Kegyelem, irgalmasság és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 8. zsoltár 1. vers: „Ó, felséges Úr, mi kegyes Istenünk ...”
Derekas ének: 225. dicséret 1,2,4,5,6. vers: „Nagy hálát adjunk az Atya Istennek …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Rm 16:17-27
„Kérlek pedig titeket atyámfiai, vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el. Mert az ilyenek a mi Urunk Jézus Krisztusnak nem szolgálnak, hanem az ő hasuknak; és nyájas beszéddel, meg hízelkedéssel megcsalják az ártatlanoknak szívét. Mert a ti engedelmességetek mindenekhez eljutott. Örülök azért rajtatok; de akarom, hogy bölcsek legyetek a jóban, ártatlanok pedig a rosszban. A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen. Köszöntenek titeket Timótheus, az én munkatársam, és Luczius, Jáson, és Sosipáter az én rokonaim. Köszöntelek titeket az Úrban én Tertius, ki e levelet írtam. Köszönt titeket Gájus, aki nékem és az egész gyülekezetnek gazdája. Köszönt titeket Erástus a városnak kincstartója, és Kvártus atyafi. A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájan tiveletek. Ámen. Annak pedig, aki titeket megerősíthet az én evangéliumom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva, most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván, az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsőség mindörökké. Ámen.”
Imádság
Mindenható Szent Isten! Kegyelmes Atyánk!
Köszönjük Néked, hogy gondod van ránk. Nem csak kijelentést adtál, napvilágra hozva az örök időktől elrejtettet, elhallgatottat, Krisztusban kijelentve, a prófétai írásokat beteljesítve, mindeneknek tudomására adva, hanem munkálkodsz, hogy azt naponta megismerjük. Felhívod rá figyelmünket, hogy el ne feledjük, hogy attól el ne hajoljunk, hogy emberekre ne hallgassunk, hanem a Te kijelentésedre, élő igédre, a Lélek által hitelesítettre hagyatkozzunk, hogy a mi engedelmességünk mindenekhez eljusson. Eljusson elődbe, hogy mi mindnyájan Téged szolgálunk, mindnyájan kegyelmedet szomjúhozzuk.
Áldunk Téged, Istenünk, Atyánk, hogy így hagyatkozhatunk Rád, erőtlenségünkben és gyászunkban, fájdalmainkban és örömeinkben, mindenkor Rólad emlékezve, Hozzád fohászkodva, Néked hálát adva. Köszönjük bölcsességedet, mellyel igazgatod a mi életünket, hogy ha vannak hullámhegyek és hullámvölgyek, ha vannak örömteli napjaink és búsulás órái, de mindezeken túl haladhatunk Tehozzád, ki hívsz, kézen fogsz és vezetsz minket, minden szükségünket betöltve, hogy eljussunk a Te országodba.
Köszönjük, Atyánk, hogy most is velünk vagy Lelked által, ígéreted szerint. Szenteld meg együttlétünket, szólíts minket néven, s adj nékünk bölcsességet, hogy beteljesítsük mindazt, amit tőlünk kívánsz. Krisztusért kérünk. Ámen!
Igehirdetés előtti ének: 172. dicséret 1. vers: „Szűkölködünk nagy mértékben …”
Textus: Rm 16:24
„A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájan tiveletek. Ámen.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Az apostol a levelének e záró szakaszát így kezdi: Kérlek - vigyázzatok! Miért kér, miért kell vigyázni, mire kell vigyázni, hogyan lehet és mi által? Ezekre a kérdéseinkre is itt van a felelet a hallott néhány versben, aminek a lényegét kétszer mondja el s harmadszorra kívánsággal tetézi be: „A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.” „A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájan tiveletek. Ámen.” „Az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsőség mindörökké. Ámen.” - mindez meglehessen.
Miért kell hát kérnie, hogy vigyázzanak, hogy vigyázzunk? Azért, mert az Istennek szeretetéből a mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme velünk van. Nem csak néhányakkal közülünk, hanem „mindnyájan tiveletek”. Nem egyeseké a kegyelem, hanem mindannyian - elismerjük vagy tagadjuk, vagy mit sem tudunk róla (sem el nem ismerjük, sem nem tagadjuk) - minden, aki él, aki lélegzetet vesz, akinek dobban a szíve: Istennek kegyelméből él.
