2016 03 25 Gerjen Nagypéntek

Csécsy István küldte be 2016. 03. 25., péntek, 17:51 időpontban
Download files:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 440. dicséret 1. vers: „Jer, lássuk az Úr keresztjét, …”

Derekas ének: 341. dicséret 1-4. vers: „Ó, Krisztus fő, te zúzott, …”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten. Ámen.

Lekció: Jn 19:16-30
„Akkor azért nékik adá őt, hogy megfeszíttessék. Átvevék azért Jézust és elvivék. És emelvén az ő keresztfáját, méne az úgynevezett Koponya helyére, a melyet héberül Golgothának hívnak: Ahol megfeszíték őt, és ővele más kettőt, egyfelől, és másfelől, középen pedig Jézust. Pilátus pedig címet is íra, és feltevé a keresztfára. Ez vala pedig az írás: A NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA. Sokan olvasák azért e címet a zsidók közül; mivelhogy közel vala a városhoz az a hely, ahol Jézus megfeszíttetett vala: és héberül, görögül és latinul vala az írva. Mondának azért Pilátusnak a zsidók papifejedelmei: Ne írd: A zsidók királya; hanem hogy ő mondotta: A zsidók királya vagyok. Felele Pilátus: Amit megírtam, megírtam. A vitézek azért, mikor megfeszítették Jézust, vevék az ő ruháit, és négy részre oszták, egy részt mindenik vitéznek, és a köntösét. A köntös pedig varrástalan vala, felülről mindvégig szövött. Mondának azért egymásnak: Ezt ne hasogassuk el, hanem vessünk sorsot reá, kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, amely ezt mondja: Megosztoztak ruháimon, és a köntösömre sorsot vetettek. A vitézek tehát ezeket művelék. A Jézus keresztje alatt pedig ott állottak vala az ő anyja, és az ő anyjának nőtestvére; Mária, a Kleopás felesége, és Mária Magdaléna. Jézus azért, mikor látja vala, hogy ott áll az ő anyja és az a tanítvány, akit szeret vala, monda az ő anyjának: Asszony, ímhol a te fiad! Azután monda a tanítványnak: Ímhol a te anyád! És ettől az órától magához fogadá azt az a tanítvány. Ezután tudván Jézus, hogy immár minden elvégeztetett, hogy beteljesedjék az írás, monda: Szomjúhozom. Vala pedig ott egy ecettel teli edény. Azok azért szivacsot töltvén meg ecettel, és izsópra tévén azt, oda vivék az ő szájához. Mikor azért elvette Jézus az ecetet, monda: Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 334. dicséret 1. vers: „Ó, Isten, ki a törődött, …”

