2015 10 18 Gerjen

Csécsy István küldte be 2015. 10. 18., vasárnap, 19:34 időpontban
Download files:

Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.

Fennálló ének: 156. dicséret 1. vers: „Úr Isten, mi sok szükséget...”

Derekas ének: 250. dicséret 1-4. vers: „Atya Úr Isten, rólad vallást tészek,…”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: 1Kor 10:14-22
„Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást. Mint okosokhoz szólok, ítéljétek meg ti, amit mondok. A hálaadásnak pohara, amelyet megáldunk, nem a Krisztus vérével való közösségünk-é? A kenyér, amelyet megszegünk, nem a Krisztus testével való közösségünk-é? Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk. Tekintsétek meg a test szerint való Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, avagy nincsenek-é közösségben az oltárral? Mit mondok tehát? Hogy a bálvány valami, vagy hogy a bálványáldozat valami? Sőt, hogy amit a pogányok áldoznak, ördögöknek áldozzák és nem Istennek; nem akarom pedig, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben. Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei. Vagy haragra ingereljük az Urat? avagy erősebbek vagyunk-é nálánál?”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 475. dicséret 1. vers: „Imádkozzatok és buzgón kérjetek!”

Textus: 1Kor 10:17
„Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Amint a levél olvasásának kezdetés említettem, Korinthusban nagyon sok templom volt ahol áldozatokat lehetett bemutatni.
Mi – akik Krisztus által Istennek fiaivá lehettünk – tudjuk, hogy az Úron kívül nincs más Isten. Ezért szív szerint készek és hajlandók vagyunk Isten Törvényének megtartására: Ne legyenek idegen isteneid énelőttem.
Miért szól Pál? Szeretettel és odaadással szólítja meg a Korinthusiakat, hogy őreá hallgatva kerüljék a bálványimádást, hogy ne ingereljék az Urat.
Együttgondolkodásra hívja őket. Vallástörténetileg visszafelé haladva, fordított sorrendben szól előbb arról, hogy az úrvacsorában résztvevők a Krisztus vérével és testével kerülnek közösségbe. Érdekes a sorrend: 1. kehely, 2. kenyér. Mind az úrvacsora szereztetésének leírásában, mind a zsidó páskaliturgiában fordított sorrend volt. Talán a pogány kultuszban volt előbb az italáldozat, azért van itt is így? A „hálaadás kelyhe” az ünnepi étkezés végén volt, a páskaliturgiában ez volt a 3. pohár.
A részvétel az úrvacsorában életközösséget teremt a hívő és Krisztus közt. Az úrvacsorázók közössége és egysége Krisztussal még nyilvánvalóbbá lesz: „egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.”
Testvéreim! Szent vendégségnek is szoktuk nevezni az Úri szent vacsorát. Szent vendégségnek – mert annak mi megajándékozottjai, vendégei vagyunk! Nem mi készítjük, nem mi rendeljük – hanem Krisztus Urunk megtöretet testére és értünk ontott vérére, egyszóval: áldozatára emlékezünk hálaadással. A tökéletes. Megismételhetetlen áldozatra.
S mert nincs más – ezért bűn más áldozatban részt venni! Igaz, tudjuk, hogy bálványok nincsenek. De a „semminek” is bűn áldozni, azaz isteni tiszteletben részesíteni azt. Egyszerre nem lehet valaki az Úr asztalának vendége és ugyanakkor a bálványoltáré. Nem vagyunk olyan erősek, hogy Istent „ingereljük”, azaz próbára tegyük, hogy meddig tűri ezt. A nemlétezőhöz fordulni a létező helyett, a létező tagadása, semmibevétele!
Ha vacsorára hív barátod – előtte eszel-e otthon? Vagy megállsz egy gyorsétteremnél bekapni valamit. Ha ezt tennéd, akkor bizonnyal arra gondolva tennéd, hogy a vendégségben talán nem lesz jó étel, ital, nem a kedvedre való lesz, vagy nem jut mindenkinek elegendő. Mindenképpen a vendéglátót becsmérled.
Jézus hív vacsorára – másutt azt mondja az Ige: Jertek el, immár minden kész! Jézus nem kerti grillezésre hív: Jertek csináljuk együtt! Rakjunk tüzet, süssük, forgassuk, iszogassunk. Ő a készre hív! Nem arra, ami majd elkészül, hanem ami már kész van!
És van elegendő – bátran jöhet mindenki! Jézus így hív: „Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.” (Jn 6,35) S aki Őhozzá megy semmiképpen ki nem veti.
De mindezeket figyelemmel hallgatva gondolkozhatunk e így: Ma hova menjünk, hol vacsorázzunk? Gundel, Hilton – messze is van, drága is. Halászcsárda – nem kívánom a halat. Szomszéd – a múltkor is kozmás volt a főztje. A Késdobáló – mindig tele van, zajos, füstös. Jó, akkor menjünk Jézushoz!
Nem gondolkozhatunk így – mert Jézus nem egy a lehetőségek közül, hanem az EGYETLEN LEHETŐSÉG! Nincsen más név, mely által kellene megtartatnunk!
Nem nekem, neked – hanem nekünk.
A szent vacsora – közösség annak szerzőjével, elkészítőjével, és közösség az Ő vendégeivel, barátaival. Jézus barátja szükséges, hogy nekünk is barátunk legyen! A barátom barátja semmiképpen sem lehet ellenségem!
Szeretteim! Elgondolkoztam azon, hogy mi mennyiben vagyunk közösségben Jézussal, egymással. Néha betérünk Jézushoz – hiszen megszoktuk: orvoshoz is csak akkor megyünk, ha baj van. De ha rendszeresen találkozol vele, nem is lesz baj! Néha elviseljük egymást – s nagyon sokszor ez a maximum! Jézus: Egymást szeressétek! Amint én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást! Lehet, hogy magasnak tűnik a mérce, de elviselhető! Csak gondold át, mi az, amit benned szerethet Jézus – és mégis szeret! Mégis szeret, hogy megmutassa: te is szeretheted MÉGIS az Ő barátját! Asztalközösségének másik tagját! Mert akit Ő befogad, te sem utasíthatod el. Akit Ő megtisztított – mint engem és téged is (hiszen mi sem magunktól lehetünk tiszták!) – azokat mi nem mondhatjuk tisztátalanoknak!
„Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; mert mindnyájan az egy kenyérből részesedünk.”
Ő az egyetlen. Sokmindent nem tudok. Nem tudom, miből veszek tüzelőt, kenyeret a jövő héten, nem tudom, lesz-e benzinem Gerjenbe jönni. Valóban nem tudom. De ha Ő akarja, megadja és lesz. A hogyan pedig az Ő titka. Csak kell tudnunk elfogadni az egy kenyeret, hogy testének részévé, gondoskodó szeretete megtartottjaivá legyünk.
Csak azt kell eldöntened: kihez tartozol. Jézus asztalát vagy a gyorséttermet választod? Az Ő kezéből vagy stanicliból táplálkozol. Magadat akarod megtartani, vagy Krisztust vallod Megtartódnak?
Felelni kell – nem lehet elodázni a választ. Nem majd, valamikor. Most, itt. Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Záróének: 480. dicséret 1-4. verse: „Ó, könyörgést meghallgató, …”

„Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.” (Rm 13:8)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.