Ez a kegyelem velünk van. Amennyire tény az, hogy mióta bejöttünk a templomba meg sem tudjuk mondani, hogy hányszor vettünk lélegzetet, hányat vert a szívünk, verítékezünk sokan, ugyanígy tény, hogy Istennek kegyelme Jézus Krisztus által velünk van. Nem lesz majd, hanem van. S azért kell vigyázni, hogy legyen is. Mert ami ma van, azt holnapra elveszíthetjük, attól holnapra megfoszthatjuk magunkat, attól holnapra elszakadhatunk. Ha a Károli fordítás szerint - ahogy olvastuk - nézzük e mondatokat: „A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek. Ámen.” „A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme mindnyájan tiveletek. Ámen.” - megállapíthatjuk, hogy a magyar nyelvtan szerint mindkettő hiányos mondat, mert nincs bennük állítmány. Legyen vagy van vagy lesz? Ezért gondolkodunk mi sokat azon, hogy majd részesedünk Istennek kegyelmében. De nem majd! Istennek kegyelme nem majd lesz, majd egyszer eljön! A születésnapi ajándékainkat azt várhatjuk. Reménységgel mondhatjuk, hogy lesz idén is karácsony és meglephetjük majd gyermekeinket, unokáinkat, s netán már most gondolkodunk rajta, hogy milyen frappáns meglepetést készíthetünk nekik. Vagy inkább azon gondolkozunk - hiszen közelebb van - hogy a tanév kezdésére mivel lepjük meg őket, hogy jobb kedvvel induljanak majd az iskolába, hogy növekedhessenek a tudományban. Ezek az ajándékok majd lesznek. De az az ajándék, amiről az ige ma szól, Istennek kegyelme, az nem majd lesz, nem majd egyszer megkapjuk, hanem ahogyan elhangzott már: ebből élünk, ez által vagyunk. Egész életünk Istennek kegyelméből van! Nem arra kell hát vigyázni, nem annak a vigyázására hív az apostol, hogy figyeljetek jól oda, hogy bejussatok ebbe a kegyelembe. Benne vagyunk! Hanem arra kell vigyáznunk, hogy ki ne szakítsuk magunkat, hogy el ne lökjük a megtartó kezet, az útmutatást. Hogy ne önálló, nagykorú gyerekként kezdjünk kóvályogni a világban: majd odatalálok én magam is - és elveszünk. Ezért kell hát vigyázni. Ez a válasz a miért-re.
Mire kell vigyázni? Azt mondja Pál: „vigyázzatok azokra, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak a tudomány körül, melyet tanultatok; és azoktól hajoljatok el.” A szakadást és botránkozást okozókat kell kerülnünk. Kell vállalni velük a szakadást és a botránkozást is, hogy tudjuk kerülni az Istentől való elszakadásunkat! Vállalnunk kell, hogy elszakadunk azoktól, akik a tanult tudománytól elhajolva mást hirdetnek.
Nem titkokat kell keresni, miket az Isten nem mondott el, s amikre mégis oly sokan hivatkoznak: én tudok valamit, mert nekem valami kinyilatkoztatásom volt, hogy a Szentírást így vagy úgy kell értelmezni, s ilyen számok meg olyanok vannak benne én tudom, hogy mikor lesz a világ vége, hányan üdvözülhetnek. Annyi mindent tudnak, tudni vélnek emberek, titkokat keresve! Holott azt mondja az Írás: „ma titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva, most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván”. Nincs többé titok! Mi lehet ez a titok? Az, amit János három egyszerű szóval foglal össze: „Az Isten szeretet,”
Mikor titkokat keresünk, nagy és bonyolult összefüggésekre gondolunk, pedig a tudománynak, az emberi tudománynak a legnagyobb titka is alig több három betűnél: E=M*C2. A relativitás elméletnek alapja. Mindenki hosszú képletnek gondolná, holott csak 6 jel, 3 betű.
Istennek titka is ennyire egyszerű: Ő a szeretet. Nem a titkokat kell keresnünk, hisz azok megjelentettek. Nem csak a prófétai írásokban, hanem a Fiúban, Krisztusban kézzelfoghatóvá lett, mindenki számára érzékelhetővé, átélhetővé. S mégis vannak, akik szakadásokat és botránkozásokat okoznak. Mikre gondolhat Pál? Itt nem nevez egyet sem néven, de más leveleiből néven nevezetten tudjuk: vannak, akik azt hirdetik, hogy „Együnk és igyunk, holnap úgyis meghalunk!” és „Vétkezzünk, hogy a kegyelem annál nagyobb legyen.” Ha már ad az Isten, jó sokat adjon! S hogyha van bocsánat, akkor mi sokat kapjunk belőle.
