Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 162. dicséret 1-2. vers: „Ím, béjöttünk nagy örömben, …”
Derekas ének: 130. zsoltár 1-3. vers: „Tehozzád teljes szívből…”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Zsid 5:1-9
„Mert minden főpap emberek közül választatván, emberekért rendeltetik az Isten előtt való dolgokban, hogy ajándékokat és áldozatokat vigyen a bűnökért, Aki képes együtt érezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal. És ezért köteles, miképpen a népért, azonképpen önmagáért is áldozni a bűnökért. És senki sem veszi magának e tisztességet, hanem akit Isten hív el, miként Áront is. Hasonlóképen Krisztus sem maga dicsőítette meg magát azzal, hogy főpap lett, hanem az, aki így szólott hozzá: Én Fiam vagy te, ma szültelek téged. Miképpen másutt is mondja: Te örökké való pap vagy, Melkisédek rendje szerint. Ki az ő testének napjaiban könyörgésekkel és esedezésekkel, erős kiáltás és könnyhullatás közben járult ahhoz, aki képes megszabadítani őt a halálból, és meghallgattatott az ő istenfélelméért, Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet; És tökéletességre jutván, örök üdvösség szerzője lett mindazokra nézve, akik neki engedelmeskednek.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 25. zsoltár 2. vers: „Útaid, Uram, mutasd meg, …”
Textus: Zsid 5:8
„Ámbár Fiú, megtanulta azokból, amiket szenvedett, az engedelmességet;”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Böjt 3. vasárnapján, a kegyelem asztalához készültünkben szólít meg Isten Igéje – az engedelmességről.
A főpap az emberek közül – az emberekért. Hogy képes legyen együttérezni velük, velünk. Isten Fia emberré lett, s főpapunkká rendeltetett, aki a tökéletes áldozatot, a hibátlant, megismételhetetlent mutatta be, önmagát adva értünk.
Mindezt nem a maga akaratából tette – hanem az küldte, rendelte, aki így szólította meg: „Én Fiam vagy te, ma szültelek téged.” Ez az adoptálási, örökbefogadási formula, itt megerősítésül, értünk. Általa minket fogad fiaivá, gyermekeivé Istenünk.
S a fiúság kötelez. Nem szolgák vagyunk – bár az Örökkévaló szolgájának lenni sem dicstelen dolog! – hanem fiak. A szolgák utasításokat hajtanak végre, a fiak Atyjuk tetszését keresik.
Mi úgy véljük (az Igét a magunk kedve-kívánsága szerint értve), hogy a fiaknak minden szabad, hiszen: „akiket a Fiú megszabadít, valósággal szabadok lesznek”. Úgy gondoljuk, hogy a fiaknak mindent elnéz az Atya, a fiaknak minden megbocsáttatik. Nagyon szabadoknak érezzük magunkat – elfeledkezve arról, hogy bár minden szabad nékem, de nem minden használ! A Fiú szabadítása által jutottunk szabadságra, a Fiúért lettünk fiakká – de vajon tudunk-e mit kezdeni vele? Meg kell tanulnunk: mikor és mire szabadíttattunk meg! Szabadulásunk, szabadságunk a bűn fogságából, egybegyűjtésünk a szétszórtságból → az Atyának való engedelmességre van → hogy átéljük: ami a magunk vágya szerint való volt, az csak vesztünkre és terhünkre van → de az Ő akaratának cselekvése életre, üdvösségre visz! Legnagyobb szabadságunk az, hogy nem parancsokat, szüntelen való utasításokat kell végrehajtanunk – szolgaként, állandóan az elbocsátástól és büntetéstől félve, hanem Atyánk terveit keresve utasítások nélkül engedelmeskedjünk elhatározásainak, kedvét keresve, s a kedvében járásban gyermeki örömöt találva!
Jézus szabad volt – szabad minden bűntől. Emberré lett – „képes együtt érezni a tudatlanokkal és tévelygőkkel, mivelhogy maga is körül van véve gyarlósággal.” Körülvéve. S nem a benne lévő miatt, hanem az Őt körülvevő miatt szenvedett, engedelmesen, lázadás nélkül, mindhalálig!
Engedelmessége példát adott: a Fiú bízhat az Atyában, megtartó kegyelmében.
Mi megkötözöttek vagyunk, szenvedélyeink és szenvedéseink által – s ezeket az Atya büntetésének véljük. Az engedelmesség útjára térve azonban mindezektől már itt (!) megszabadulhatunk – ha Jézus példája szerint minden körülmény közt – bármily rettentőek legyenek is azok – tudunk bízni Atyánkban.
Sokszor elkeseredettek vagyunk, amikor gyermekeink nem engedelmeskednek nékünk. És mi Atyánknak? Amit mi nem teszünk, amiről mi nem adunk pédát, azt hogyan várhatnánk el gyermekeinktől?
Imádkozom értük – mondják sokan. Kevés! Nem értük – hanem velük kell imádkozni. Teszed-e? Ha azt látja rajtad, hogy a vele való imádkozás minden másnál fontosabb számodra – akkor lesz igazán fontos az ő számára is. Az engedelmesség nem tanítható másként, csak személyes példával. Ragaszkodunk dolgainkhoz, sokszor egy tál meleg leves is fontosabb, mint akár egyetlen órai engedelmesség Atyánknak! Ézsauval érzünk és Jákobot ítéljük el a tál lencse miatt: galádul kijátszotta testvérét – mondjuk. De miért azzal érzünk, azzal rokonítjuk magunkat, aki számára egy tál lencse fontosabb volt a fiúságnál?
Már-már lemondanánk mindenről, mert már késő, túl sokszor voltunk tagadók, engedetlenek. De „mert nem oly főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainkon, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt. Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez, hogy irgalmasságot nyerjünk és kegyelmet találjunk, alkalmas időben való segítségül.”
Erre hív most Atyánk: Járuljunk azért bizodalommal a kegyelem királyi székéhez és átélhetjük: irgalmasságot nyerünk és kegyelmet találunk → mert most van a segítségünkre alkalmas idő!
Egy énekünk azt mondja: „Emeld fel hát lelkedet, hagyj el minden földi vágyat; Bízd rá arra szívedet, Kiből idvességed árad. Jézusnál tartsd kincsedet, Légyen Jézusé szíved!”
A neki való engedelmesség nem áldozat, hanem az öröm forrása, a fiúság jele! Nem szolgák, hanem fiak lehetünk, Megváltónk testvérei! Megismerhetjük – parancsszavak nélkül is – akaratát, s örömünkké lesz, ha mi is az Ő példája szerint élünk, hogy az Ő példája szerint lehessen majd életünk, üdvösségünk! Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
„mi megismertük és elhittük az Istennek irántunk való szeretetét. Az Isten szeretet;és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és az Isten is őbenne.”
(1Jn 4:16)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.