2016 02 14 Gerjen

Csécsy István küldte be 2016. 02. 14., vasárnap, 19:49 időpontban
Download files:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 8. zsoltár 1. vers: „Ó, felséges Úr, …”

Derekas ének: 445. dicséret 1,5,6. vers: „Szólsz hozzám, Istenem,…”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: Jer 20:7-11
„Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél! Nevetségessé lettem minden időre, mindenki csúfol engemet; Mert ahányszor csak szólok, kiáltozom; így kiáltok: erőszak és romlás! Mert az Úr szava mindenkori gyalázatomra és csúfságomra lett nékem. Azért azt mondom: Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok; de mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem. Mert hallom sokak rágalmazását, a mindenfelől való fenyegetést: Jelentsétek fel és ezt mi is feljelentjük: mindazok is, akik barátaim, az én tántorodásomra figyelmeznek, mondván: Talán megbotlik és megfoghatjuk őt, és bosszút állhatunk rajta; De az Úr velem van, mint hatalmas hős, azért elesnek az én kergetőim és nem bírnak velem, igen megszégyenülnek, mert nem okosan cselekesznek: örökkévaló gyalázat lesz rajtok és felejthetetlen.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 42. zsoltár 1. vers: „Mint a szép híves …”

Textus: Jer 20:7a, 11a
„Rávettél Uram engem és rávétettem” „De az Úr velem van,”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Az Igében Jeremiás próféta kesereg a nehéz prófétai sors miatt. Azt kérdeznénk: mitől és miért lehet nehéz Isten választott emberének az élete? Ezt elmondják az előző és következő részei a Szentírásnak.
Mit mond Jeremiás, mit mondat az Úr az Ő prófétájával? „Ímé, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, oh Izráel háza! Hogyha szólok egy nép ellen és ország ellen, hogy kigyomlálom, megrontom és elvesztem: De megtér az a nép az ő gonoszságából, amely ellen szólottam: én is megbánom a gonoszt, amelyet rajta véghezvinni gondoltam. És hogyha szólok a nép felől és ország felől, hogy felépítem, beültetem; De a gonoszt cselekszi előttem, és nem hallgat az én szómra: akkor megbánom a jót, amellyel vele jót tenni akartam.” (Jer 18:6-10)
Majd ezek után Jeruzsálem sorsát, pusztulását egy cserépkorsó széttörésével példáztatja az Úr: „Ezt mondja a Seregek Ura: Így töröm össze e népet és e várost, amint összetörhető e cserépedény, amely többé meg sem építhető;” (Jer 19:11) Mi a nép bűne? Áldozatok a bálványoknak, a hamis istenségek tisztelete, gyermekek feláldozása, hogy mindenre hallgat, mindenben bízik, mindent kész tisztelni és szolgálni – csak az Urat, Izrael Istenét nem! „Most azért beszélj csak a Júda férfiaival és Jeruzsálem lakosaival, mondván: Ezt mondja az Úr: Ímé, én veszedelmet készítek ellenetek és tervet tervezek ellenetek! Nosza, térjetek meg, kiki a maga gonosz útáról, és jobbítsátok meg útaitokat és cselekedeteiteket! Ők pedig azt mondják: Hagyd el! Mert mi a magunk gondolatai után megyünk, és mindnyájan a mi gonosz szívünk hamisságát cselekesszük.” (Jer 18:11-12) S mindezek után még kérdés, hogy miért nehéz Jeremiás számára a prófétai szolgálat? Akik közül hívatott el – ellene szegülnek. Akinek szavát szólja – azt megvetik. S fájó az azok ellen való szót szólni, kik közül származik. Jeremiás kesereg a prófétai szolgálatban, mert nehéz a balsorsot, pusztulást, romlást és halált, gyalázatot és fogságot jövendölni népe fiainak, a szeretett városnak.
