2016 01 03 Gerjen

Csécsy István küldte be 2016. 01. 03., vasárnap, 18:25 időpontban
Download files:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 345. dicséret 1. vers: „Ím, nagy Isten, …”

Derekas ének: 377. dicséret 1 - 3. vers: „Szentlélek, végy körül …”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: 2Tim 1:7-10
„Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét. Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem az ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangéliumért Istennek hatalma szerint. Aki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte, Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangélium által,”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 173. dicséret 1. vers: „Nem vagyunk mi magunkéi, …”

Textus: Rm 8:15-16
„Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Az új esztendő érkezése mindenkor elgondolkodtat: mi áll előttünk, mit hoz ránk – s figyelmeztet erőnk fogyatkozó voltára. Félelem, szorongás és bizonytalanság vesz körül – most is. Félelmünk és szorongásunk csak nő, amikor azon kedveseinkre gondolunk, kikkel együtt vártunk boldog évet tavaly, de ők már a múlandóból az örökkévalóba hívattak. Egy éve együtt reméltünk – s ők már a bizonyosságban vannak, mi meg itt, a múlandóban reméljük-vágyjuk Atyánk irgalmas szeretetét.
Pál apostol Timóteusnak s a Rómabelieknek más-más szavakkal, de ugyanazon tartalommal ír, bátorítva őket: „Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten” – „Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre” → hanem: „erőnek és szeretetnek és józanságnak Lelkét.” – „a fiúságnak Lelkét kaptátok!”
A félelem lelke mindent úgy mutat nekünk, mint ellenünk valót, elviselhetetlen terhet, megsemmisítésünkre törőt.
A szolgaság lelke azt bizonygatja nékünk – mi csak parancsokat hajtunk végre, kötelezően, mit sem tudva-értve miértjükről, okaikról és céljaikról. Mindent csak szolgákként végzünk, akiknek semmijük sincs és semmijük sem lesz, akiknek csupán a lehulló morzsákkal kell megelégedniük.
Már-már így érezzük mi is: Igen, ez a mi részünk, ennyi a miénk. Félelmeink és nincstelenségünk, múlandó voltunk látása és érzete is mintha mind ezt erősítené!
Az apostol ajkáról azonban így szól Istenünk híradása: „erőnek és szeretetnek és józanságnak Lelkét,” – „a fiúságnak Lelkét kaptátok!”
Erőnek Lelke – hogy ne már eleve legyőzöttként, alulmaradóként kezdjük, az önbizalom teljes hiányával → hanem úgy, mint akik tudják: van aki erőt ad, van aki megerősít!
Szeretetnek Lelke – aki által megismerhetjük, hogy úgy, amint vagyunk velünk van és segítségünkre munkálkodik az, aki e Lelket is adta – mindenkor megtartani minket szeretetében. Így és ezért a mi dolgainknak is szeretetben kell végbemenniük.
„Mindenre van erőm a Krisztusban – minden dolgotok szeretetben menjen végbe”
Józanság Lelke → „De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.”
Az erő és a szeretet után a józanság – hogy az Istentől valót ne kérkedőn, magunkat kiemelőn, dicsekvőn, hanem józan eszességgel, a közösség javára hasznosítsuk!
A Fiúság Lelkét kaptuk – hogy a szerető, gondviselő Atyát látva józanul munkálkodhassunk.
Hiszen akiben a szolgaságnak lelke van, abban félelem és rettegés van ura iránt. A megfelelni akarás kényszerével hajtja végre a parancsokat, nagyon ritkán lázongással, de erőtlenül, tessék-lássék.
Akiben a Fiúság Lelke van, erőnek, szeretetnek, józanságnak Lelke → az nem parancsokat hajt végre, hanem kívánságoknak tesz eleget, keresi, hogy mit tehet erejével az Atya kedvére és társai javára, mert szeretetben élve szeretettel munkálkodik.
Mindez megjelentetett nekünk a mi Megváltónk, a Jézus Krisztus megjelenése által, aki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és a halhatatlanságot az evangélium által.
Az Ige nem csak tudtunkra adja – kaptuk, vehettük az erőnek, szeretetnek és józanságnak Lelkét; de arra is bíztat, hogy a fiúságnak lelkével megajándékozottan, mint Isten gyermekei kezdjük-éljük ez esztendőt.
A Lélek erről tesz nekünk bizonyságot! De ahhoz, hogy az így is lehessen, szükséges az együttes bizonyságtétel, a mi lelkünk bizonyságtétele is! „Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.”
A Lélek bizonyságot tesz arról: van Atya, aki erőt, szeretetet, józanságot ajándékoz, aki kész gyermekeivé fogadni. A mi lelkünknek csak arról kell bizonyságot tennie, hogy elfogadjuk ajándékait, az Atyát Atyánknak valljuk – s így a szolgaságból fiúságra szabadultan készek vagyunk-e hirdetni megtartó szeretetét?!
A fiúság Lelkének elfogadásáról a Lélek a mi Lelkünkkel együtt tesz bizonyságot – először önmagunknak, hogy szétáradjon, tudatosuljon bennük a nékünk kínált, adott és az elfogadással részünkké lett erő, szeretet és józanság!
S a bizonyságtétel csak ezt követően – mikor mindezek már részeinkké lettek – lép a világ elé. De nem dicsőséget keresve, magát mutogatóan, hanem alázatosan, szolgálva, Jézus példája nyomán hirdetve: Isten gyermekei vagyunk! „Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.”
Az Isten fiait az Isten Lelke vezérli – ezért nem félelemmel, hanem Atyánk iránti bizodalommal és hálás szeretettel nézhetünk a jövendőbe!
Nem szolgaként, hanem Isten gyermekeiként szolgálhatunk e világban Atyánk nékünk adott erejével, szeretetével, józanságával. Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Hirdetések: Adakozás.

Záróének: 225. dicséret 1-5. vers „Nagy hálát adjunk az …”

„Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít” (Rm 4:8)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.