Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 167. dicséret 1. vers: „Jöjj, mondjunk hálaszót, …”
Derekas ének: 265. dicséret 1-4. vers: „HAGYJAD az Úr Istenre, …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten. Ámen.
Lekció: 1Sám 1:4-18
„És azon a napon, melyen Elkána áldozni szokott, Peninnának, az ő feleségének, és minden fiának és leányának áldozati részt ád vala; Annának pedig kétakkora részt ád vala, mivel Annát igen szerette; de az Úr bezárá az ő méhét. Igen bosszantja vala pedig Annát vetélkedő társa, hogy felingerelje, mivel az Úr bezárá az ő méhét. És így történt ez esztendőről esztendőre; valahányszor felment az Úrnak házába, ekképpen bosszantá őt, ő pedig sír vala és semmit sem evék. És monda néki Elkána, az ő férje: Anna, miért sírsz, és miért nem eszel? Mi felett bánkódol szívedben? Avagy nem többet érek-é én néked tíz fiúnál? És felkele Anna, minekutána evének Silóban és minekutána ivának, (Éli pap pedig az Úrnak templomában az ajtófélnél ül vala székében), És lelkében elkeseredve, könyörge az Úrnak, és igen sír vala. És fogadást tőn, mondván: Seregeknek Ura! ha megtekinted a te szolgáló leányodnak nyomorúságát, és megemlékezel rólam, és nem feledkezel el szolgáló leányodról, hanem fiúmagzatot adsz szolgáló leányodnak: én őt egész életére az Úrnak ajánlom, és borotva nem érinti az ő fejét soha! Mivelhogy pedig hosszasan imádkozék az Úr előtt: Éli figyel vala az ő szájára; És mivel Anna szívében könyörge (csak ajka mozgott, szava pedig nem volt hallható): Éli gondolá, hogy részeg. Monda azért néki Éli: Meddig leszel részeg? Távolítsd el mámorodat magadtól. Anna pedig felele, és monda néki: Nem, Uram! bánatos lelkű asszony vagyok én; sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne tartsd a te szolgáló leányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességéből szólottam eddig. És felele Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, amelyet kértél tőle. Ő pedig monda: Legyen kedves előtted a te szolgáló leányod! És elméne az asszony az ő útjára és evék, és arca nem vala többé szomorú.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 5. zsoltár 1. vers: „Úr Isten, az én imádságom …”
Textus: 1Sám 1:15-18
„Anna pedig felele, és monda néki: Nem, Uram! bánatos lelkű asszony vagyok én; sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne tartsd a te szolgáló leányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességéből szólottam eddig. És felele Éli, és monda: Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, amelyet kértél tőle. Ő pedig monda: Legyen kedves előtted a te szolgáló leányod!”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Ma, Anyák Napján, az Ígében egy asszony – Anna, Elkána felesége – gyermekért könyörög a Seregek Urához. Szíve telve keserűséggel és fájdalommal. Éli pap részegnek nézi, amint némán mozognak ajkai.
Anna: „Nem, Uram! bánatos lelkű asszony vagyok én; sem bort, sem részegítő italt nem ittam, csak szívemet öntöttem ki az Úr előtt. Ne tartsd a te szolgáló leányodat rossz asszonynak, mert az én bánatomnak és szomorúságomnak teljességéből szólottam eddig.”
Anna bánatával az Úr elé siet, tőle kér segedelmet – (AZ ÚRRA bízzad dolgod: könnyebbül a teher; ezer baj közt is boldog, aki nem csügged el.) – édesanyává lenni. Édesanyává – s nem csupán egy kis élet szülőjévé! – lenni csak úgy lehet, ha az Úrtól kérjük.
S aki az Úrtól kérte, aki gyermekét újra és újra az Úr elé vitte imádságban és tetteiben, az az anya édes, s arról nem csak e napon emlékeznek meg gyermekei.