Aki szomjas, s megkínálják egy pohár borral, felüdül. De ha egy kancsóval iszik meg, akkor nem felüdül, nem könnyebbé lesz, hanem megnehezedik a járása. S ha tíz kancsóval, akkor olyan, mintha fejbe csapták volna, és alszik másnapig. A kegyelemből is Isten tudja, hogy mennyire van szükségünk. Nem lehet többet kérni - mert minek? Az elégségest pedig megadja - éppen úgy, mint a mindennapi kenyerünket.
Aki a maga nagyszerűségét hirdeti, nem Jézus evangéliumát szólja. Tévtanítást szól. Hiszen Jézus is szerény engedelmességben élt. Amikor hozzá ment a gazdag ifjú: „Jó Mester, mit cselekedjem, hogy az örökéletet elnyerhessem? Monda pedig néki Jézus: Miért mondasz engem jónak? Nincs senki jó, csak egy, az Isten.” Még Ő, Istennek Fia is ezt mondta! Aki magát reklámozza, az nem krisztusi lelkülettel teszi. Az azt mondja: együnk, igyunk, vigadjunk, örvendezzünk, éljük a magunk életét, valósítsuk meg önmagunkat. Pál pedig azt hirdeti, hogy a hitben való engedelmesség végett jelentetett ki, jött napvilágra a titok, hogy Isten szeret minket, hogy az Ő kegyelméből élünk, s nem feledkezhetünk el erről. S ha az Ő kegyelméből élünk, akkor ez arra kötelez minket minden nap, hogy azt éljük meg, amit Ő kíván tőlünk. Hogy ne a magunk vélekedését éljük, hanem az Ő szeretetét elfogadva, az Ő szeretetét tovább adva, úgy amint Krisztusban példát adott nékünk.
Ez a válasz arra, hogy mire kell vigyáznunk.
Hogyan és mi által vigyázhatunk? Úgy és az által, hogy ez a tudomány kijelentetett. Nem azt ígéri Isten, nem arról tesz bizonyságot az apostol, hogy egyszer majd megtudjátok, hogy hogyan lehet megóvni magatokat. Hanem „aki titeket megerősíthet az én evangéliumom és a Jézus Krisztus hirdetése szerint, ama titoknak kijelentése folytán, mely örök időtől fogva el volt hallgatva, most pedig megjelentetett a prófétai írások által, az örök Isten parancsolata szerint, a hitben való engedelmesség végett minden pogányoknak tudomására adatván.” Mindenkinek. Nem egyeseknek, hanem mindenkinek! Aki kívánja meghallani, aki nyitott rá.
A krisztusi tudomány nem egy zárt társaságé. Krisztus gyülekezetébe nem úgy lehet jönni, hogy kell két ajánló. S ha van két ajánló, akkor nyersz befogadást. A keresztszülők nem ajánlóként vannak. Az ő tisztük, feladatuk, hogy ott álljanak a szülők mellett. Régebbi időkben hányszor volt kötelességük, szent kötelezettségük a keresztszülőknek, hogy a kisgyermeket az elhalt szülők helyett mint magukét neveljék fel. Mert fogadalmat tettek: úgy nevelem és neveltetem. S ha már nincs édesanyja és édesapja, akkor ne a világ nevelje fel, hanem a keresztszülők. S hány helyen a gyülekezet lelkiismereti kötelessége volt - nem törvény által előírt, de Isten Lelkétől »kényszerített« - hogy az árvákat gyámolítaniuk kell, s felnevelni őket! Mert ott volt bennük a krisztusi tudomány, a kijelentett: Isten szeret minket és szeretetéből élve a legelesettebbeket is szeretnünk kell! Mert az Isten szeretetének megismerése és elfogadása, az abban való naponkénti megújulás és növekedés az, ami megóv minket a tévtanítók kísértéseitől!
