2015 12 06 Gerjen

Csécsy István küldte be 2015. 12. 06., vasárnap, 17:16 időpontban
Download files:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 255. dicséret 1. vers: „Mely igen jó az Úr Istent dicsérni …”

Derekas ének: 312. dicséret 1 - 4. vers: „Várj, ember szíve, készen! …”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: 1Pt 5:1-6
„A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs, és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese; Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest; sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példányképei a nyájnak. És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját. Hasonlatosképpen ti ifjabbak engedelmeskedjetek a véneknek: mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 155. dicséret 1. vers: „Ó Úr Isten, légy közöttünk, …”

Textus: 1Pt 5:6
„Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Advent második vasárnapján Péter apostol a megérkezésre – Jézus eljövetelére, visszatérésére – készít-tanít → mint Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese. Nem felettünk uralkodni kívánóként → hanem mint aki – hozzánk hasonlóan – elhívatást, s abban szolgálatot kapott; mint aki átélte – tanúként – Jézus szenvedését; mint aki Jézust befogadva már most mint megjelenendő dicsőségének részese él és szolgál. „Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját…” „Simon, Jónának fia, szeretsz-é engem? Megszomorodék Péter, hogy harmadszor is mondotta vala néki: Szeretsz-é engem? És monda néki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy én szeretlek téged. Monda néki Jézus: Legeltesd az én juhaimat!” (Jn 21:17)
„Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, → hanem örömest.” A kapott szolgálat nem kényszerű kötelesség, hanem megkülönböztető megtiszteltetés, az Úr irántad való bizalmának a jele. → „Nem rút nyerészkedésből, → hanem jóindulattal; Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, → hanem mint példányképei a nyájnak.” Úgy tedd, hogy lássék rajtad: a majdani jutalomnak már most örvendez a szíved!
De Péter apostol nem csak a presbiterekhez szól: az ifjabbakat is kéri: „engedelmeskedjetek a véneknek.” – majd: „mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.
Nem alázatoskodásra, hanem alázatosságra szólít fel bennünket az apostol.
Testvéreim! Most adventben, az Úr érkezését, eljövetelét várók számára mit jelent? → „Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt…” Az alázat az a magatartás, amelyben a függőségnek, alárendeltségnek, sőt: a jelentéktelenségnek tudata fejeződik ki. Nem egymás iránt – mert nem egymáshoz kell mérnünk, viszonyítanunk magunkat. Nem a másikat kell megaláznunk, nem a mmásik előtt kell megalázkodnunk, → hanem „Istennek hatalmas keze alatt.”
Nem megszégyenítő elismerni: a Teremtő nagyobb nálunk! Iránta való alázatunk annak elismerése, hogy az Ő teremtményei vagyunk! „Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda,” – s felmagasztalásunk: „Ő miénk, övéi mi.”
Nem szégyen, hanem az egyetlen helyes döntés elismerni: alárendeltjei vagyunk, akik végrehajtják utasításait. Az Úr alárendeltjének lenni boldogító → Neki van terve velünk, figyelemmel kísér mindenkor minket!
Hozzá képest jelentéktelenek vagyunk – s ez egyáltalán nem függ attól, hogy elismerjük, vagy tagadjuk! Ez tény. De jelentéktelenségünkben is jelentőssé lehetünk, ha azt végezzük, amit Ő rendel: „Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját…” Nem uralkodva, engedelmességet követelve magunk iránt, hanem alázatosan, az Úrra mutató élettel!
„Mindnyájan pedig, egymásnak engedelmeskedvén, az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.”
Isten a kevélynek ellene áll. Az öntelt, önelégült, dacos, gőgös képtelen közel kerülni Hozzá – s így távol tartja magát a Megtartótól, a megtartatástól!
Az alázatosaknak kegyelmet ád. Mert aki élete teljességével Urának ismeri és vallja, Uraként szolgálja, engedelmességben és semmit érte nem várón; aki mindent Tőle kér és csak Tőle kész elfogadni; aki Benne bízik és remél → az mindörökké Véle él!
„Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt.” Ismerjétek el Tőle való függőségeteket, hogy erőtökké, éltetekké lehessen, hogy adventi váradalmatok beteljesedjék → részeseivé lehessetek az eljövendő megérkezésének, szívünkben lakozásának.
Érdemtelenségünk alázatos megvallásával, teljes mértékű függőségünk elismerésével lehet csak reménységünk abban, hogy „felmagasztal minket annak idején. Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések: Adakozás.

Záróének: 308. dicséret 1,4,5. vers „Igaz Isten, ígéretedben, …”

„Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit.” (Zs 37:4)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.