2015 12 25 Gerjen

Csécsy István küldte be 2015. 12. 25., péntek, 17:00 időpontban
Download files:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 326. dicséret 1-2. vers: „Dicsőség mennyben az Istennek!…”

Derekas ének: 316. dicséret 1-5.. vers: „Az Istennek szent angyala …”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: Lk 2:1-14
„És lőn azokban a napokban, Augusztus császártól parancsolat adaték ki, hogy mind az egész föld összeirattassék. Ez az összeírás először akkor történt, mikor Siriában Czirénius volt a helytartó. Mennek vala azért mindenek, hogy beirattassanak, kiki a maga városába. Felméne pedig József is Galileából, Názáret városából Júdeába,a Dávid városába, mely Bethlehemnek neveztetik, mivelhogy a Dávid házából és háznépe közül való volt; Hogy beirattassék Máriával, aki néki jegyeztetett feleségül, és várandós vala. És lőn, hogy mikor ott valának, betelének az ő szülésének napjai. És szülé az ő elsőszülött fiát; és bepólyálá őt, és helyhezteté őt a jászolba, mivelhogy nem vala nékik helyök a vendégfogadó háznál. Valának pedig pásztorok azon a vidéken, akik künn a mezőn tanyáztak és vigyáztak éjszakán az ő nyájok mellett. És ímé az Úrnak angyala hozzájok jöve, és az Úrnak dicsősége körülvevé őket: és nagy félelemmel megfélemlének. És monda az angyal nékik: Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. És hirtelenséggel jelenék az angyallal mennyei seregek sokasága, akik az Istent dícsérik és ezt mondják vala: Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 324. dicséret 1. vers: „Örvendjetek, keresztyének, …”

Textus: Lk 2:10b
„ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Az első karácsony éjszakáján a Betlehem melletti mezőn tanyázó pásztorokat angyal kereste fel és szólította meg: „Ne féljetek, mert ímé hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen.”
Az Úrnak Lelke azóta is évről-évre ismétli nekünk a bíztató hírt – örömöt hirdet és hirdettet nékünk!
Ma is így szólít meg, hogy tudjunk félelmeinktől megszabadulva örvendezni. Mi az a hír, ami nem csak a pásztoroknak, hanem egy egész népnek öröme lesz? Mi az a hír, ami mindnyájunknak örömet ad? Mi az a hír – amit újra és újra ismételni kell, mert bár hallottuk, sokszor, mégsem lett örvendezővé szívünk, mégis gondoktól felhős és kétkedő maradt életünk.
A hírt adó angyal nem múlandó örömről – hanem maradandóról szól. Nem bő szaporulatot, dús legelőt, sikeres vállalkozást, könnyebb megélhetést hirdet – ennél többet! Nem akciót, árleszállítást – hanem azt, hogy a megfizethetetlen ingyen a tietek lehet – „Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.”
Századok óta hirdeti és hirdetteti nékünk Istenünk e hírt, mégis úgy élünk, mintha nem történt volna még meg, mintha még várakoznunk kellene, bizonytalanságban – mikor teljesedik be? Mikor teljesedik be, hogy megszabaduljunk rossz lelkiismeretünk rémálmaitól, bűneink szorításából – s vajon a megszabadulás áldozatának árát meg tudjuk-e fizetni valaha is?
Még mindig nem látható rajtunk annak öröme, hogy a szabadulás árát fel nem számítva Szabadítót, Megtartót küldött hozzánk Atyánk!
Más, kézzelfoghatóbb jeleket vársz? Pedig a karácsony csodájánál kézzelfoghatóbban nem lehet kifejezni, elmondani, megbizonyítani: Istennek hozzád való szeretete, megtartatásodat munkáló irgalma nem elvont fogalom, hanem kézzelfogható, érzékelhető valóság!
„az Íge testté lett és lakozék mi közöttünk (és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét), aki teljes vala kegyelemmel és igazsággal.”
„Ímé az Istennek ama báránya, aki elveszi a világ bűneit!”
„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Ez az az örömhír, evangélium, amit az angyal hirdetett, amivel ma is Istennek Szent Lelke szól minékünk!
Ne máshol, másban keresd – hanem fogadd el Őt, és Benne és Általa megtalálod az örömöt! Bennünk is ott van az, amit a karácsonyi gyermekvers így fogalmaz: Hallottuk a nagy örömhírt, most mitévők legyünk? Legjobb, hogyha Betlehembe, kis Jézushoz megyünk!
Ha hallottad az örömhírt – nem maradhatsz helyben: indulnod kell, hogy találkozhass Vele, s teljessé lehess örömével és kegyelmével. Ámen