Aki ismeri Jézus Krisztust, akinek volt találkozása az élő Úrral, aki naponként hallja az igéből az Ő szavat és felel neki imádságaival, azoknak az ajtaján hiába zörgetnek más tudománnyal, mert azokat nem lehet eltéríteni Krisztus útjáról.
Mert a mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme mindnyájan tiveletek van. Akik hallgattok rá, akik kéritek. Nem enyém a kegyelem. Nem a Presbitériumé. Mindnyájunké. Minden emberé. Minden ember számára elkészíttetett és kitöltetett Krisztus Jézusban, és a Lélek mindenki számára bizonyságot tesz, s akinek van füle a hallásra, az hallja - ahogy a Jelenések Könyve mondja. Ha van fülünk a hallásra, akkor halljuk. S mindezt hallhatjuk azért, hogy a hitben való engedelmesség végett éljünk. Ne csak halljuk!
Hányszor hallottuk tanítóink szavait... Valljuk meg: hányszor hallottuk édesanyánkat, édesapánkat is, s ha illedelmes gyermekként nem mondtuk is: jó, csak mondjad, tudtuk már néhány szó után - hiszen voltak jól ismert mondataik - hogy mi lesz a mondat vége. Hallottuk, de sokszor nem vettük komolyan és nem fogadtuk meg. Elengedtük a fülünk mellett. A hitben való engedelmesség végett azonban nem csak hallani kell, hanem meghallani is, megfogadni is, megcselekedni is, hogy az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsőség legyen, mindörökké.
Isten dicsőségét csak úgy szolgálhatjuk, hirdethetjük, hogy ha magunkat mindenestől Jézusra bízzuk. Nem véletlenül mondja úgy az apostol, hogy az egyedül bölcs Istennek a Jézus Krisztus által dicsőség mindörökké. Mert csak Krisztus által lehet dicsőséget adni az Istennek! Én magam képtelen vagyok az Isten dicsőségét hirdetni, szolgálni, munkálni, csak Krisztusban, Krisztus által, azt, amit Krisztus hozott el, jelentett ki, adott meg számunkra, azt elfogadva, továbbadva ragyogtathatjuk fel e világban Istennek dicsőségét. Mert csak Krisztus által van közösségünk Istennel, menetelünk az Atyához, hogy az Ő bölcsessége által megtartassunk Jézusban, a nékünk kijelentett kegyelem szerint.
Kérlek, vigyázzatok, hogy ettől a kegyelemtől senki el ne csaljon, senki ne azt mondja: vétkezzetek bátran, majd nagyobb lesz a minden bűnünkre való bocsánat. Nem szabad kísérteni az Urat. Növekednünk kell az Ő tudományában, hogy a bölcs Isten dicsőségét hirdethessük, minden napon, Jézus Krisztus által. Ámen.
Imádság
Áldunk Téged, Istenünk, Atyánk, a kijelentet titokért, a naponta megélt szeretetért, mellyel vagy irántunk. Hűségedért, irgalmadért, mellyel körülveszel bennünket, hiszen így lehetünk mindenkor jó reménységgel afelől, hogy a kegyelemben nem csak ismeretünk van, de megállásunk és örökségünk is. Hogy nem kiesésünk, hanem megmaradásunk van orcád előtt.
Segíts minket, hogy mindenkor Téged tartsunk bölcsnek, ne magunkat, ne emberi vélekedéseket. Ne tévutakat járjunk, megcsalatva, hanem Krisztus hangját halljuk meg a Lélek bizonyságtétele nyomán, s mindenkor annak engedve járjuk a Te útadat. Akkor is, ha mélységbe vezet - hiszen Urunknak is alá kellett szállnia poklokat szenvedni. Akkor is, ha magasságba emel - hiszen felvitetett Hozzád a mennyekbe. Pokoljárás után, mennybemenést követően, ígérete szerint, Lelke által itt van velünk, közöttünk, hogy ma is, számunkra is megjelentse a titkot: az Isten szeretet.
Erre a szeretetre bízzuk magunkat. Légy velünk, őrizd életünket, üdvösségünket, a mi Urunk Jézus Krisztusért. Ámen!
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések: Adakozás; csütörtökön Bibliaóra – nyári programok megbeszélése
Záróének: 472. dicséret 3 - 5. verse: „Lelkek éjét oszlatni fénnyel, …”
„Hagyjad az Úrra a te útadat, és bízzál benne,majd ő teljesíti.” (Zs 37:5)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.