2016 03 27 Gerjen - Húsvét vasárnap

Csécsy István küldte be 2016. 03. 28., hétfő, 17:39 időpontban
Download files:

Krisztus Feltámadott! Bizonnyal Feltámadott! Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 186. dicséret 1. vers „E Húsvét ünnepében …”

Derekas ének: 347. dicséret 1. vers „Jézus, ki a sírban valál, …”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: Jn 19:1-10
„A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, akit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. Kiméne azért Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz. Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz; És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be. Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak. És a keszkenő, amely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, aki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból. Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 25. zsoltár 1. vers: „Szívemet hozzád emelem …”

Textus: Jn 20:11-16
„Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. Amíg azonban siránkozék, behajol vala a sírba; És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, ahol a Jézus teste feküdt vala. És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! ami azt teszi: Mester!”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

A Húsvéti evangéliumot annak feljegyzéséből hallhattuk, aki maga élte át a döbbenetes csodát.
„A hétnek első napján pedig jó reggel, amikor még sötétes vala, odaméne Mária Magdaléna a sírhoz.” Az első, aki JC sírját felkeresi: a bűneiből megszabadított, a bocsánat által újjá tett asszony. S ő, amint látja az elhengerített követ, rögvest Simon Péterhez és a „szeretett tanítványhoz”, Jánoshoz fut. Hogy a többiek ekkor hol vannak? – erről nem szól az Írás. Ők ketten együtt futnak a sírhoz – s bár János ér oda előbb és betekint, de megvárja Pétert, s az megy be előbb.
A sírban rendet találnak: a lepedők, a keszkenő mely arcát borította, szépen összegöngyölítve vannak a sírboltban. Akkor megy be János és lát és hisz. „Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.”
János még mentegeti magát s a többieket: „Mert nem tudják vala még az írást, hogy fel kell támadnia a halálból.” Pedig hallották JC-től! De lám, mennyire más hallani valamit és tudni! JC jóelőre megjelentette: „Nem hagylak titeket árvákul; eljövök tihozzátok. Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé; de ti megláttok engem: mert én élek, ti is élni fogtok.”
JC a tanítványaival a Pászka ünnepre – az Egyiptomból való kivonulás, a Szabadítás ünnepére – ment Jeruzsálembe, s a szabadítás ünnepén lett teljessé a szabadítás. Akkor a pászka-bárány vérével megjelölt szemöldökfák óvták meg a zsidóságot, hogy az ő elsőszülöttjeiket megkímélje az öldöklő angyal. Ezen az ünnepen az egyszülött Fiú lett áldozati báránnyá, hogy szabadításunkra legyen! Így adott a régi ünnepnek új tartalmat JC engedelmes halála és dicsőséges feltámadása!
Péter és János – akik ott voltak JC-vel a megdicsőülés hegyén – most visszamennek övéikhez. Miről tudtak beszámolni? Csak szomorú hírt vihettek: JC nincs a sírban. A feltámadásról nem szólhattak – mert ők nem találkoztak a feltámadottal. Így csak az idejük telt, minden tartalom, minden öröm nélkül. JC nélkül a húsvét értelmetlen, tartalom nélküli időtöltés, s ha mégis jól érezzük magunkat JC nélkül, akkor az annak a jele: semmi bűnbánat, semmi szabadításra, életre való vágyakozás nincsen bennünk.
Péter és János ott volt a nyitott sírnál. S a nyitott sír félelmetes – mert rend van benne! JC, aki a rendet helyreállítani jött, nem hagyott – ott sem! – káoszt maga mögött! Ahhoz, hogy JC sírjának rendjét, feltámadása tényét meglássuk, csak oda kell menni – semmit sem kell tenni: a kő el volt hengerítve! – ahhoz nincs szükség ránk! Ahol JC megpihen – rend marad utána. Bennünk is!?
Magdalai Mária volt az első, aki meglátta az elhengerített követ. Péter és János a sír rendjét – s hogy JC nincs ott. Magdalai Mária, aki csendben visszatért a sírhoz, s ott maradt az apostolok távozása után is, ő találkozott elsőként a feltámadottal! Könnyes szemmel kertésznek nézi – s csak akkor ismeri fel, mikor néven szólítja őt JC.
Testvéreim! Akik hallottak JC-ről, netán látták is, de a keresztjénél nem voltak ott – azok amikor újra találkoznak vele, honnan tudnák, hogy a feltámadott, a halált legyőzött JC-vel találkoznak? Nem inkább egy más csodára gondolnak? Túlélte a kereszt kínjait – ha ugyan hallottak arról.
Akinek nem fájdalmas, bűneinkre emlékeztető ünnep a Nagypéntek, annak számára lehet-e ünneppé Húsvét, a feltámadás, a teljes bűnbocsánat? Akit nem érdekel Nagypéntek, az JC nélkül éli át a Húsvétét is!
JC hívott bennünket, mindnyájunkat a minket megváltókeresztje elé-alá. Életre hívott – halálán át! Meg kell halni a bűnnek Krisztusban, hogy életre, örökkévalóra támadhassunk Ővele. Ezt nem lehet megkerülni – az üdvösségre nem vezet kiskapu!
És mégis hányan mentegették magukat – vagy még azt se – úgy, mint a nagy vacsoráról való példázat meghívottjai: „Szántóföldet vettem, és ki kell mennem, hogy azt meglássam; kérlek téged, ments ki engem!” „Öt iga ökröt vettem, és elmegyek, hogy azokat megpróbáljam; kérlek téged, ments ki engem!” „Feleséget vettem, és azért nem mehetek.” (Lk 14)
JC hív – s mi indulás helyett mentegetjük magunkat. A szenvedőt, az értünk életét adót nem akarjuk látni – csak a feltámadottat, a győztest? Ha nem vagyunk hajlandók vele együtt – legalább lélekben – átélni szenvedéseit és halálát, hogyan élhetnénk át vele együtt a feltámadást?
Magdalai Mária ott volt a kereszt tövében – s ott van a sírnál. A feltámadott elsőként őt szólítja néven: Mária. S nem csak néven szólítja, hogy vigasztalást adjon, bizodalommal töltse meg – hanem feladatot is ad: „menj az én atyámfiaihoz és mondd nékik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, és az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez.”
Szeretteim! Ha ott voltunk lélek szerint JC keresztjénél, ha láttuk, mint helyezték el testét Arimátriai József sírboltjában – akkor húsvétkor az az üres sír nem egy még nem használt sír, hanem – és csak akkor! – a feltámadott sírja! Nem arról beszél nekünk az üres sír, hogy JC nem halt meg, hanem azt bizonyítja: Feltámadott! Él! S ez a bizonyosság örömöt ad! Örömöt csak ennek bizonyossága ad! Csak így juthatunk találkozásra az élő Úrral! S e találkozásból meríthetünk erőt az indulásra, a hálaénekre: „Krisztus feltámadott, Kit halál elragadott; Örvendezzünk, vigadjunk, Krisztus lett a vigaszunk, Alleluja! Ha ő fel nem támad, Nincs többé bűnbocsánat, De él, ezért szent nevét, Zengjük ő dicséretét, Alleluja! Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Igehirdetés után: 397. dicséret 1,3. vers „Ó, Sion, ébredj, …”

Záróének: 446. dicséret 1. vers „Uram, bocsásd el népedet békével, …”
Himnusz

„Nem abban van a szeretet, hogy mi szerettük az Istent, hanem hogy Ő szeretett minket, és elküldte az Ő Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért.” (1Jn 4:10)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.