2015 11 22 Gerjen

Csécsy István küldte be 2015. 11. 22., vasárnap, 20:42 időpontban
Download files:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 130. zsoltár 1. vers: „Tehozzád teljes szívből …”

Derekas ének: 345. dicséret 1 - 4. vers: „Ím, nagy Isten, …”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: 2Tim 2:14-18
„Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul, a hallgatóknak romlására. Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét. A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek. És az ő beszédük mint a rákfekély terjed; közülük való Himenéus és Filétus. Akik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyeknek a hitét.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 170. dicséret 1. vers: „Jövel, ó, áldott Szentlélek! …”

Textus: 2Tim 2:19
„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Kocsis Elemér: Pál megismétli: Timotheusnak, mint Pál utódjának Isten színe előtt bizonyságot téve kell köteleznie a gyülekezeteket, hogy ne folytassanak meddő vitákat a tévtanítókkal. Az igazság és az evangélium ereje nem agyafúrt elméletekben vagy ügyes theológiai formulákban, hanem az Isten ítélete előtt megálló, helyesen fejtegetett, időszerűen és személyhez szólóan magyarázott igében van. A szentségtelen és üres szólamok elől ki kell térnie az ige hirdetőjének, mert azokat vitatva csak theológiai rangra emelheti őket. Meddő viták által a tévtanítás fekély módjára terjed, amely a „test” egészséges részeit is felemészti.
Testvéreim! Mindezekhez nincs mit hozzátenni. Nemhogy nincs szükség vitatkozásokra, hanem azok egyenesen károsak.
„időszerűen és személyhez szólóan magyarázott ige” megállapításával is egyet lehet érteni, de óvatosan! Mert az időszerűség é személyhez szólóság nem lehet az Ige egyoldalú megvilágosításává.
Nem véletlenül olvastam a mai igéhez alapigeként a holnapi szakasz első versét: „Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.”
Miért? Tanítók és tévtanítók hiábavaló és felesleges vitát folytathatnak ugyan arról, hogy milyennek ismerik az Istent. Hiábavaló és felesleges – mert ahányan itt vagyunk, annyiféle látással, tapasztalással bírunk Róla!
E látások, tapasztalások bár különböznek egymástól, de valahol összeadódnak. Mert az, aki az éhezőnek enni ad, a mezítelent felruházza, a betegnek gyógyulást ad – az nem különböző, hanem egy és ugyanaz! De a szükséget szenvedő szüksége szerint látja. S hol adódik össze: Segítő – mert ismer. Ismer bennünket, szükségeinket, nyomorúságainkat. Ez az Istennek erős fundamentoma! Ismeri az Úr az övéit.
Kérdés: az Övéi ismerik-e Őt?
Nem az a lényeg, hogy milyennek ismered, hanem az, hogy ismered-e!?
Nem az tart meg, ad szabadulást éhezésből, mezítelenségből, betegségből, hogy ismered Őt, hanem az, hogy Ő ismer téged! Ismer téged – és közel megy hozzád, hogy segítségedre legyen!
Egykor – amikor Jézus a Szentföld útjait járta – voltak, akik betegeiket hozzá vitték. Hozzá vitték, mert hallottak róla, bíztak benne. Keresték, megtalálták – és minőségileg új, gyógyult élet fakadt e találkozásokból.
De voltak, akiknek csak bajuk, nyomorúságuk volt, de ismerőseik, segítőik nem. Nem volt, aki hírt adhatott volna számukra Jézusról, nem volt, aki Hozzá kísérhette, vihette volna őket. De egyszer csak megállt valaki: Akarsz-e meggyógyulni? Mert Jézus, az Úr, ismerte az ismeretleneket is. S ebből gyógyulás fakadt!
Ő ma nem jár közöttünk látható testben – de ez nem jelenti azt, hogy nem ismeri az övéit. Ismeri és számon tartja. És sokat mosolyog!
Mosolyog azokon, akik egymással vitáznak azon, hogy az Úr, a Gyógyító, a Szabadító, a Megváltó milyen: alacsony, magas, szikár vagy pocakos, kék vagy barna szemű, rövid vagy hosszú hajú – netán kopaszodó? Mosolyog a sok lényegtelen dolgon! Mosolyog, hogy ölre megyünk a magunk igazáért, hogy mi milyennek látjuk, véljük Őt! Mosolyogva várja, hogy belássuk: nem a magunk látását kell a másik emberre kényszeríteni, hanem lehet együtt örvendezni a mosolygós, szerető Úr sokféle segítségén. Lehet együtt örvendezni annak, hogy mindig megtalálja a módját, hogy odaérjen az övéihez!
„Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.” – szól az Ige. Szól, hogy elmondja, megértesse: Hamisság minden szó, ami meg akarja határozni, hogy milyen lehet az Úr! Hogy olyan és csak olyan!
Szomorú, hogy a kegyelmet kínáló, szabadulást hozó Úr ismeretéről vitákat rendeznek. Nem vitázni kell, hanem elfogadni az Úr által elfogadott és szeretett embert. Elfogadni azt, akit Ő elfogadott.
Jó – mondjuk – de miről ismerjük meg?
Egyszerű. Nem öltözetéről, termetéről, bőre színéről, nem nyelvéről, hanem arról, hogy elállt a hamisságtól. Igaz, ennek meg és felismeréséhez idő kell – addig bizalmatlanok vagyunk egymás iránt! Egymás iránt – mert a másik is azt vizsgálja bennünk-rajtunk: valóban az Úréi vagyunk-e, vagy csak annak állítjuk magunkat?!
Ismeri az Úr az övét! S hiszem, hogy megadja azt is, hogy az övéi egymásra ismerjenek. Hogy megosszák élelmüket, ruházatokat, gyógymódjaikat, hogy megismertessék egymással az Úrral való találkozásuk örömét. S mindazok, akiket az Úr ismer, akikkel az Úr megismertette magát, lehetetlen, hogy ne tudnák az Úrral való közösségükben elfogadni egymást!
„Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja.”
Ma az ünnep nélküli félév utolsó vasárnapján így taníttatunk, hogy egy hét múlva, advent első vasárnapján, a felfokozott váradalmak idején észre tudjuk venni, fel tudjuk ismerni mindazokat, akik az Úrral járva előtte jönnek. S fel tudjuk ismerni azokat is, akik csak szavaikkal szólnak, de a hamisságtól nem álltak el.
Arra tanít bennünket Istennek Lelke, hogy megismerjük mindazokat, akiket ismer az Úr! Bízzunk azokban, akikben Ő bízik! Örvendezzünk azokkal, akikkel Ő örvendezik. Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Záróének: 225. dicséret 1-5. vers „Nagy hálát adjunk az Atya Istennek, …”

„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében.” (Ef 6:10)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.