„Bánatos lelkű asszony vagyok én” – mondta Anna, s mi együttérzünk vele. Bánatos lelkűek lehetünk gyermekeinkre nézve – és örvendezhetünk is ugyanakkor. Örvendezhetünk – mert kérésünket meghallgatta és teljesítette az Úr. Bánatosak lehetünk, mert gyermekeink sokszor szomorúságunkra vannak. Azok, akikért úgymond mindent megteszünk. Azok, akiket az Úrtól kaptunk.
Mindent? Mindennel elhalmozzuk – lehetőségeikhez mérten, olykor még azok fölött is. Beosztjuk idejüket – vagy éppen mindent megengedünk nekik. De visszük-e őket az Úr elé? Ha Tőle kértük, kaptuk, lehet-e nem vinni elé? Nem lehetünk annyira önhittek és magabiztosak, hogy azokért, akiket a Mindenható Isten bízott ránk édes gyermekül, hálát se adjunk; hogy azt higgyük: mi mindent megadhatunk és megtehetünk értük, nincs szükségünk az Úr segedelmére. Hol vannak a megszületett gyermekek, szüleik? Honnan gondolhatják: boldogulnak az Úr segedelme nélkül?
Nem csak gyermekkorban. Az édesanya mindenkor édesanya! Ha az Úrtól kérte-kapta az anyaságot. „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én te rólad el nem feledkezem.” (Ézs 49:15)
Az édesanya nem csak egyszer – a kereszteléskor; nem csak időnként – konfirmáció, esküvő alkalmával; hanem naponta könyörög és naponta hálát ad gyermekéért. Az ily imádságos lelkű édesanyának nem csak a szolgálata, de emlékezete is áldott!
Éli pap amikor megtudja, hogy miért könyörög Anna, így szól: „Eredj el békességgel, és Izráelnek Istene adja meg a te kérésedet, amelyet kértél tőle.” S vele mondjuk ma is az ezért könyörgőkre gondolva: Ámen! Úgy legyen! Ugyanakkor fájdalmasan, s dühödt tehetetlenséggel kell látnunk, hogy míg ma is sokan a gyermekért fohászkodnak, mások meg mindent megtesznek, hogy gyermektelenek maradjanak. Nem csak a terhesség megszakításának túlzottan liberális lehetőségére gondolok, hanem arra, hogy mindenféle érvet felhozva – de valójában a maguk kényelmével törődve – tagadják meg a gyermek vállalását.
Ismertem asszonyt, ki gyermekért könyörgött, de nem lett gyermeke, s szülés nélkül lett édesanyává. Ismertem asszonyt, ki mindent megtett, hogy ne legyen gyermeke, de mégis lett. Örökbe adta, s bár szült, mégsem lett anyává. Ismerek anya nélkül felnőtt embereket – akik nem tudják kimondani: édes! Számukra ez a nap nem ünnep, hanem arra emlékezteti őket: tőlem mindent elvettek, amikor engem megtagadtak!
Ma, Anyák Napján azért is könyörögnünk kell, hogy mindenki tudja-merje vállalni – az Úr segedelmét naponként kérve és abban bízva – ezt a mindennél gyönyörűségesebb és mindennél megterhelőbb, életfogytig tartó szolgálatot.
S emlékezünk az édesanyákra. Felkeressük őket, sírjukhoz megyünk. De ne feledkezzünk meg hálát adni értük annak, aki mindenkor segítségükre volt a rólunk való gondviselésben. Áldjuk és magasztaljuk őérettük is a mi Urunkat, Istenünket, s köszönjük meg, hogy mi is tehetünk néhány lépést a reánk bízott gyermekekkel Őfelé, hogy megismerjék, megszeressék és áldják az Urat! Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 265. dicséret 5-7. vers „BÍZZÁL, bánatos lélek! …”
Jézus mondja: „Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.”
(Mt 5:9)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.