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Hirdetések: Az Úrnak szent asztalát megterítettük, készüljünk együtt a kegyelem forrásához.

Az Úri szent vacsorához készülve: 329. dicséret 1,2. vers „Itt állok jászolod felett, ó Jézusom …”

ÚRVACSORAI LITURGIA
Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól, ki adta magát a mi bűneinkért, hogy kimentsen minket a jelenvaló gonosz világból, az Istennek a mi Atyánknak akarata szerint, kinek legyen dicsőség mindörökkön örökké! Ámen

Halljátok keresztyén Atyámfiai, miként szerezette a mi Urunk Jézus Krisztus a szentséges Vacsorát, ahogy elénk adja Pál apostol a korinthusbeliekhez írott első levele 11. részében, a 23. és következő versekben, ekképpen:

„én az Úrtól vettem, amit néktek előtökbe is adtam: hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, melyen elárultaték, vette a kenyeret, és hálákat adván, megtörte és ezt mondotta: Vegyétek, egyétek! Ez az én testem, mely tiérettetek megtöretik; ezt cselekedjétek az én emlékezetemre. Hasonlatosképpen a pohárt is vette, minekutána vacsorált volna, ezt mondván: E pohár amaz új testamentom az én vérem által; ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre. Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret és isszátok e pohárt, az Úrnak halálát hirdessétek, amíg eljövend.”
Majd így folytatja az apostol:
„Próbálja meg azért az ember magát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból, mert aki méltatlanul eszik és iszik, ítéletet eszik és iszik magának, mivelhogy nem becsüli meg az Úrnak testét.”

Próbáljuk hát meg magunkat, tegyünk vallást bűneinkről, így szólítva meg a mindenség Urát:

Vallást tettünk a mi bűneinkről, tegyünk vallást a mi hitünkről is, elmondván az egyetemes keresztyén egyház hitvallását.

HISZEK EGY ISTENBEN, MINDENHATÓ ATYÁBAN, MENNYNEK ÉS FÖLDNEK TEREMTŐJÉBEN.
ÉS A JÉZUS KRISZTUSBAN, Ő EGYSZÜLÖTT FIÁBAN, MI URUNKBAN, KI FOGANTATÉK SZENTLÉLEKTŐL, SZÜLETÉK SZŰZ MÁRIÁTÓL; SZENVEDE PONCIUS PILÁTUS ALATT; MEGFESZÍTTETÉK, MEGHALA ÉS ELTEMETTETÉK; SZÁLLA ALÁ POKLOKRA; HARMADNAPON HALOTTAIBÓL FELTÁMADA, FELMÉNE A MENNYEKBE; ÜL A MINDENHATÓ ATYA ISTENNEK JOBBJÁN; ONNAN LÉSZEN ELJÖVENDŐ ÍTÉLNI ELEVENEKET ÉS HOLTAKAT.
HISZEK SZENTLÉLEKBEN.
HISZEK EGY, KÖZÖNSÉGES, KERESZTYÉN ANYASZENTEGYHÁZAT; SZENTEKNEK EGYESSÉGÉT, BŰNEINKNEK BOCSÁNATÁT, TESTÜNKNEK FELTÁMADÁSÁT ÉS AZ ÖRÖK ÉLETET. ÁMEN.

