2015 09 13 Gerjen

Csécsy István küldte be 2015. 09. 13., vasárnap, 18:13 időpontban
Download files:

Kegyelem, irgalom, békesség legyen veletek az Atya Istentől, és az Úr Jézus Krisztustól az Atyának Fiától igazsággal és szeretettel. Ámen.

Fennálló ének: 5. zsoltár 1. vers „Úr Isten, az én imádságom, …”

Derekas ének: 227. dicséret 1-4. vers: „A mi szívünk csak tehozzád, …”

A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.

Lekció: Mk 13:9-20
„Nyomorúságoknak kezdetei ezek. Ti pedig vigyázzatok magatokra: mert törvényszékeknek adnak át titeket, és gyülekezetekben vernek meg titeket, és helytartók és királyok elé állítanak énérettem, bizonyságul őnékik. De előbb hirdettetnie kell az evangéliumnak minden pogányok között. Mikor pedig fogva visznek, hogy átadjanak titeket, ne aggodalmaskodjatok előre, hogy mit szóljatok, és ne gondolkodjatok, hanem ami adatik néktek abban az órában, azt szóljátok; mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a Szent Lélek. Halálra fogja pedig adni testvér testvérét, atya gyermekét; és magzatok támadnak szülők ellen, és megöletik őket. És lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad, az megtartatik. Mikor pedig látjátok a pusztító utálatosságot, amelyről Dániel próféta szólott, ott állani, ahol nem kellene (aki olvassa, értse meg), akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre; A háztetőn levő pedig le ne szálljon a házba, se be ne menjen, hogy házából valamit kivigyen; És a mezőn levő haza ne térjen, hogy ruháját elvigye. Jaj pedig a terhes és a szoptató asszonyoknak azokban a napokban. Imádkozzatok pedig, hogy a ti futástok ne télen legyen. Mert azok a napok olyan nyomorúságosak lesznek, amilyenek a világ kezdete óta, amelyet Isten teremtett, mind ez ideig nem voltak, és nem is lesznek. És ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egyetlen test sem menekülne meg; de a választottakért, akiket kiválasztott, megrövidítette azokat a napokat.”

Imádság

Igehirdetés előtti ének: 223. dicséret 1. vers: „Istenem, én nagy bűnös ember, …”

Textus: JJel 3:14-22
„A Laodiczeabeli gyülekezet angyalának is írd meg: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének kezdete: Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen: Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss. Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg. Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem. Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az Ő királyiszékében. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.”

Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!

A Bibliánkban a mai Igeszakasz címirata: „Jézus beszéde Jeruzsálem pusztulásáról és az Ő dicsőséges eljöveteléről. Óvások és intések, kivált vigyázásra.” Mindezek miatt úgy érezzük – ez nem ránk vonatkozik, ez nem rólunk szól, ez egy régi tanítás, ami már lejárt. Ha pedig a végső időkről szóló jövendölésként értelmezzük – akkor is azt mondjuk: nem a mi problémánk.
De lássuk meg – hányszor gondolkozhattak el eleink, vajon az, amit éppen átélnek, nem a végső idők kezdetei-é? Ha csak azt elmúlt 2-300 évre tekintünk vissza, ha csak hazánkra szűkítve a tért: mennyi háborúság, kilátástalanság, nyomorúság, szenvedés, próbatétel jutott nékünk? De mindezekből lett szabadulásunk.
Most is próbatételekkel, félelmekkel, szorongásokkal teljes időket élünk. Vannak, kik azt mondják: nem tudjuk, mit hoz a sors! Balga beszéd! Életünk, jövendőnk, megmaradásunk nem a sors, hanem Isten kezében van, az Ő döntésétől függ. Ezért mondja az Írás: „aki mindvégig állhatatos marad, az üdvözül.” (Mt 24:13) Balgatagság arra hivatkozni: Istenünk eleve elrendelése elől úgysem menekülhetünk! A mindent jónak teremtő Úr mindenkit a jóra hív, a bűnbe merült emberért – mindenkiért! – elküldte Fiát, hogy mindenki számára megadja vele az élet lehetőségét. Mindenki számára felkínálta a megtérés, a bocsánat elfogadása lehetőségét. A kegyelem mindenki számára adatott – aki hittel és hálaadással elfogadja Krisztus áldozatát. Erre újra és újra figyelmeztetést kapunk. Megláttatja velünk: a mi döntésünkön, megtérésre hívó szavának elfogadásán vagy elutasításán múlik, hogy milyen lesz a jövendőnk. A mai Ige is erről szól: lesz nyomorúság – de ha megmaradunk Őmellette, semmi sem árthat nekünk! Nem értelmünkön, nem okosságunkon áll vagy bukik megmaradásunk, hanem azon: mi akarjuk irányítani jövendőnket, vagy Tőle kérjük és fogadjuk el az irányítást!
Hogy milyen ez az irányítás? Erre példa a 7. levél – a Laodiczeabeliekhez írt.
„Tudom a te dolgaidat…” Senki sem ismeretlen előtte! Ismeri múltunkat, jelenünket, lehetséges jövendőnket. S hogy az jó, örök életre megmaradó lehessen, tanácsokkal lát el minket.
Tudja, „hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, kivetlek téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, és meggazdagodtam és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen:” Ez ellen tiltakozni szeretnénk: nem, mi nem ilyenek vagyunk! De ha megvizsgáljuk magunkat, kénytelenek vagyunk elismerni: az Ő látása valós, igaz. Megláthatjuk, hogy azért szól, hogy ne ilyenek maradjunk, merjünk megváltozni, megtudjuk, milyenné kellene lennünk: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy; és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága; és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” Miért mondja mindezt? Mert még ebbéli állapotunkban is szeret minket, mert tudja-látja, hogy még helyreállítható rajtunk teremtettségünk jósága – Krisztus által. „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.” A szülő sem csak dicsér, mindent megad – hanem olykor a sarokba mutatott: térdelj ott, és gondolkozz azon, mit kellett volna másként tenned. Kaphatunk feddést Atyánktól – hogy beismerjük önfejűségünk hiábavalóságát! Hozzátérésünk pedig nem azt jelenti, hogy meg kell Őt keresnünk, s vajon rátalálunk-e?! Nem megkeresnünk kell – hanem meglátnunk: „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem. Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem és ültem az én Atyámmal az Ő királyiszékében. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.”
Az ajtó előtt áll. Ha befogadtok egyet e legkisebbek közül – engem fogadtok be. Ha nem fogadtok be egyet e legkisebbek közül – engem nem fogadtok be. Ő elfogadott minket, hogy elfogadására igent élve befogadottaivá legyünk. Sőt! „Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem.”
„Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” Nyisd meg füled, szíved, fogadd el-be az ajtód előtt álló Urat, aki hozzád azért jön, hogy életed legyen és bővölködésed. Te itt kívánod – Ő az örökkévalóságban ígéri.
Eddig minden ígéretét teljesítette. Bízzál Őbenne, ne dobd el az örökkévalót a múlandóért! Ámen.

Imádság

MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!

ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.

Záróének: 227. dicséret 5-8. vers „Erősítsd bennünk hitünket, …”

„Boldogok a békességre igyekezők: mert ők az Isten fiainak mondatnak.” (Mt 5:9)

Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.