2015 11 29 Gerjen - Advent első vasárnapján

Csécsy István küldte be 2015. 11. 29., vasárnap, 19:15 időpontban
Download files:

Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.

Fennálló ének: 304. dicséret 1. vers: „Kapuk, emelkedjetek! …”

Derekas ének: 304. dicséret 2,4.6,8. vers: „Ímhol jő a vőlegény, …”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: 2Tim 4:9-22
„Igyekezzél hozzám jőni hamar. Mert Démás engem elhagyott, e jelenvaló világhoz ragaszkodván, és elment Thessalónikába: Kresczens Galátziába, Titus Dalmátziába. Egyedül Lukács van velem. Márkust magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem alkalmas a szolgálatra. Tikhikust pedig Efézusba küldöttem. A felsőruhámat, melyet Troásban Kárpusnál hagytam, jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképen a hártyákat. Az ércmíves Sándor sok bajt szerzett nékem: fizessen meg az Úr néki cselekedetei szerint. Tőle te is őrizkedjél, mert szerfelett ellenállott a mi beszédinknek. Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik. De az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából. És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettől, és megtart az ő mennyei országára; akinek dicsőség örökkön örökké! Ámen. Köszöntsed Priszkát és Akvilát, és az Onesifórus háznépét. Erástus Korinthusban maradt; Trófimust pedig Milétumban hagytam betegen. Igyekezzél tél előtt eljőni. Köszönt téged Eubulus és Pudens és Linus és Klaudia, és mind az atyafiak. Az Úr Jézus Krisztus a te lelkeddel. Kegyelem veletek! Ámen.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 215. dicséret 1. vers: „Eltévedtem mint juh, …”

Textus: 2Tim 4:9
„Igyekezzél hozzám jőni hamar.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Amikor a Szentírást olvassuk, mindenkor nélkülözhetetlen az, hogy Isten előtt megnyitott, kereső szívvel olvassuk: Mit kíván akkor és ott mondani számunkra? Nem csak arra kell figyelnünk, amit a szent írók feljegyeztek, hanem arra is – vagy talán nyomatékosan arra – hogy ma mit jelent számunkra a hozzánk szóló üzenet!
Ha csak azt néznénk, hogy milyen szándékkal írta Pál apostol e sorokat: Hívja Timótheust, feladatokat és tanácsokat ad neki, bizonyságot tesz, üdvözleteket küld, és áldást kíván.
Ennyi – és mégsem csak ennyi!
Nem csak ennyi, mert ezzel az igével ma, Advent első vasárnapján szólít meg minket Atyánk!
Ma, amikor a várakozás felfokozott ideje kezdődik, amikor a készülődésre bíztat minden, amikor a vendégfogadás láza emelkedni kezd, amikor felidéződik a régi ének: „Ó, kedves vendég, nálam szállj, Bűnömtől ne iszonyodjál, Jöjj be hozzám, te szolgádhoz, Szegény megtérő juhodhoz!” (316/13)
Várjuk. Várjuk a karácsony estét, a mézeskalács-illatot, a fenyő üde zöldjét, a gyermekek kíváncsi szemét, a boldog mosolyukat, a találkozásokat, együttléteket. Várjuk, hogy elérkezzenek, újra valóssá legyenek.
Várjuk a karácsony esti orgonahangot, gyermekek verseit, énekét, várjuk az örömteli érzést: olykor azért többen vagyunk. Várjuk.
Négy hét – és elérkezik.
Az Igéből azt várnánk, hogy arról szóljon, arról tanítson, hogy egykoron hogyan várták a Messiás megérkezését.
Ezt várjuk – s mégis teljesen más üzenettel van felénk az Ige.
Nem arról szól ma hozzánk, hogy légy csendben, várj türelemmel, figyelj! Nem egy statikus állapotba kíván helyezni, hanem ellenkezőleg: dinamizmust vár tőled! „Igyekezzél hozzám jőni hamar.”
Igyekezzél – nem majd, a negyedik adventi vasárnap után. Érezd át fontosságát! Nem valamit kell tenned: igyekezz elkészíteni a vacsorát, igyekezz felöltözni, tisztálkodni, begyújtani, elkészülni! Nem – bár meglehet, hogy mindezeken át és túl, de végső sooron igyekezetünknek arra kell mutatnia – kihez megyünk, kihez sietünk, kivel való találkozás a legfontosabb számunkra?
Hozzám jőni – mondja az Igében Urunk. Tudom, Pál hívta Timótheust. Sürgetőn, hogy még a tél beállta előtt odaérjen az apostol meleg köpenyével. S tudom, hogy itt és most minket hív magához Urunk!
Mit jelent ez? Ne statikus nyugalomban, mindennapjaink megszokottságában várjuk Őt – majd csak elérkezik Karácsony napja, születése ünnepe! Azt mondja: „Igyekezzél hozzám jőni hamar.” Te indulj, nem majd, hanem most! Indulj felé, haladj a Hozzá vezető úton!
Hogyan? Cselekedni mindazt, amiben Urunk példát apott számunkra.
Cselekedni. Hamar.
S ez a „hamar cselekvés” lehet üzenetének hirdetése: „De az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából. És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettől, és megtart az ő mennyei országára; akinek dicsőség örökkön örökké! Ámen.”
„Igyekezzél hozzám jőni hamar.” Mondja. Igyekezzél az ő mennyei országára.” Elvégezve mindazt, amit rád bíz itt, hogy elérd, amit elkészített számodra ott!
Ahogy öregszünk, egyre inkább azt gondoljuk: számunkra nincs már karácsonyi meglepetés, aligha van ajándék. Az gyermekes és gyermeteg dolog – gondoljuk. Mert a gyermekek várják úgy az ajándékot, hogy e várakozásukban olykor „zsarolhatók” is: ha nem fogadsz szót, ha nem teszed meg, biztosan nem lesz meg a várva-várt ajándék…!
Mi, felnőttek, már bölcsebbek vagy őszintébbek (?) vagyunk (?), mint a gyermekek. Tudjuk, hogy nem tudunk jók lenni, nincs mit tenni, el kell ismernünk. S e „nem jóságunkban” méltatlanok vagyunk az ajándékra. Nincs mit várnunk hát! S ha tagadjuk ezt – csak bűneinket, „nemjóságunkat” szaporítjuk.
De! Karácsony nem csak a jókhoz, egészségesekhez, igazakhoz érkezik meg! Sőt! „Jézus pedig monda nékik: Nem az egészségeseknek van szüksége orvosra, hanem a betegeknek. Elmenvén pedig tanuljátok meg, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot. Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.” (Mt 9:12-13)
„Igyekezzél hozzám jőni hamar.” Még ma indulj el a megtérés ösvényén, hogy majd elérd az Ő mennyei országát!
Aki elindul, lehet, elesik, elakad, eltéved – és nem érkezik meg.
Aki nem indul el, az biztosan nem érkezik meg!
Az elindulóknak segítségére van az Úr, felsegít, megerősít, amikor kell – de indulni nem tud helyetted! Igyekezzél, Őhozzá, hamar. Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Záróének: 455. dicséret 1,6,8,9. vers „Testvérek, menjünk bátran, …”

„Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök, és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek. Annak okáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.” (Rm 9:15,16)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.