Jóllehet hitetekben s bűnvallásotokban nem kételkedem, egyházunk állandó gyakorlata szerint néhány kérdést intézek hozzátok, melyekre hitetek és meggyőződésetek szerint, jó lelkiismerettel és hallható szóval feleljetek.
Először: Hiszitek-e, hogy az Istentől igazságban, szentségben és ártatlanságban teremtett első embernek esete folytán ti magatok is mindenestől fogva gyarlók, esendők és bűnösök vagytok, kik saját erőtökből Isten ítélőszéke előtt meg nem állhattok, sőt büntetést, halált és kárhozatot érdemeltek?
Feleljétek: Hiszem és vallom.
Másodszor: Hiszitek-e, hogy Isten a bűnös emberen megkönyörülvén, az Ő Szent Fiát, az Úr Jézus Krisztust tiérettetek testben elbocsátotta, kinek egyszeri, tökéletes áldozatával a bűnnek hatalmát és a kárhozatnak erejét elvette, titeket ingyen, kegyelemből, Krisztus vérének érdeméért hit által megigazít?
Feleljétek: Hiszem és vallom.
Harmadszor: Hiszitek-e, hogy Isten, aki feltámasztotta az Úr Jézus Krisztust, általa minket is feltámaszt a halálból s halandó testünket halhatatlanságba öltöztetvén általvisz az Ő örök dicsőségébe?
Feleljétek: Hiszem és vallom.
Végezetül: Ígéritek-e, fogadjátok-e, hogy ti e kegyelemért háládatosságból egész élteteket az Úrnak szentelitek és már e jelenvaló világban, mint az ő megváltottai, az ő dicsőségére igyekeztek élni?
Feleljétek: Ígérem és fogadom.

Én is mindezeket veletek együtt hiszem és vallom, ígérem és fogadom.
Most azért, mint az én Uramnak, a Jézus Krisztusnak méltatlan bár, de elhívott szolgája, hirdetem nektek a ti bűneiteknek bocsánatát és az örök életet, melyet megád a mi Urunk Istenünk ingyen való kegyelméből az ő Szent Fiáért mindannyiónknak. Ámen.
Most pedig, akik magatokat illendőképpen elkészítettétek, járuljatok a szent asztalhoz alázatos szívvel és szép renddel.

Keresztyén Atyámfiai!
Így szerezte a mi Urunk Jézus Krisztus a szentséges vacsorát. Így éltek azzal az apostolok, a reformátorok, hitvalló eleink, és így élhettünk vele Isten kegyelméből mi is. Mielőtt elbocsátanánk titeket, kérünk és intünk, hogy Isten kegyelmét hiábavalóvá ne tegyétek magatokban. Ne uralkodjék többé bennetek a bűn; sőt viseljétek magatokat a ti keresztyéni rendeltetésetekhez méltóan, hogy semmi meg ne foszthasson titeket Istennek ama szerelmétől, amelyet kijelentett és ím hozzátok is megbizonyított a Krisztus Jézusban. Legyetek, mint az ő szentjei és szerettei, könyörületesek; öltözzétek fel a jóságot, alázatosságot, szelídséget, béketűrést. Szenvedjétek el egymást, és ha egymásra valami panaszotok van, bocsássátok meg egymásnak, amint Jézus is megbocsátott tinektek. Az Istennek békessége uralkodjék a ti szívetekben, melyre hívattatok is egy testben.
Most mielőtt otthonainkba térnénk, gyertek, emeljük fel szívünket Istenhez, adjunk hálát a velünk közölt kegyelméért.

A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme, Istennek szeretete és a Szentléleknek közössége legyen és maradjon mindnyájatokkal. Ámen.
Záróének: 105. zsoltár 1. vers „Adjatok hálát az Istennek …”
Himnusz

„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Jn 3:16)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.