük-e, ami számunkra rendeltetett? S most hogyan tovább?
A hallott Ige azonban nem csak a kérdést önti szavakba – választ is ad: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára;” s ezt hallva meglepődünk, már-már kikérjük magunknak, hogy ez nekünk szól?! Hiszen mi meg vagyunk keresztelve! Nem, itt valami tévedés van, ez az akkor Jeruzsálemben lévő, JC-t nem ismerő hitetleneknek szólt, nem nekünk, ma! Hiszen mi itt vagyunk, ünnepet szentelünk! Mégis – ha első háborgásunkból lecsendesedünk, be kell vallanunk: nekünk is szól. Mert most ugyan látszik rajtunk, hogy meg vagyunk keresztelve – de látszott-e tegnap, tegnapelőtt, minden dolgunkban? Szomorúan, bűnvallást gyakorolva kell beismernünk: ránk is érvényes a „térjetek meg!” – mert van miből! „Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint; böjtöléssel is, sírással is, kesergéssel is. És szíveteket szaggassátok meg, ne ruháitokat, úgy térjetek meg az Úrhoz, a ti Istenetekhez; mert könyörülő és irgalmas Ő; késedelmes a haragra és nagy kegyelmű, és bánkódik a gonosz miatt.” (Jóel 2:12-13) „Térjetek meg – és veszitek a Szent Lélek ajándékát.” Az ajándék: maga a Lélek! Nem a szolgaság → a fiúság Lelke! → aki által Istent Atyánknak szólíthatjuk! → aki megerősíti bennünk, hogy nem csak Isten házanépe közül valók vagyunk, de gyermekei! Ez a Lélek bizonyságot tesz – a mi lelkünkkel együtt! Nem lehetünk tétlenek, jajgatók, siránkozók: mit cselekedjünk? – hanem a Lélek útmutatása, bizonyságtétele szerint cselekednünk kell!
Cselekedni – de nem szolgaként, parancsra, kényszerből – hisz nem a szolgaság lelkét kaptuk ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptuk! – s így a fiúság szabadságával és bátorságával cselekedhetünk! Istenhez térve a bűnbánatban, részesedve a bűnbocsánatban, naponként erősíttetve a Lélek bizonyságtétele által! A Lélek bizonyságot tesz: Istenünk → Atyánk! És rólunk is → mi az Ő gyermekei vagyunk!
Mi mégis, fiúságunk tudatában is kérdezzük: mit? A Lélek bizonyságot tesz rólunk – nekünk is bizonyságát kell adnunk → Isten gyermekei vagyunk!
Hogyan tehetjük? Ha teljes szívvel Hozzá térünk! Ha nem csak egy-egy napunk meghatározója Ő, de egész életünket Őbenne éljük! Ha mindenkor erősen ott van bennünk, mint hitbizonyosságunk: Isten gyermekei vagyunk! – s így valóban Isten gyermekeiként tudunk élni: Isten és egymás szeretetében, szolgálatában, nem csak a magunk hasznát keresve, de másokét is!
Akkor, az első Pünkösd napján, elsőként a tanítványokra töltetett ki Istennek Szent Lelke – s mindjárt láthatóvá lett rajtuk, hogy kihez tartoznak, kinek a gyermekei! S mert látható lett, mert a Lélek bátorításával szólták az Istennek nagyságos dolgait – őket kérdezték, s ők a Lélek erejével feleltek.
Ha átadjuk magunkat Atyánknak, gyermeki bizodalommal cselekedve akaratát → ez láthatóvá lesz rajtunk is → s majd kérdik tőlünk is: „Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?” S akkor nekünk nem emberi bölcsesség szerint kell szólnunk, hanem már most, a kérdés elhangzása előtt készülve erre → a Lélekkel együtt bizonyságot kell tennünk arról: a megoldás nem más, mint Isten atyai szeretetének elfogadása. S ezért a feleletünk mindenkor csak az lehet, amit egykor Péter szólt: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.”
Most még minket bíztat az Ige, hogy ezután a Lélek ajándékainak részeseiként, fiúi örömmel tudjunk buzdítani mi is mindeneket: Térjetek meg, teljes szívetek szerint! Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések: Adakozás.
Az Úrnak szent asztalát megterítettük, hogy együtt élhessünk megtöretett teste és kiontott vére javaival.
Mielőtt a szent vacsorára való készületünket megkezdenénk, az ének után köszöntjük a konfirmációjuk jubileumán hálát adó testvéreinket.
Igehirdetés után: 25. zsoltár 1. vers „Szívemet hozzád emelem …”
Jubilánsok köszöntése, emléklapok átadása
Úrvacsorához készülve: 25. zsoltár 2. vers „Útaid, Uram, mutasd meg, …”
ÚRVACSORA
Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól, ki adta magát a mi bűneinkért, hogy kimentsen minket a jelenvaló gonosz világból, az Istennek a mi Atyánknak akarata szerint, kinek legyen dicsőség mindörökkön örökké! Ámen
Halljátok keresztyén Atyámfiai, miként szerezette a mi Urunk Jézus Krisztus a szentséges Vacsorát, ahogy elénk adja Pál apostol a korinthusbeliekhez írott első levele 11. részében, a 23. és következő versekben, ekképpen:
„én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, és hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.”
Majd így folytatja az apostol:
„Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.”
Próbáljuk hát meg magunkat, tegyünk vallást bűneinkről, így szólítva meg a mindenség Urát:
Vallást tettünk a mi bűneinkről, tegyünk vallást a mi hitünkről is, elmondván az egyetemes keresztyén egyház hitvallását.
