2016 02 07 Gerjen

Csécsy István küldte be 2016. 02. 07., vasárnap, 18:57 időpontban
Download files:

Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.

Fennálló ének: 89. zsoltár 1. vers: „Az Úrnak irgalmát …”

Derekas ének: 227. dicséret 1-4. vers: „A mi szívünk csak tehozzád, …”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: 1Kor 1:18-25
„Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. Mert meg van írva: Elvesztem a bölcseknek bölcsességét és az értelmeseknek értelmét elvetem. Hol a bölcs? hol az írástudó? hol e világnak vitázója? Nemde nem bolondsággá tette-é Isten e világnak bölcseségét? Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcseséget keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét. Mert az Isten bolondsága bölcsebb az embereknél, és az Isten erőtlensége erősebb az embereknél.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 164. dicséret 1. vers: „Kegyes Jézus, itt vagyunk …”

Textus: 1Kor 1:23-24
„Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Egykoron ily idő tájt, farsang vége felé, böjt kezdete előtt tartottuk a diakóniai – szeretetszolgálati vasárnapot. Tegnap keresgéltem, de nem találtam református egyházunk honlapjain ilyen dátumot. Pedig létezik, van, csak nem egységesen. Akkor úgy, mint egy előírtat, s azzal le van tudva. Én szívesebben neveztem-nevezem a szolgáló szeretetről való megemlékezésnek, fellobogtatásnak, hiszen az nem egy napra korlátozódhat – mert akkor mit sem ér.
Így nem csak ma, de minden időben – télvíz idején talán fokozottabban is – figyelünk arra, hogy kik várják, kik nem nélkülözhetik a szolgáló szeretet áldásait. Idősek, betegek, fogyatékkal élők, elhagyott gyermekek, szenvedélyek foglyai, a reményvesztettek, kétségbeesettek, erőtlenek. Hányszor mi magunk is rászorulónak érezzük magunkat – de erőnket összeszedve mások segítségére igyekszünk lenni, hogy így mi magunk is meggyőződhessünk erőtlenségünk erejéről.
Gyógymódok és gyógyszerek – sokan ebben bíznak, azoktól várják a megoldást – s egyre újabbakat keresnek. S nem találják – mert a múlandó életet semmiféle szer nem teheti örökkévaló létté!
A szeretetszolgálat – diakónia: a másik ember életének segítése, életre segítése. Ha csak a testet ápoljuk, ha csak a jelennel és a legközelebbi jövővel törődve viselünk róluk gondot – hiányos a szolgálatunk, hiszen ez így emberiességi cselekedet, olyan, amit még a hit nélküli edmber is meg tud tenni.
Miben lehetünk mi többek? Miben kell nekünk többnek lennünk? Pál így vall az apostoli munkáról: „Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot; Ámde magoknak a hivatalosoknak, úgy zsidóknak, mint görögöknek Krisztust, Istennek hatalmát és Istennek bölcsességét.” „Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje.”
Ha a másik embernek csak a mindennapi életén szeretnénk segíteni, lehet, hogy akkor a szenvedéseit hosszabbítjuk. Ezzel szemben: ha Krisztust prédikálva valódi életre, Krisztusból táplálkozóra segítjük, akkor megtudja: „a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4:17-18)
Testvéreim! Sokan gyógyszereket és gyógymódokat kutatnak – hogy így is az ember bölcsességét, növekvő hatalmát hirdethessék, s nem utolsó sorban a maguk tudományos és üzleti előmenetelét fejlesszék.
Sokan pedig kérik az Urat, hogy adjon bölcsességet a szer, a gyógymód megtalálásához – hiszen itt van, megteremtetett, létezik – csak mi nem látjuk, eddig nem vettük észre, nem ismertük fel. Ők Isten nagyságát, hatalmát és bölcsességét tisztelik, az Ő örökkévaló dicsőségét hirdetik, mert tudják: az egyedüli, mindenre elegendő, teljes megoldás Krisztus kezében van!
Pál is a korinthusbelieknek: „Én is, mikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel hirdessem néktek az Isten bizonyságtételét. Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig mint megfeszítettről. És én erőtlenség, félelem és nagy rettegés közt jelentem meg tiköztetek. És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában:” (1Kor 2:1-4)
Segíteni kívánunk – már sok jelét adtuk. Adományainkkal, figyelő odafordulással. Ugyanakkor látjuk, hogy minden emberi bölcsesség kevés, s csak erőtlenségünk lesz mind inkább látható. Mert nem csökken az éhezők, az otthontalanok, a betegek, a kétségek közt gyötrődők száma. De nem a csüggedés lelkét kaptuk – hanem erőnek, szeretetnek és józanságnak lelkét. Azért, hogy mi is az apostollal valljuk: „Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet.” – mert Krisztus életre visz, életre egyedül Krisztus tart meg! Mert egyedül Őbenne van Istennek hatalma és bölcsessége! S mindezt Ő használja, nem a szeretetszolgálatban, hanem mindennapi, folyamatos, meg nem szűnő szolgáló szeretettel! Ő nem ítéletünkre jött – hanem megtartatásunkra! Nem azért, hogy kikacagjon: lám, nélkülem semmire sem jutsz – hanem hogy segítő kezet nyújtson, megtartatásunkra!
Jézus keresztje nem vádirat – hanem kegyelmi okmány!
Mások gyermekét nem büntethetjük – helyettük is a sajátunkat, hogy a másik is értsen belőle! Példaként, intésül.
Isten a Fiát büntette – helyettünk. Büntette az ártatlant, hogy nekünk életünk lehessen érte és általa.
Szeretteim! Ha szolgáló szeretettel akarunk felebarátaink felé fordulni, akkor kevés fedelet adni fejük fölé; kevés felruházni, sebeiket bekötözni, meleg étellel megetetni, gyógyszerekkel ellátni. Mindezekkel csak testükről viselünk gondot. De többre van szükség: az ember több, mint test! Ha a lélek nem Krisztusba gyökereik – a test ne használ semmit!
A minket ma felszólító Ige arra hív: hirdessük, prédikáljuk Isten minket szolgáló szeretetét, mindenkor bizonyságot téve Krisztusról, mint megfeszítettről, aki életet szerzett számunkra, s aki kész megtartani mindnyájunkat ez életre! Lehet, hogy ez sokaknak bolondság és botránkozás → de akik megérzik, hogy ez, és csak ez megtartatásuk forrása, azok számára Istennek hatalma és bölcsessége! Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Záróének: 472. dicséret 3-5. vers „Lelkek éjét oszlatni fénnyel …”
„Mit gondoltok? Ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-é ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-é azt, amelyik eltévelyedett? És ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett.” (Mt 18:12-13)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.