Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 295. dicséret 1. vers: „Jézusom, ki árva lelkem...”
Derekas ének: 86. zsoltár 1,2,3,6. vers: „Hajtsd hozzám, Uram, füledet,…”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Acta 15:1-21
„Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem üdvözülhettek. Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezték, hogy Pál és Barnabás és némely mások őközülük menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében. Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fönícián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szereztek az összes atyafiaknak. Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadták őket, és ők elbeszélték, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ővelük. Előálltak azonban némely hívők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák. Egybegyűlnek azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek. És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumnak beszédét, és higgyenek. És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is; És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét. Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is. Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatták Barnabást és Pált, amint elbeszélték, mennyi jelt és csudát tett az Isten őáltaluk a pogányok között. Miután pedig ők elhallgattak, felelt Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem! Simeon elbeszélte, mi módon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének, És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva: Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt: Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, akik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi. Tudja az Isten öröktől fogva minden ő cselekedeteit. Az okáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez; Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlva holt állattól és a vértől. Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 443. dicséret 1. vers:„Lelkem, adj dolgot magadnak, …”
Textus: Acta 15:8
„És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
A kérdés látszólag az: körül kell-e metélkedniük a pogányoknak ahhoz, hogy Krisztus követőivé legyenek – vagy nem? Ki dönti – döntheti el, és milyen alapon?
De akár úgy is megfogalmazhatjuk a kérdést: azt tudjuk, hogy a látható egyháznak kik lehetnek a tagjai, milyen szempontok, tények figyelembevételével határozható ez meg, de vajon a láthatatlan egyháznak, Krisztus valóságos, örökkévaló gyülekezetének a tagságát is ezek határozzák e meg? Fontos a különbségtétel – mert ahogyan Pál fogalmaz: „a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor 4:18)
Vagyis: az örökkévaló egyházban való tagságunknak mik az ismérvei?
„Csak amint kinek-kinek adta az Isten, amint kit-kit elhívott az Úr, úgy járjon. És minden gyülekezetben ekképpen rendelkezem. Körülmetélten hivatott el valaki? ne fedezze el azt; körülmetéletlenül hivatott el valaki? ne metélkedjék körül. A körülmetélkedés semmi, a körülmetéletlenség is semmi; hanem Isten parancsolatainak megtartása. Kiki amely hivatásban hívatott el, abban maradjon.” (1Kor 7:17-20)
Ki dönt ebben hitelesen? Akkor, ott – amint olvastuk – Jeruzsálembe mentek, az apostolok tanácsát, döntését kikérni. „Péter monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangéliumnak beszédét, és higgyenek. És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is; És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét. Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk? Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is.”
Péter apostol bölcsen szólt – mert nem dönteni kívánt! Nem a döntött, hanem a döntőre, a hitelesítőre, a hitelesség egyedüli forrására mutatott rá: „a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is.” A hitelesség forrása, a hitelesítő a Szentlélek!
Jézus megkeresztelkedésekor: „És ímé egy égi hang ezt mondja vala: Ez amaz én szerelmes fiam, akiben én gyönyörködöm.” (Mt 3:17) és/vagy „És leszálla őreá a Szent Lélek testi ábrázatban mint egy galamb, és szózat lőn mennyből, ezt mondván: Te vagy amaz én szerelmes Fiam, tebenned gyönyörködöm!” (Lk 3:22) A megdicsőülés helyén: „Mikor ő még beszél vala, ímé, fényes felhő borítá be őket; és ímé szózat lőn a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, akiben én gyönyörködöm: őt hallgassátok.” (Mt 17:5)
Ezekre emlékezhetett Péter, s így vallhatta: „inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hisszük, hogy megtartatunk, miképpen azok is.”
Aki csak a láthatónak tagja – ideig való. A láthatatlanhoz való tartozás viszont örökkévaló!
A láthatóhoz való tartozás ismérveit felsorolja egyházi törvényünk: keresztség, konfirmáció, Igehallgatás, úrvacsorában való közösség, anyagi terhek hordozása. De mindezek megléte – vagy némely részének hiánya – nem köti a láthatatlanhoz való tartozást hitelesítőt. Mert mi ugyan hitelesíthetjük a láthatóhoz tartozást – de hogy Krisztus a Lélek által kit ismer el magáénak, az Ő örökké való gyülekezete tagjaként, az már nem a mi döntésünk! Hogyan tanít Káténk? „Mit hiszel a közönséges, keresztyén anyaszentegyházról? Hiszem, hogy Isten Fia a világ kezdetétől annak végéig az egész emberi nemzetségből Szentlelke és Igéje által az igaz hit egyességében magának egy kiválasztott gyülekezetet gyűjt egybe, azt oltalmazza és megőrzi. És hiszem, hogy annak én is élő tagja vagyok és örökké az is maradok.”
Én hiszem – Ő pedig hitelesíti hitemet. Mikor? Hogyan?
Lelkével velem van – Jézus általam gyakran idézett felhívása szerint: „Maradjatok énbennem és én is tibennetek. (Jn 15:4) Teszi ezt azért, hogy hitelesítetté legyek és hitelesen szóljam, tegyem az Ő dolgait. Végső soron tehát annak bizonyossága, hogy a láthatatlan egyháznak is – Krisztus kegyelméből – tagja lehetek, nem más, hanem az annak a bizonyítéka, hogy hitelesen, vagyis igaz szóval, tettel, élettel szólom-hirdetem Krisztus örökkévaló hatalmát és dicsőségét.
S mindez nem attól függ, hogy körülmetéltettem-e, hogy tagdíjat fizetek-e, hogy vízzel megkereszteltek-é, hanem egyedül attól, hogy részessé lettem-é a Lélek keresztségének, hogy adtam-e magamat Krisztus szállásául, dicsősége lámpásául! S ekkor – mintegy kedvezményként – kapom a Törvény helyett a Törvény Light-ot – amint az apostolok rendelték. Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 392. dicséret 1-5. verse: „Az egyháznak a Jézus a fundámentoma …”
„monda Jézus az ő tanítványainak: Ha valaki jőni akar énutánam, tagadja meg magát és vegye fel az ő keresztjét, és kövessen engem.” (Mt 16:24)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.