Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.
Fennálló ének: 135. zsoltár 1. vers: „Áldjátok az Úr nevét, …”
Derekas ének: 360. dicséret 1 - 3. vers: „Szent egek, minden …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Acta 1:1-14
„Első könyvemet írtam, Theofilus, mindazokról, amiket kezdett Jézus cselekedni és tanítani, Mind a napig, melyen fölviteték, minekutána parancsolatokat adott a Szent Lélek által az apostoloknak, kiket választott vala magának. Kiknek az ő szenvedése után sok jel által meg is mutatta, hogy ő él, negyven napon át megjelenvén nékik, és szólván az Isten országára tartozó dolgokról. És velük összejővén, meghagyá nékik, hogy el ne menjenek Jeruzsálemből, hanem várják be az Atyának ígéretét, melyet úgymond, hallottatok tőlem: Hogy János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni nem sok nap múlva. Mikor azért azok egybegyűltek, megkérdék őt, mondván: Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izráelnek? Monda pedig nékik: Nem a ti dolgotok tudni az időket vagy alkalmakat, melyeket az Atya a maga hatalmába helyeztetett. Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok: és lesztek nékem tanúim úgy Jeruzsálemben, mint az egész Júdeában és Samariában és a földnek mind végső határáig. És mikor ezeket mondotta, az ő láttokra felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől. És amint szemeiket az égre függesztették, mikor ő elméne, ímé két férfiú állott meg mellettük fehér ruhában, Kik szóltak is: Galileabeli férfiak, mit állotok nézve a mennybe? Ez a Jézus, aki felviteték tőletek a mennybe, akképen jő el, amiképpen láttátok őt felmenni a mennybe. Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre. És mikor bementek, felmenének a felsőházba, ahol szállva valának: Péter és Jakab, János és András, Filep és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, az Alfeus fia, és Simon, a zelóta, és Júdás, a Jakab fia. Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 170. dicséret 1. vers: „Jövel, ó, áldott Szentlélek! …”
Textus: Acta 1:12,14
„Akkor megtérének Jeruzsálembe a hegyről, mely hívatik Olajfák hegyének, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldre. Ezek mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak valának az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Az Ige elénk adta JC mennybemenetelének történetét, ígéretét és a tanítványok dolgait – hogy ma, a mennybemenetel ünnepén mi is részesedjünk az Ő szavának áldásaiban, hatalmában és eljövendő dicsőségében. Tanít → hogyan éljük ez ünnep óráit.
Az ígéret: „vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok.” És a parancs: „lesztek nékem tanúim” elhangzása után JC felemelteték, és felhő fogá el őt szemeik elől”. A felhő nem engedett további látást – nem látjuk mi sem – de a felhőn túlról is halljuk ma is szóló szavát, érezzük ma is áradó szeretetét.
Áldozócsütörtök, a mennybemenetel → a beteljesedés, a hazatérés napja. Önmagában nem nézhető és nem érthető meg. A születés, a karácsony → az Ige testté lett. Virágvasárnap: bevonult. Nagypéntek: keresztre adatott értünk. Húsvét: feltámadott → hogy áldozócsütörtökön az emberré lett Ige munkáját elvégezve hazatérjen! Aki csak a mennybemenetelt látja → úgy érezheti: Krisztus magára hagyta őt. Aki látja az egészet, érti: érte jött, érte mindent elvégzett, életét sem féltve, feltámadásával bizonyítva a halál felett való erejét → s most elment, hogy helyet készítsen nékünk. Nem tőlünk ment el, hanem értünk, hogy nekünk is legyen helyünk az atyai hajlékban. Ő, aki számára nem volt hely a vendégfogadó házban, elment, hogy az Atya örök házában legyen hely számunkra.
Van-e hely benned JC számára? Nem a mennybe kell néznünk – a felhő ma sem enged látást! – hanem nézzünk magunkba!
Az apostolok megszégyenültek a fehérruhások szava hallatán: „mit állotok nézve a mennybe?” – s megtértek Jeruzsálembe, hogy ott, szállásukon „mindnyájan egy szívvel-lélekkel foglalatosak legyenek az imádkozásban és a könyörgésben, az asszonyokkal és Máriával, Jézusnak anyjával, és az ő atyjafiaival együtt.”
Látni szeretnénk JC-t, látni szeretnénk azt a helyet, azt az országot, amelyet nekünk készített, amely felől élő reménységet adott szívünkbe.
Nem felfelé kell néznünk, szemeinkkel nem a mindenséget kell fürkésznünk → hiszen Jézus így tanított: „Az Isten országa nem szemmel láthatólag jő el. Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.” (Lk 17:20-21) Ezért kellJC tanítására emlékezve magunkba nézni, magunkat vizsgálni: van-e bennünk hely JC, van-e bennünk hely Isten országa számára. Mi kell ahhoz, hogy legyen? Elsőként: „Keressétek először az Isten országát!” – ez legyen a legfontosabb! Mindent megelőző! Nem ezt is, azt is, és még egy darabkát Isten országából is! Az nem darabolható! Vagy van – és akkor mindent kitölt bennünk, s mindent ad és jelent nékünk – vagy nincs!
Másodszor: Isten országa nem személyi tulajdon, hanem közös kincs, olyan ajándék, amiben együtt részesedhetünk! Együtt – egy szívvel-lélekkel! Keresni: imádságban és könyörgésben, mindnyájan. Nem csak az apostolok, a név szerint felsoroltak – de az asszonyok és Mária, JC anyja – s az atyjafiai!
Nem egyéni imádságok, nem apostoli, papi fohászkodások – hanem együttes, szívet-lelket átjáró könyörgés → a nem látható Lélek által való látásáért!
Szeretteim! Ne nézzünk, ne szemeinket erőltessük – hanem mindnyájan együtt, egy szívvel-lélekkel könyörögjünk a látásért. Adjunk hálát, hogy élő reménységünk van-lehet JC által! Könyörögjünk, hogy mi is vehessünk erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reánk is, hogy lehessünk tanúi, hirdetői, bizonyságtevői Isten irgalmas szeretetének, mentő kegyelmének, áldott országának!
Ha egy szívvel-lélekkel, bizodalommal kérjük – Szent Lelke által Ő megerősít minket, hogy mint eljövendő országa munkásai hirdessük az Ő örökkön való dicsőségét!
Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 359. dicséret 1 – 5. vers „Úr Jézus, aki felséggel, …”
„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, ami elveszett”
(Lk 19:10)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.