2015 10 11 Gerjen

Csécsy István küldte be 2015. 10. 11., vasárnap, 17:29 időpontban
Download files:

Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.

Fennálló ének: 89. zsoltár 1. vers „Az Úrnak irgalmát örökké éneklem, …”

Derekas ének: 226. dicséret 1-4. vers: „Krisztusom, kívüled …”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: 1Kor 7:17-24
„Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem. Körülmetélten hivatott el valaki? ne fedezze el azt; körülmetéletlenül hivatott el valaki? ne metélkedjék körül. A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása. Kiki amely hivatásban hívatott el, abban maradjon. Szolgai állapotban hivattattál el? Ne gondolj vele, sőt ha szabad lehetsz is, inkább élj azzal. Mert az Úrban elhívott szolga az Úrnak szabadosa; hasonlóképen aki szabadságban hívatott el, Krisztusnak szolgája. Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái. Kiki amiben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 105. zsoltár 1. vers: „Adjatok hálát az Istennek, …”

Textus: 1Kor 7:24
„Kiki amiben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Egy ismert, de gyakran félreértett, még gyakrabban félremagyarázott – s ezért veszélyforrást jelentő – igével szólíttatunk meg ma.
Az előző gondolathoz, hogy tudniillik a meglevő házassági körülményekben megmaradva próbáljanak a keresztyének Istennek tetsző életet élni, kapcsolja az apostol az ezután következőket. Kulcsfogalom itt a görög klésis szó, amit hol az Istentől nyert s az üdvösségre vonatkozó „elhívással” lehet fordítani – beleértve, hogy erre az elhívásra az embernek engedelmesen „igen”-nel kell felelnie –, hol pedig a „hívatás” szó adja vissza a jelentését, ami ebben az összefüggésben az Istentől rendelt életkörülményekre vonatkozik. Pál tanítása: ki-ki maradjon meg abban az elhívatásban, életkörülményben, melyben Isten a hitre elhívta őt. Ezt a fontos tételt háromszor is kimondja, különféle árnyalatokkal (17.20. és 24. versekben). Tehát azt a helyzetet, melybe a Teremtő és Gondviselő Atya helyezett, a Megváltó Istennel történt találkozás nem akarja széttörni, csak új tartalommal kívánja megtölteni. Vagyis teremtés és megváltás nem ellentétek.
Amikor az Igét olvassuk, nem feledkezhetünk el arról, hogy mikor, milyen körülmények között, milyen váradalmak feszítésében élőket szólít meg. Mert ha erről megfeledkezünk – vesztünkbe rohanhatunk. Miért mondom ezt?
A fenti általános szabályra Pál két fontos példát említ. Az egyik etnikai jellegű: a zsidók körülmetéltsége és a pogányok körülmetéletlensége. Ezzel a 18–19. versek foglalkoznak. Volt olyan diaszpórában élő zsidó, aki a körülmetélkedését sebészi úton próbálta eltüntetni. S volt olyan prozelitává lett pogány, aki körülmetélkedett. Ez mind legyen a múlté, mondja az apostol. Azzal, hogy az érintettek keresztyénekké lettek, számukra új helyzet állt elő. Nem megváltoztatniuk kell az etnikai hovatartozásukat kifejező jegyeket, hanem tartalommal, mégpedig Isten parancsai engedelmes megtartásával kell megtölteni etnikai mivoltukat. Ebben kell hitüknek megmutatkoznia. Ma ez alig jelent problémát, oly ritka eset.
Ritka azért is – mert mi nem valamiből válunk a Szentlélek hívására keresztyénné – hanem szinte beleszülettünk Krisztus egyházába, amikor – döntő részt kisgyermekkorban – a keresztség által annak tagjaivá lettünk. De ha nem kisgyermekkorban – akkor sem valószínű, hogy a körülmetélést véghezvitték volna fiainkon.
A másik példa a rabszolga, illetve szabad ember ellentéte (21–23). Az antik jog ismerte a rabszolgai státustól való megszabadulásnak azt a lehetőségét, hogy a rabszolga – nehezen szerzett vagy kapott – saját pénzét befizette egy templom kincstárába és gazdája ennek az összegnek a fejében „eladta” a templomban tisztelt istenségnek. Így ő nem maradt emberek rabszolgája. Mindezzel szemben Pál azzal érvel, hogy a keresztyén rabszolga az Úr Jézus kiváltott és felszabadított embere, a keresztyén gazda pedig az Úr rabszolgája. Ezért elsősorban az Úr Jézushoz fűződő kapcsolatuk szabja meg egzisztenciájukat és nem közjogi státusuk. Megváltásuk ára (timé) olyan érték, ami megszabadítja őket attól, hogy rabszolgai módon gondolkodjanak és viselkedjenek. De mi legyen akkor, ha a keresztyén rabszolgának módja nyílna arra, hogy rabszolgából társadalmi értelemben is szabaddá legyen? Erre a 21b felel, amit sajnos nehéz egyértelműen lefordítani. „De, ha szabaddá lehetsz, inkább élj azzal (használd ki a lehetőséget).” (Új fordítás szerint: „Ha viszont szabaddá lehetsz, inkább élj azzal!”) A vélemények felsorolására itt nincs mód, annyit említsünk meg, hogy a reformátorok a rabszolga felszabadítására gondoltak.
Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a nemzeti és társadalmi státus ilyen módon történő viszonylagossága, a változtatás helyett annak elfogadása, összhangban állt Pál végváradalmával: Eljön az Úr csakhamar, és akkor lesz az igaz „forradalmi” változás körülményeinkben! Addig elegendő, ha körülményeinket elfogadva azokban próbálunk engedelmesen élni.
De még mindig az Úr eljövetelére való várakozás idejét éljük – ezért más a helyzetünk, mint ami az apostoli korban volt. Meg rabszolgaság sincs – mondanátok. Pedig. Ha nem is úgy, mint akkor, de mennyi mindennek a rabszolgái tudunk lenni – önként, dalolva! S ezekre már semmiképpen sem lehet igaznak értelmezni: „Kiki amiben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.”
Hiszen a bűn szolgaságából Isten fiainak szabadságára hívattattunk el! Erről Pál tesz bizonyságot a Rómabelieket szólítván meg így: „Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai. Mert nem kaptatok szolgaság lelkét ismét a félelemre, hanem a fiúságnak Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: Abbá, Atyám! Ez a Lélek bizonyságot tesz a mi lelkünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Rm 8:14-16)
S ami még különbséget jelenthet a mai és az egykori elhívottak között – a „Kiki amiben elhívatott, atyámfiai, abban maradjon meg az Isten előtt.” – tekintetében.
Ha valakit gyermekségében, kora ifjúságában szólít meg és jegyez magáénak Istennek Lelke, akkor annak szüzességet kell fogadni, s abban megmaradni? Ha az elhívásakori hivatását nézzük, akkor mindazok, akiknek több foglalkozásuk, diplomájuk van, megszegői lennének a rendelésnek?
Nem, nem és nem! Nem népe kihalását kívánja Istenünk, nem tudásunk fejlődését kívánja akadályozni – hanem arra int, arra figyelmeztet: abban a kegyelemben, melyre és melybe hivattattunk, abban maradjunk meg! Magunkat onnan kiszakítva ne legyünk magunk elveszítői! Maradjunk meg abban, amire Ő hívott, amiért Ő fizetett!
Ezért bíztattatunk így: „Vigyázzatok, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, legyetek erősek! Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!” (1Kor 16:13-14) Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Záróének: 134. zsoltár 1-3. vers „Úrnak szolgái mindnyájan, …”

„Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt,
hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” (1Pt 5:6)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.