De éppen a szeretet, az Úr és népe iránti szeretet miatt nem hallgathat!
Fogságot szenved, mert ellene támad szinte mindenki – még barátai is.
Ma így mondanánk: Hogy mondhatod ezt? Az ellenség győzelmét, néped vesztét kívánod? Nem tudják – sem akkor, sem ma – hogy az Úr szolgálatában álló személytelen! Nem a magáét mondja, nem vágyait, gondolatait, tanácsait szólja → hanem az Úr beszédét hirdeti.
Jeremiás kesereg: „Rávettél Uram engem és rávétettem, megragadtál engem és legyőztél!” fájdalmas neki mindenkor az erőszakot és a rombolást hirdetni. Már-már arra gondol: „Nem emlékezem róla, sem az ő nevében többé nem szólok;” de képtelen erre, mert – ahogy mondja: „mintha égő tűz volna szívemben, az én csontjaimba rekesztetve, és erőlködöm, hogy elviseljem azt, de nem tehetem.” A próféta rendeltetése: Szólj és ne hallgass! És Jeremiás érzi: „az Úr velem van” – s ez ad neki erőt megannyi gyalázat és szenvedés elviselésére. Amikor a véget és a pusztulást jövendöli – kinevetik; amikor az elhurcoltak felé a szabadulást, a jövendőt, a kegyelmet szólja – szintúgy!
Üldözték, foglyul ejtették, megverték, megkínozták, az ostrom alatt szennygödörbe dobták, s a legenda szerint Egyiptomba hurcolták az elmenekülő júdeaiak – s ott megkövezték.
Ez a próféta élete – Isten emberének sorsa. S az apostoloké, minden korok hitvallóié → mert soha senki sem szereti, ha bűneire, nyomorúságaira figyelmeztetik, ha elmondják, hogy mindezek következtében mi vár rájuk. Amíg a szomszédról van szó, még helyeslünk is. De ha rólunk – akkor álljon meg a menet!
Ezt a megbízatást önként nem vállalhatja senki, csak az tudja elvégezni, akit rávett az Úr, aki rávétetett e nehéz feladatra! S csak akkor meri szólni az Úr szavát, csak akkor van joga megnyitni ajkát – de akkor szólnia kell – ha tudja, érzi: az Úr velem van!
Testvéreim! Ne mondjuk, hogy ez csak Jeremiásra érvényes – vagy próféta = apostol = pap! Mindenkire áll – mindannyiunkra! Vállalnunk kell, hogy nem csak hallgatjuk, de szóljuk, hirdetjük is Isten ígéjét és igazságát! Vállalnunk kell, hogy az Övét szóljuk, nem a magunkét! – bármely körülmények között. Vállaljuk-e, hogy nem csak hallgatói, de megtartói is leszünk akaratának? Nem csak olykor, amikor számunkra is kedves, hanem mindenkor, mindenben, még ha mélységbe visz is a magasság előtt! Mi is olyanok vagyunk, mint az agyag a fazekas kezében. Ő formál – nekünk csak az elfogadás lehetősége van meg. A mi életünk is cserépedény; az, hogy összetöri vagy megtartja e a fazekas, rajtunk áll: elfogadjuk-e, aminek formált – vagy tiltakozva ellene másokká, másmilyenné akarjuk tenni magunkat.
Rávett minket az Úr és rávétettünk, hogy szójuk, hirdessük és éljük az Ő akaratát – és az Úr velünk van, mint hatalmas hős.
Nemcsak Jeremiás, nemcsak a próféták → mindnyájunk feladata, küldetése: „Menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged és beszéld mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok!”
Sokszor megfáradunk és elkeseredünk, de az Úr velünk van, erőt és bátorságot ad a szólásra, az élet, a megtartatás, a kegyelem hirdetésére. Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Záróének: 511. dicséret 1-5. vers „Maradj velem,…”

„A minden kegyelemnek Istene pedig, aki az Ő örök dicsőségére hívott el minket a Krisztus Jézusban, titeket, akik rövid ideig szenvedtetek, Ő maga tegyen tökéletesekké, erősekké, szilárdakká és állhatatosakká.” (1Pt 5:10)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.