2016 03 13 Gerjen

Csécsy István küldte be 2016. 03. 13., vasárnap, 20:10 időpontban
Download files:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 8. zsoltár 1. vers: „Ó, felséges Úr, …”

Derekas ének: 165. dicséret 1-6. vers: „Itt van Isten köztünk,…”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése jöjjön az Úrtól, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy, örök és igaz Isten. Ámen.

Lekció: Mt 17:1-8
„És hat nap múlva magához vevé Jézus Pétert, Jakabot és ennek testvérét Jánost, és felvivé őket magokban egy magas hegyre. És elváltozék előttük, és az ő orcája ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehér lett, mint a fényesség. És ímé megjelenék őnékik Mózes és Illés, akik beszélnek vala Ővele. Péter pedig megszólalván, monda Jézusnak: Uram, jó nékünk itt lennünk. Ha akarod, építsünk itt három hajlékot, néked egyet, Mózesnek is egyet, Illésnek is egyet. Mikor ő még beszélt, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok. És a tanítványok amint ezt hallák, arcra esének és igen megrémülének. Jézus pedig hozzájuk menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek! Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 460. dicséret 1. vers: „Amint vagyok, …”

Textus: Ézs 60:1-2
„Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Ritka alkalom – s olyankor maradandó, nagy öröm – amikor nem csak érezzük Isten jelenlétét, hanem szinte látjuk dicsősége ragyogását. Maradnánk – de menni kell. Várnak gondok, tennivalók – s ha mindenki indul, hogyan maradhatnánk? Pedig hányszor szeretnénk ott maradni a csendben, a mindent betöltő ragyogásban → mint Péter: „jó nékünk itt lennünk.” Jó itt lenni, a biztos helyen, JC közelében, fényességében, dicsőségében → ahol ránk is jut néhány sugár, még ha nem is minket fon körül a ragyogás!
Jó JC közelében – da vajon mindenkor a közelében kívánunk lenni? Fényben és dicsőségben igen – de szenvedésében, kigúnyoltatottságában, elhagyatottságában is kitartunk, megmaradunk mellette?
A megdicsőülés hegyén csak 3 tanítvány: Péter, Jakab, János volt vele. Nem minden tanítvány láthatta meg, nem mindannyian láthatjuk meg a dicsfényt, orcája ragyogását, fényességét; nem mindnyájan hallhatjuk a mennyei szózatot sem – de mindannyian lehetünk tanítványai! Tanítványai vagyunk-e, részeseivé kívánunk-e lenni dicsősége látásának?
S ha látjuk, láttuk – akkor mi is mindjárt hajlékot kívánunk építeni – no nem magunknak – Neki?! Hajlékot – hogy helyhez kössük és maradásra bírjuk? Hogy a dicsőségében való jelenlétünket tartóssá tegyük? Nagyon is emberi elgondolás: megfogni a percet, megállítani az időt – mert most jó, mert most szép, mert ez megismételhetetlen! Úgy hallgatnánk Péterre, már-már indulnánk is, hogy megvalósítóivá legyünk vágyainak. De Péter még be sem fejezi → mikor szózat szól a felhőből: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: Őt hallgassátok!”
Őt hallgassátok – ne Pétert; az Ő akaratát cselekedjétek, ne emberi vágyak megvalósításán fáradjatok hiába!
A tanítványok a szózat hallatán a földre rogynak, megrémülnek. „Jézus pedig hozzájuk menvén, illeté őket, és monda: Keljetek fel és ne féljetek! Mikor pedig szemeiket fölemelék, senkit sem látának, hanem csak Jézust egyedül.” Csak JC szelid, halk szavára merték szemeiket kinyitni: Ne féljetek! Mert félelmes látni az Ő dicsőségét, mindenek fölött való nagyságát → mert ebben azt is látjuk, ami bennünket elválaszt Tőle. Az Ő nagyságában látjuk saját kicsinységünket is. Félelmetes érzékelni, hogy bár minden tekintetben messzire vagyunk Tőle – mint napkelet a napnyugattól – Ő mégis itt áll mellettünk és bíztatón szól hozzánk: „Keljetek fel és ne féljetek!”
