Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.
Fennálló ének: 77. zsoltár 1. vers: „Az Istenhez az én szómat, …”
Derekas ének: 429. dicséret 1-4. vers: „Az Úr énnékem hűséges vezérem, …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Mt 7:21-29
„Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben? És akkor vallást teszek majd nékik: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, ti gonosztevők. Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 165. dicséret 1. vers: „Itt van Isten köztünk,…”
Textus: Mt 7:24,26
„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát:” – „És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát:”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Jézus rámutat a különbségre → nem Ő tesz különbséget! Beszédét, evangéliumát, örömüzenetét mindenki hallhatja → teljesen egyformán.
A különbségtétel a hallgatók által, a Jézus beszédére való reagálásuk által van.
Jézus csak megmutatja → mi a különbözőség alapja, oka. Nem Ő állítja föl, Ő csak néven nevezi!
Bölcs és bolond, bolond és bölcs. Mind hozzá jár. Hallgatják Őt – hallgatnak rá? Bolondnak nem azt nevezi, aki nem jön hozzá – róluk itt nem szól.
A bolond → jár, hallgatja, de a maga feje után megy, a könnyebb utat választva.
A bölcs → látva bölcsessége korlátait, hozzá tér, rá hagyatkozik, akaratát cselekszi.
Sokan járnak hozzá – de „Nem minden, aki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába;” → mert a döntő lépést kevesebben hajlandók megtenni: rá hagyatkozni, egy ügyűvé, Krisztus-ügyűvé lenni! A maguk életét akarják élni, nem hajlandók azt Jézus akaratához igazítani.
A példázat a házépítést említi. Lehet mindkét ház csodás, vágyak megvalósulása → de maradandóságát az dönti el, hogy milyen alapra épült! A föveny ideig való, a kőszikla maradandó! Mi a cél: gyorsan, mert már most kell → vagy maradandót, türelemmel?
A bölcs alapot keres, készít → a bolond a látványos előrehaladással törődik. Alap nélkül lehet gyors eredményt elérni → de az első vihar elmossa, ledönti!
Erős alapra építeni komoly munka, sok fáradtságot jelent. Sokat kell áldozni érte, de lesz eredménye! Be kell tartani a technológiai rendet!
Még itt, a földi házak építésekor is megbosszulja magát a tessék-lássék módra végzett munka! Hát még akkor, amikor az apostoli parancsot akarjuk követni: „Épüljetek fel lelki házzá!” (1Pt 2:5)
A gondatlanságnak, elnagyoltságnak, nemtörődömségnek a keresztyén életben rettenetes következményei vannak! Sokan egy életen át azt hiszik, hogy jó keresztyének → hiszen rendszeresen hallgatják Isten Igéjét, szólongatják Őt: Uram, Uram! De a hit alapjainak próbatételekor felszínre jut, nyilvánvalóvá lesz: van-e erős alap – vagy csak gyenge, esetleg nincs is! Nem elég megszólítanunk Istenünket → megtartatásunkhoz az is szükséges, hogy Krisztus is bizonyságot tegyen rólunk! Nem elég az Ő nevében cselekednünk → az Ő akaratát kell cselekednünk!
Testvéreim! A háznak az a rendeltetése, hogy hajlék és menedék legyen. Minden ember keresi a védelmet és az oltalmat → s a hívő ember Istenben találja meg! „Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, Őbenne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.” (Zs.18:3)
E héten is voltak – a távolból is figyelemmel kísértem – örömteli találkozások, közös alapkeresések, erősítések. Igen, ez szükséges, mert nem mentes az életünk a viharoktól. Karban kell tartanunk lelkünk házát, erősíteni hitünk alapjait.
Teljes szívvel Istenhez kell térnünk → nem elég hallgatnunk Őt, hanem Őreá kell hallgatnunk és akaratát cselekednünk → s mindezen közben Ő megerősíti hitünk akár repedezett alapjait is, munkálkodik a mi megmaradásunkért!
Testvéreim! Ha valaki szinte ki akarná fizetni Istent azzal, hogy meghallgatja → csak játékot űz belőle! S amikor megpróbáltatások jönnek, magára marad, elveszíti fejét, telve lesz aggodalommal és kétellyel, minden összezavarodik előtte → mert lelki háza fövenyre épült. Mert csak hallgatta, de nem hit benne szíve teljességével, minden bizodalmával, és nem buzgólkodott akarata cselekvésében.
De az is Isten kegyelme, ha a múló időben láthatóvá lesz az alap hiánya, nem pedig az idők végén, az utolsó napon, az ítéletnek és a kegyelemnek – a szétválasztásnak- napján roppan össze a súlyos próba alatt a látszat épület! Mert akkor már késő, nem lehet helyrehozni a kárt, s az ember örök hajlék nélkül marad!
De ha most, a megpróbáltatásaink súlya alatt megrepedezik hitünk alapja, netán összedől lelki házunk → még van lehetőségünk Istenhez térni teljes szívvel, bűnbánattal, hogy az Ő segedelmével és útmutatásával a Krisztus-i kősziklán újjáépíthessük lelki házunkat, az örök, megingathatatlan alapra!
Legyen mindnyájunknak bátorságunk Krisztus kegyelmének és szeretetének világosságában átvizsgálni hitünk és bizodalmunk alapjait, hogy – ha szükséges – megerősíttessük, újjá tételét kérhessük Krisztusunktól → így bizonyítva általa való bölcsességünket! Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 274. dicséret 1-4. vers „Ki Istenének átad mindent, …”
„Monda néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet: aki hisz én bennem, ha meghal is, él” (Jn 11:25)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.