2015 10 31 Gerjen - Reformáció

Csécsy István küldte be 2015. 10. 31., szombat, 17:47 időpontban
Download files:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 390. dicséret 1. vers: „Erős vár a mi Istenünk, …”

Derekas ének: 390. dicséret 2 - 4. vers: „Erőnk magában mit sem ér, …”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: 1Kor 16:1-24
„Ami a szentek számára való alamizsnát illeti, amiképen Galáczia gyülekezeteinek rendeltem, ti is azonképen cselekedjetek. A hétnek első napján mindenitek tegye félre magánál, amit sikerül összegyűjtenie, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, a mikor odamegyek. Mikor pedig megérkezem, a kiket javaltok leveleitek által, azokat küldöm el, hogy elvigyék Jeruzsálembe a ti ajándékotokat. Ha pedig méltó lesz, hogy én is elmenjek, velem együtt jönnek. Elmegyek pedig ti hozzátok, mikor Macedónián általmenéndek: mert Macedónián általmegyek, Nálatok azonban talán megmaradok, vagy ott is telelek, hogy ti kísérjetek el, ahová menéndek. Mert nem akarlak titeket épen csak átmenet közben látni, de reménylem, hogy valami ideig nálatok maradok, ha az Úr engedi. Efézusban pedig pünkösdig maradok. Mert nagy kapu nyílott meg előttem és hasznos, az ellenség is sok. Hogyha pedig megérkezik Timótheus, meglássátok, hogy bátorságos maradása legyen nálatok; mert az Úrnak dolgát cselekszi, mint én is. Senki azért őt meg ne vesse: hanem bocsássátok el őt békességgel, hogy hozzám jöhessen; mert várom őt az atyafiakkal együtt. Ami pedig Apollós atyafit illeti, igen kértem őt, hogy menjen el hozzátok az atyafiakkal együtt: de semmiképpen sem volt kedve, hogy most elmenjen; de majd elmegy, mihelyt jó alkalmatossága lészen. Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe! Intelek pedig titeket, atyámfiai, hiszen tudjátok, hogy Stefanásnak háznépe Akhája zsengéje, és ők a szenteknek való szolgálatra adták magukat. Hogy ti is engedelmeskedjetek az ilyeneknek, és mindenkinek, aki velök szolgál és fárad. Örvendezek pedig a Stefanás, Fortunátus és Akhaikus eljövetelének; mert a bennetek való fogyatkozást ezek betöltötték. Mert megnyugtatták az én lelkemet és a tiéteket is. Megbecsüljétek azért az ilyeneket. Köszöntenek titeket Ázsia gyülekezetei; köszöntenek titeket az Úrban felette igen Akvila és Prisczilla, a házuknál levő gyülekezettel egybe. Köszöntenek titeket az atyafiak mindnyájan. Köszöntsétek egymást szent csókkal. A köszöntés a saját kezemmel, a Páléval. Ha valaki nem szereti az Úr Jézus Krisztust, legyen átkozott! Maran atha. Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! Az én szeretetem mindnyájatokkal a Jézus Krisztusban! Ámen.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 463. dicséret 1. vers: „Isten élő Lelke jöjj, …”

