2015 09 27 Gerjen

Csécsy István küldte be 2015. 09. 27., vasárnap, 16:27 időpontban
Download files:

Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.

Fennálló ének: 84. zsoltár 1. vers „Ó, seregeknek Istene, …”

Derekas ének: 294. dicséret 1-3. vers: „Jézus, vígasságom! …”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: Mk 16:1-8
„Mikor pedig elmúlt a szombat, Mária Magdaléna, és Mária a Jakab anyja, és Salomé, drága keneteket vásárlának, hogy elmenvén, megkenjék őt. És korán reggel, a hétnek első napján a sírbolthoz menének napfelköltekor. És mondják vala maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? És odatekintvén, láták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy vala. És bemenvén a sírboltba, látának egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlének. Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; ímé a hely, ahová őt helyezék. De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megyen Galileába; ott meglátjátok őt, amint megmondotta néktek. És nagyhamar kijövén, elfutának a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta vala el őket; és senkinek semmit sem szólának, mert félnek vala.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 165. dicséret 1. vers: „Itt van Isten köztünk, …”

Textus: Jak 1:17
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Sokat töprengtem annak okát keresve, hogy Teremtő Atyánk miért e szakaszát olvastatja velünk most, szeptember végén. Miért: a keresés és meg nem találás útját mutatja számunkra, mint a megtaláláshoz vezetőt? Miért azt mutatja meg, hogy nem az egykor voltat, hanem a jelenvalót kell-lehet keresni? Ha az egykor voltat nem leled, a jelenvalót megtalálhatod. Az egykor volt emlegetése és dicsőítése helyett a jelenvalót követheted! Valami megváltozott akkor – vagy az Atyának terve, döntése változatlanuk érvényben volt és folytatódott? S már maguk a kérdések is közelebb vezettek a válaszhoz – amit nem én adok, hanem Istenünk Lelkének, a jelenvalónak kinyilatkoztatása.
Azon a reggelen az asszonyok tették dolgukat – elfeledkezve a néhány nappal korábban történtekről. Tették a dolgukat: a sírhoz mentek, hogy a péntek este, a szombat beköszönte okán elmaradtakat pótolják: kenettel kenjék meg Jézus testét. Mentek, mert elfeledték, ez már megtörtént. Mentek, mert nem gondolták, hogy a halál előtt már megkenetett. Pedig: „Mária azért elővévén egy font igazi, drága nárdusból való kenetet, megkené a Jézus lábait, és megtörlé annak lábait a saját hajával; a ház pedig megtelék a kenet illatával. Monda azért egy az ő tanítványai közül, Iskáriótes Júdás, Simonnak fia, a ki őt elárulandó vala: Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és miért nem adták a szegényeknek? Ezt pedig nem azért mondá, mintha néki a szegényekre volna gondja, hanem mivelhogy tolvaj vala, és nála vala az erszény, és amit abba tesznek vala, elcsené. Monda azért Jézus: Hagyj békét néki; az én temetésem idejére tartogatta ő ezt. Mert szegények mindenkor vannak veletek, én pedig nem mindenkor vagyok.” (Jn 12:3-8)
„Az én temetésem idejére tartogatta ő ezt.” – mondta Jézus. A temetés nagy gyorsasággal megvolt – de a rítusok elmaradtak. Ezt mentek pótolni.
„mondták maguk között: Kicsoda hengeríti el nékünk a követ a sírbolt szájáról? És odatekintvén, látták, hogy a kő el van hengerítve; mert felette nagy volt. És bemenvén a sírboltba, láttak egy ifjút ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve; és megfélemlettek. Az pedig monda nékik: Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; íme a hely, ahová őt helyezték. De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, amint megmondta néktek. És nagyhamar kijővén, elfutottak a sírbolttól, mert félelem és álmélkodás fogta el őket; és senkinek semmit sem szóltak, mert féltek.”
Az első problémájuk megoldódott: a kő el volt hengerítve. A fehérruhás ifjútól – kérdések nélkül is – magyarázatot, sőt: feladatot kaptak. De érdekes módon a félelmük nem szűnt meg; elmentek, de nem szóltak.
Nem szóltak, mert látták ugyan, hogy már másként van, mint egy hete volt, de nem értették, hogy mi és miért változott. Ők az emberi gonoszságot látták, a hatalomféltést, a kollaborációt. Emberi szemmel néztek és láttak, ezért nem láthatták Istennek tervét és annak dicsőséges megvalósulását. Ők azt látták, hogy elvettek tőlük valakit, valamit, nem pedig azt, hogy olyan ajándékot kaptak, amit senki más nem adhat nekik! Megkapták azt, akit az atyák vártak és királyok óhajtottak.
„Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.”
Valóban. Emberi szemmel nézve-látva nem értjük, hogyan lehet jó adomány és tökéletes ajándék az üres sír, amikor a szeretett Jézust még tisztességesen el sem temethetik. Nem értjük, mert emberi szemmel nézünk és látunk. De a „világosságok Atyja” tudta, miért és hova küldi egyszülöttjét. Ismerte az embert, a jóra igyekvőt is, a gonoszságban élőt is. Semmi sem volt és semmi sincs ma sem elrejtve előle.
De azok, akik a megértés hiányában is engedelmesek voltak, akik bíztak abban, hogy a világosság Atyjának irántuk való szeretete nem szűnt meg a Fiú halálával, akik elindultak Galileába, azok élőnek látták meg a holtat, s az Ő szemében tükröződve bűn nélkülinek láthatták meg magukat.
Hallgatsz-e – testvérem – a fehér ruhás ifjú ma is szóló szavára: „Ne féljetek. A Názáreti Jézust keresitek, aki megfeszíttetett; föltámadott, nincsen itt; íme a hely, ahová őt helyezték. De menjetek el, mondjátok meg az ő tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt, amint megmondta néktek.” Elfelejtettem! Elfelejtettem, hogy ez azokhoz szól, akik a Názáreti Jézust keresik. Ugye hozzád is? Ugye nem másért jöttél?
Nem találod? Előttetek megy – csak a nyomában kell maradni. Nem megállni, szusszanásra, pihenésre, hanem haladni vele! Hogy betöltsd küldetésedet – amint Ő betöltötte!
Nem emlékhelyeken kell Őt keresned, nem múltba révülő szemekkel. Akkor láthatod ugyan, hogy eleink hogyan keresték, követték – de nem láthatod, mint ma is előtted menőt. Pedig Ő vezetne téged is Galileádba, a vele való találkozás helyére, ahol a félelmeidet az öröm, kétségeidet a bizonyosság válthatja fel!
Jézus él, mi is élünk! Istenünk szeret minket, mert nála „nincs változás, vagy változásnak árnyéka.” Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Záróének: 397. dicséret 1-5. vers „Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, …”

„Tekintsd meg azért az Istennek kegyességét és keménységét: azok iránt, akik elestek, keménységét; irántad pedig a kegyességét, ha megmaradsz a kegyességben; különben te is kivágatol.” (Rm 11:22)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.