Szól hozzánk Isten Fia úgy, ahogyan már a próféta által is bíztatta Isten az Ő népét: „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt. Mert ímé, sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket, de rajtad feltámad az Úr, és dicsősége rajtad megláttatik.”
Ne hajlékot építs, hogy helyben maradhass – hanem kelj fel, világosodjál! Kelj fel – mert sötétségben, éjszakában élsz! Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod! Kelj fel és haladj Vele, a világossággal, hogy el ne tévedj, el ne vessz, hogy veled legyen. Ő eljött – de nem állhat meg! Tovább kell mennie, végig kell járnia útját – hogy téged végigvezessen, hogy néked hazatérést szerezzen, célba juttasson!
Nem maradhatsz helyben, mert elnyel a sötétség és beborít az éj! Fel kell kelned – hogy rajtad is láthatóvá legyen JC dicsfényének világossága!
Testvéreim! Ahogy széttekintünk, látjuk, érzékeljük az ézsaiási ige maiságát: „sötétség borítja a földet, és éjszaka a népeket.” Mindent elnyelő, mindent megsemmisítő sötétség – szellemi és lelki sötétség! És úgy látjuk: egyre sötétedik! De látunk pontszerű fényeket – pislákolókat és lángolókat is. Azokat, kiken az Úr dicsősége feltámadt, akiken láthatóvá lett az Ő dicsősége. Látható lett – mert hallva a szót, Jézusét, felkeltek, s félelmeiket elhagyva boldogan járták JC útját!
Keljetek fel és ne féljetek – szól hozzánk is JC. Halljuk-e? Szól, hogy bátorítson a felkelésre, buzdítson az indulásra, a sötétségből, sötétségtől való szabadulásra. S az Atya is bizonyságot tesz róla: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.”
Szeretteim! Nekünk nem hajlékot kell emelnünk, hogy helyben maradhassunk – de ne vessük el mindenestől Péter szavait! Ő azért szólt így, mert azt kívánta elmondani, mennyire jó JC mellett! „Jó nékünk itt lennünk!” – és semmi más nem számít! Ez az érzés megvan-e bennünk JC láttán, közelségét érezve? Jó nékünk ma is JC közelében? Nem a fényért, ragyogásért, dicsőségért – hanem jó e az, hogy Isten szerelmes Fia mellett lehetünk, hogy a mindenség Királya velünk van? Sokan nem tartanak rá igényt. Mások olykor találkoznak vele – még biccentenek is, mert a tiszteletet meg kell adni – de mégsincs semmi jónak az érzete bennük és semmit sem tesznek azért, hogy újra és újra JC közelében legyenek!
S vannak, akiket annyira eláraszt az öröm, a jónak érzése, hogy már nem a sötétség uralja őket, nem a tegnapok bajaira és a holnapok gondjaira figyelnek, hanem csak a velük lévő jóra: Jézusra!
Nekik nem a hely a fontos – hanem az, aki mellettük áll! S akit átjár ez az „Uram, jó nékünk itt lennünk” érzés, az JC bíztató szavát hallva, az Ige buzdítását megértve felkel és bízó szívvel kérdezi: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem? S ha felkelünk és cselekedjük JC akaratát, akkor a sötétségben az Ő lámpásaivá leszünk, dicsősége akkor láttatik meg rajtunk!
Hát kelj fel, testvérem, és világosodjál, mert eljött világosságod, és az Úr dicsősége rajtad feltámadt! Járd örömmel az utat Ővele, hogy általa megérkezhess – boldogan – az örök hazába! Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Záróének: 455. dicséret 1,4,8. vers „Testvérek, menjünk bátran, …”

„Boldog ember az, akinek te vagy erőssége, s a te ösvényeid vannak szívében.”
(Zs 84:6)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.