Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.
Fennálló ének: 84. zsoltár 1. vers: „Ó, seregeknek Istene, …”
Derekas ének: 226. dicséret 1 - 4. vers: „Krisztusom, kívüled …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Gal 4:1-7
„Mondom pedig, hogy ameddig az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet ura mindennek; Hanem gyámok és gondviselők alatt van az atyjától rendelt ideig. Azonképpen mi is, mikor kiskorúak valánk, a világ elemei alá voltunk vettetve szolgaként: Mikor pedig eljött az időnek teljessége, kibocsátotta Isten az ő Fiát, aki asszonytól lett, aki törvény alatt lett, Hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy elnyerjük a fiúságot. Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta az Isten az ő Fiának Lelkét a ti szíveitekbe, ki ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 173. dicséret 1. vers: „Nem vagyunk mi magunkéi …”
Textus: Gal 2:20b
„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; amely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem és önmagát adta érettem.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Amikor az imént hallott Ige rólunk szól: „Azért nem vagy többé szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, Istennek örököse is Krisztus által.” – ez épp oly hihetetlennek tűnik s szinte érthetetlen a számunkra, mint amikor Pál apostol önmagáról vall: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus.”
Az apostol számára az élet igazán akkor kezdődött el, amikor Krisztus megszólította és magáénak jegyezte. Mi is akkor élünk igazán, ha Krisztus az életünk középpontja és hajtóereje, ha minden Krisztusért és Krisztusra nézve cselekszünk. A hitetlen ember élete megragad a világ szintjén, a világban zajlik le és szüntelenül saját énje körül forog. Tápláló forrásai idelenn vannak, és céljai nagyon is földiek. A hitetlen ember egész élete a birtoklásért folytatott hajszában merül ki, s ha elveszti pénzét vagy javait, az életnek nincs többé semmi vonzereje számára. Az emberek előtt való tekintély és az általuk való elismertség körül forog minden. A hitetlen ember embereknek enged és embereknek igyekszik tetszeni – még akkor is, ha ő ezt tagadja. S ha elveszíti a tekintélyt, a tetszést, anyagi javait, úgy érzi: immár minden elveszett – s ekkor sokan ezért véget vetnek életüknek.
Ahol szeretetünk, törekvéseink, gondolkodásunk és gondjaink szálai összefutnak – ott van az életünk. A hit bensőséges kapcsolatba hoz minket Krisztussal. Úgyszólván beleplántáltatunk az Ő életébe, és szoros, mindenre kiterjedő, mindenre ható kapcsolat teremtődik közte és köztünk. Részeseivé leszünk nem csak az Ő életének → hanem halálának és feltámadásának is. Énünk – mely eddig központi helyet foglalt el – vele együtt a keresztre kerül és meghal. Krisztus csak a kegyelmet találtak szívében él és uralkodik az addigi óemberük helyett. Az újjászületett ember nem maga él többé, hanem Krisztus él Őbenne. Az önszeretet helyét az a szeretet váltja fel, foglalja el, mely nem követelődzik, hanem ad; nem uralkodik, hanem szolgál; nem élvezetekre tör, hanem lemond.
Isten gyermekei számára Krisztus az élet! Minden mást eltávolíthatsz életükből – mégsem veszítik el életük értelmét. De ha Krisztust távolítod el életükből – s minden mást meghagysz – akkor az élet értelme is elveszett → mintha a legfőbb idegszálakat vágták volna át, mintha szívüket szakították volna ki! De viszont ki akarná – és ki tudná – elvenni Őt tőlünk? „Kicsoda szakaszt el minket a Krisztus szerelmétől? nyomorúság vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhség, vagy meztelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver-é?” „Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem hatalmasságok, sem jelenvalók, sem következendők, sem magasság, sem mélység, sem semmi más teremtmény nem szakaszthat el minket az Istennek szerelmétől, mely vagyon a mi Urunk Jézus Krisztusban.” (Rm 8)
Sem élet – sem halál. Semmi sem szakaszthat el Krisztustól. Csak a magam bűnei folytán szakadhatok el Tőle, veszíthetem el Őt. Vajon Jézus ilyen értelemben életeddé lett neked is? Csak a régi, alapvetően értelmetlen életed elvesztése által lehet tieddé ez az új élet – az igazi élet!
„Aki elveszti az ő életét énérettem, megtalálja azt.” – mondja Jézus! → „aki pedig meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt” (Mt 10; Mt 16)
Annak számára a halál valóban veszteség – mert mindent elveszít. De annak, aki újjá lett Krisztusban, aki vele él, annak a test elmúlása nem más, mint a végső akadály megszűnése, hogy immár teljesen Krisztussal legyen! Ezért tud így vallani az apostol: „nékem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség.” (Fil 1:21) Add hát a régi, bűnös életedet a halálba – hogy Jézusban új életet élhess. Olyat, mely nem szalad el az idővel, nem lesz egyre szegényebb és elesettebb, hanem oly életet ajándékoz neked a minden kegyelemnek Istene az Ő Fiáért, Krisztusért, mely mindig gazdagabbá, erőteljesebbé válik, ahogy erősödsz a Krisztusban, ahogy Krisztus növekedik benned.
Jézus „azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne magoknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott.” (2Kor 5:15)
Testvéreim! Haljunk meg a bűnnek, haljunk meg a világnak, éljünk Isten szerelmének! Éljünk többé nem mi, hanem éljen bennünk a Krisztus, aki szeretett és szeret minket, annyira, hogy önmagát adta a halálra, hogy mi éljünk általa!
Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 511. dicséret 1 – 5. vers „Maradj velem, mert mindjárt este van …”
Jézus mondja:
„Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.” (Mt 5:5)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.