HISZEK EGY ISTENBEN, MINDENHATÓ ATYÁBAN, MENNYNEK ÉS FÖLDNEK TEREMTŐJÉBEN.
ÉS A JÉZUS KRISZTUSBAN, Ő EGYSZÜLÖTT FIÁBAN, MI URUNKBAN, KI FOGANTATÉK SZENTLÉLEKTŐL, SZÜLETÉK SZŰZ MÁRIÁTÓL; SZENVEDE PONCIUS PILÁTUS ALATT; MEGFESZÍTTETÉK, MEGHALA ÉS ELTEMETTETÉK; SZÁLLA ALÁ POKLOKRA; HARMADNAPON HALOTTAIBÓL FELTÁMADA, FELMÉNE A MENNYEKBE; ÜL A MINDENHATÓ ATYA ISTENNEK JOBBJÁN; ONNAN LÉSZEN ELJÖVENDŐ ÍTÉLNI ELEVENEKET ÉS HOLTAKAT.
HISZEK SZENTLÉLEKBEN.
HISZEK EGY, KÖZÖNSÉGES, KERESZTYÉN ANYASZENTEGYHÁZAT; SZENTEKNEK EGYESSÉGÉT, BŰNEINKNEK BOCSÁNATÁT, TESTÜNKNEK FELTÁMADÁSÁT ÉS AZ ÖRÖK ÉLETET. ÁMEN.
Jóllehet hitetekben s bűnvallásotokban nem kételkedem, egyházunk állandó gyakorlata szerint néhány kérdést intézek hozzátok, melyekre hitetek és meggyőződésetek szerint, jó lelkiismerettel és hallható szóval feleljetek.
Először: Hiszitek-e, hogy az Istentől igazságban, szentségben és ártatlanságban teremtett első embernek esete folytán ti magatok is mindenestől fogva gyarlók, esendők és bűnösök vagytok, kik saját erőtökből Isten ítélőszéke előtt meg nem állhattok, sőt büntetést, halált és kárhozatot érdemeltek?
Feleljétek: Hiszem és vallom.
Másodszor: Hiszitek-e, hogy Isten a bűnös emberen megkönyörülvén, az Ő Szent Fiát, az Úr Jézus Krisztust tiérettetek testben elbocsátotta, kinek egyszeri, tökéletes áldozatával a bűnnek hatalmát és a kárhozatnak erejét elvette, titeket ingyen, kegyelemből, Krisztus vérének érdeméért hit által megigazít?
Feleljétek: Hiszem és vallom.
Harmadszor: Hiszitek-e, hogy Isten, aki feltámasztotta az Úr Jézus Krisztust, általa minket is feltámaszt a halálból s halandó testünket halhatatlanságba öltöztetvén általvisz az Ő örök dicsőségébe?
Feleljétek: Hiszem és vallom.
Végezetül: Ígéritek-e, fogadjátok-e, hogy ti e kegyelemért háládatosságból egész élteteket az Úrnak szentelitek és már e jelenvaló világban, mint az ő megváltottai, az ő dicsőségére igyekeztek élni?
Feleljétek: Ígérem és fogadom.
Én is mindezeket veletek együtt hiszem és vallom, ígérem és fogadom.
Most azért, mint az én Uramnak, a Jézus Krisztusnak méltatlan bár, de elhívott szolgája, hirdetem nektek a ti bűneiteknek bocsánatát és az örök életet, melyet megád a mi Urunk Istenünk ingyen való kegyelméből az ő Szent Fiáért mindannyiónknak. Ámen.
Most pedig, akik magatokat illendőképpen elkészítettétek, járuljatok a szent asztalhoz alázatos szívvel és szép renddel. Elsőként jubiláns testvéreink és hozzátartozóik, ezt követően a szokott rend szerint.
Úrvacsora vétele közben: 458, 459,460, 462, 463. dicséretek
Keresztyén Atyámfiai!
Így szerezte a mi Urunk Jézus Krisztus a szentséges vacsorát. Így éltek azzal az apostolok, a reformátorok, hitvalló eleink, és így élhettünk vele Isten kegyelméből mi is. Mielőtt elbocsátanánk titeket, kérünk és intünk, hogy Isten kegyelmét hiábavalóvá ne tegyétek magatokban. Ne uralkodjék többé bennetek a bűn; sőt viseljétek magatokat a ti keresztyéni rendeltetésetekhez méltóan, hogy semmi meg ne foszthasson benneteket Istennek ama szerelmétől, amelyet kijelentett és ím hozzátok is megbizonyított a Krisztus Jézusban. Legyetek, mint az ő szentjei és szerettei, könyörületesek; öltözzétek fel a jóságot, alázatosságot, szelídséget, béketűrést. Szenvedjétek el egymást, és ha egymásra valami panaszotok van, bocsássátok meg egymásnak, amint Jézus is megbocsátott tinektek. Az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, melyre hívattatok is egy testben.
Most mielőtt otthonainkba térnénk, gyertek, emeljük fel szívünket Istenhez, adjunk hálát a velünk közölt kegyelméért.
A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme, Istennek szeretete és a Szentléleknek közössége legyen és maradjon mindnyájatokkal. Ámen.
Záróének: 105. zsoltár 1-2. vers „Adjatok hálát az Istennek, …”
Himnusz
„Mert közülünk senki sem él önmagának, és senki sem hal önmagának: Mert ha élünk, az Úrnak élünk; ha meghalunk, az Úrnak halunk meg. Azért akár éljünk, akár haljunk, az Úréi vagyunk.” (Rm 14:7-8)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.