Textus: Jn 19:30
„Elvégeztetett!”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Nagypénteken – JC keresztje mellett, mint szenvedésének és halálának tanúi – hallhatjuk JC szavait, s a legutolsót: „Elvégeztetett!”
Mi egy élet szomorú – tragikus végét látjuk, emberi szemmel dicstelen befejezését, gyalázatát. Vajon JC miről, mire mondja: „Elvégeztetett!”
Sokszor ígéretet, fogadalmat teszünk – amit azután nehezen viszünk véghez – s ha mégis teljesítjük, fellélegzünk: beváltottam szavam, elvégeztem, teljesítettem fogadalmamat!
JC nem erről szól – nem elvégeztem – nem Ő a cselekmény alanya! Elvégeztetett – véghez ment, beteljesült Isten ígérete, minden ígérete a Megváltóról. Keserves út után, fájdalmak között, gyűlöletből – hogy a szeretet töltsön-tölthessen be mindent! Ézsaiás próféciája. „Útált és az emberektől elhagyott volt, fájdalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt; és nem gondoltunk vele. Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől! És ő megsebesíttetett bűneinkért, megrontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ő sebeivel gyógyulánk meg. Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét őreá veté. Kínoztatott, pedig alázatos volt, és száját nem nyitotta meg, mint bárány, mely mészárszékre vitetik, és mint juh, mely megnémul az őt nyírők előtt; és száját nem nyitotta meg! A fogságból és ítéletből ragadtatott el, és kortársainál ki gondolt arra, hogy kivágatott az élők földéből, hogy népem bűnéért lőn rajta vereség?!”(Ézs 53:3-8) Mindez elvégeztetett. Az ígéret a szabadítóról, a tökéletes áldozati bárányról, a megismételhetetlen áldozatról ím beteljesült.
S elvégeztetett JC életműve – s erre szintén igaz: a cselekvő mindvégig az Atya volt. JC jelentéstétele már korábban, főpapi imájában: „Én dicsőítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, amelyet reám bíztál, hogy végezzem azt. És most te dicsőíts meg engem, Atyám.” (Jn 17:4-5)
Mi sokszor nem is tudjuk, mit kell elvégeznünk. JC arról adhat számot, hogy elvégezte a rábízottakat! Betegek, szenvedők, fájdalmas szívűek voltak még – bár sokaknak adott gyógyulást, megújult életet, mi mégis azt mondanánk: lett volna munkája még! Hányszor mondta: a te hited megtartott téged – a gyógyulás és az újjá lett élet nem személytől van – hanem Isten kegyelméből – s ez a kegyelem nem szűnt meg velünk lenni. JC feladata: a kegyelem, Isten irgalma és szeretete megmutatása! S ezt véghezvitte!
Amikor nekünk tán még most is ökölbe szorul a kezünk, görcsösen rándul szívünk – „Te drága Jézus, mi történt tevéled, Hogy oly keményen sújt a zord ítélet? A szörnyű vétket el mivel követted? Mi volt a tetted?” – akkor olyan hihetetlenül hangzik JC kérése: „És most te dicsőíts meg engem, Atyám.” Elvégeztetett! A golgotai kereszt nem a gyalázat, hanem a dicsőség helye! Elvégeztetett – mondja utolsó szavával JC. Kérése meghallgatásra talált az Atyánál, s a szenvedés útjáról hazatérhet, elfoglalni helyét Atyja mellett.
Testvéreim! JC a maga mentségére: néma. Nem védekezik, nem könyörög, csodát sem tesz. Nem a maga megszabadítása a célja, hanem a mi szabadításunk! Ezért szól hozzánk, értünk, rólunk – még megfeszítetten is, még a keresztről is!
„Asszony, ímhol a te fiad!” „Ímhol a te anyád!” Egymásra bíz bennünket – általa egymáséi lehetünk, ha tiszteletben tartjuk és megcselekedjük, mint végső rendelkezését. Hozzánk szól!
„Szomjúhozom!” – szól értünk, hogy a zsoltár igéje is véghezmenjen: „szomjúságomban ecettel itatnak vala engem.” (Zs 69:22)
„Elvégeztetett!” – s ez rólunk szól, megváltásunkról. S mi fájdalmas szívvel, szemlesütve állhatunk a kereszt tövében, mert miattunk kellett szenvednie, értünk kellett a tökéletes áldozatot bemutatnia. S az áldozat immár elvégeztetett! JC „lehajtván fejét, kibocsátá lelkét.”
JC halála – a törvény betöltése: „a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést.” (3Móz 17:11) „vérontás nélkül nincsen bűnbocsánat.” (Zsid. 9:22) „Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.” (Zsid. 9:11-12) „Krisztusnak a vére, aki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek.” (Zsid. 9:14)
Szeretteim! JC életét-vérét adta, hogy bűnbocsánatunk legyen. Elvégeztetett – mondta. Kérjük Isten Lelkének segedelmét, hogy mindarról, amit Ő rendelt nékünk, s ahogyan egymáshoz rendelt bennünket, majdan mi is mondhassuk: Elvégeztük, Isten segedelmével. Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Záróének: 341. dicséret 5-7. vers „Ó, légy érette áldott, …”

„Ne félj, mert megváltottalak, neveden hívtalak téged, enyém vagy! Mikor vízen mégy át, én veled vagyok,és ha folyókon, azok el nem borítnak,ha tűzben jársz, nem égsz meg, és a láng meg nem perzsel téged. Mert én vagyok az Úr, a te Istened, a te megtartód.” (Ézs 43:1-3)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.