2015 10 31 Gerjen - Halottak napi megemlékezés

Csécsy István küldte be 2015. 10. 31., szombat, 17:54 időpontban
Download files:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Igehirdetés előtti ének: 90. zsoltár 1. vers: „Tebenned bíztunk eleitől fogva…”

Textus: Zs 90
„Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, a mely reggel sarjad; Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad. Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk! Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orcádnak világa elé. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat? Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, amelyekben gonoszt láttunk. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!”

Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Egy év elteltével újra együtt vagyunk a temetőkertben, együtt emlékezni, együtt hálát adni, együtt hallani a zsoltár igét, együtt énekelni, imádkozni.
„Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre!” – szól az ige. Hálát adunk, hogy halljuk, hogy még itt lehetünk. S ahogy vénülünk, egyre többször jut eszünkbe: Meddig még? Mikor szólít el bennünket arra az útra, amit félünk? Elkísértük ez út első méterein szeretteinket. Vannak, kiket csupán a feliratokból ismerünk. Szomorúság fog el – lesznek-e, kik eljönnek majd értünk hálát adni, rólunk megemlékezni.
Itt vagyunk. De tanítani kellene gyermekeinket, unokáinkat arra, hogy ez itt nem a vég. A látható nem visz tovább – de itt mégsem lezárul, hanem kiteljesedik az élet. Mert nem a sír, hanem az Úr a mi hajlékunk, nemzedékről nemzedékre. Ő tanít minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Csak engednünk kell, hogy életre megtartóvá lehessen bennünk tanítása. Hogy ne csak szavak hangozzanak el, hanem élővé lehessenek azok bennünk, az Úrnak ma is, közöttünk is, bennünk is munkálkodó Lelke által.
S akkor, abban a távolinak remélt, de egyre közelítő időben megelégít minket az Ő kegyelmével, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben, Nála, országa ragyogásában. Ott láttatik meg az Ő műve szolgáin, és dicsősége azoknak fiain. És ott lesz az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk.
Most emlékezni jöttünk, s majdan találkozni indulhatunk. Memento mori. Emlékezz! Életre, halálra. Adj hálát kedveseidért, s ahogyan őket, úgy magadat is bízd Isten oltalmára, gondviselésére, szeretetére. Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Záróének: 23. zsoltár 1. vers: „Az Úr énnékem őriző pásztorom…”