Textus: 1Kor 16:13-14
„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Pál apostol végére ér levelének, búcsúzik a Korinthus beliektől. Voltaképpen egyetlen témája volt: óvni akarta a gyülekezetet az elbizakodottságtól. Ez az elbizakodottság tükröződött ugyanis a pártoskodások, a cégéres bűnök, a szexuális élet felőli bizonytalanság; az úrvacsorai és az igei istentisztelet önző és szeretetlen megnyilvánulásaiban, sőt a feltámadás reménysége lenézésében is. Pál szelídebb vagy szigorúbb hangnemben végig ez ellen az elbizakodottság ellen harcolt levelében, de ez nem jelentette azt, hogy ne szeretné nagyon a gyülekezetet.
Így, Reformáció Ünnepén olvasva a levelet, olyan áthallásos számomra. Luther Márton írását, egész lelkületét nem a gyűlölködés, hanem a szeretet járta át: nem az egyház ellen, hanem az egyház népéért szólt féltő szeretettel. Mert ő is – szinte Páli lelkülettel – érezte az egyház elbizakodottságát és önelégültségét. Látta a repedezettséget, a már-már részekre szakadást, a személyeskedéseket, mások kihasználását. Látta a szertelen megnyilvánulásokat – amikor az olvasni sem tudó is pappá lehetett. Megbotránkoztatta, hogy a Biblia kevésbé volt fontos, mint az egyházatyák iratai.
Szólnia kellett, nem maradhatott néma: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”
Luther nem csak szólt, bíztatott, hanem tette maga is. Nem egyetlenként, nem egyedül. Előtte is voltak – de legtöbbjüket az erőszak elhallgatatta. Mondhatni: Luther jókor volt jó helyen. Meghallották szavát, támogatókra talált, s tanítása gyorsan terjedt.
Vigyázásra hívott: vigyázz, az üdvösség nem megvehető, nem megszerezhető! Az üdvösség kegyelem által lesz az emberé. Nem érdemek alapján, nem ajándékok viszonzásaként.
Az üdvösség forrása Krisztus áldozata. A megismételhetetlen, az örök érvényű, a felülmúlhatatlan, az egyetlen.
A hitben való megállásra bátorított – mert ő maga is meghallotta Ura szavait az evangéliumból: „De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, Áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, akik titeket háborgatnak. Aki egyik arcodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, aki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se. Mindennek pedig, aki tőled kér, adj; és attól, aki elveszi a tiédet, ne kérd vissza. És amint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal.” (Lk 6:27-31)
Vagyis ahogyan Pál fogalmaz: „Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”
Nehéz? Nehéz. Lehetetlen? Nem – mert a hívőnek minden lehetséges!
S ha most itt járna újra a reformátori társaság: John Wickliff (1320 – 1384; a reformáció hajnalcsillaga), Jan Husz (1369 – 1415), Zwingli Ulrik (1484 – 1531), Luther Márton (1483 – 1546), Kálvin János (1509 – 1564) – vajon közülük hányan mondanák: elfeledték hitvallásainkat, nem ismerik iratainkat, talán a Szentírást is csak arra használják, hogy a maguk igazságait olvassák ki belőle. Nos, akkor kezdjük, elölről, újra?
Testvéreim! Lehet ódákat zengeni régvolt idők történéseiről. Megemlékezni Urunk szavairól, apostolok tanításairól, reformátorok bizonyságtételeiről. Lehet hálaadással emlékezni szüleitekre, nagyszüleitekre, akik megtanították kezetek imára kulcsolását. De mit ér az emlékező szó, ha csak szó? Mit ér, ha szép emlékképeket idézünk fel – de azok vajmi kevéssé láthatók életünk mindennapjainak gyakorlatában.
„Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!”
Meghallja-e valaki szavainkat? S ha igen, nem kérdez vissza: Te vigyázol? Hitben állsz? Férfimód, erősen? S minden dolgodban ott a szeretet?
Amíg attól kell tartanunk, hogy netán visszakérdeznek, addig ne szóljunk. Ne szóljunk, hogy másokat bíztassunk – hanem tartsunk önvizsgálatot. Ugyanis a már felsoroltak is magukon kezdték! Nem másokat, az egyházat, a gyülekezetet, hanem önmagukat hagyták elsőként megváltozni. Nem magukat változtatták meg – hanem Krisztus kezébe tették éltüket: Teremts újjá, Uram!
Ne te akard megváltoztatni magadat! Nem te akarj újjá lenni és újjá tenni, hanem engedd, hogy rajtad és belőled Krisztus munkálkodják!
S akkor hitben erősen álló, a szeretet szóló és cselekvő leszel, mindenkor, mindenben. S ez egyedül Krisztusban, egyedül hit által lehetséges!
Az apostol Korinthus beliekhez írt levele végére ért – de tanácsait minekünk is meg kell tartanunk, hogy záró szavai, áldásai velünk lehessenek: „Az Úr Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! Az én szeretetem mindnyájatokkal a Jézus Krisztusban! Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Záróének: 434. dicséret 1 - 4. vers „Vezess, Jézusunk, …”

„Mert más fundamentumot senki nem vethet azon kívül, amely vettetett, mely a Jézus Krisztus.” (1Kor 3:11)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.