Krisztus feltámadott! Bizonnyal feltámadott! Az Úrnak nevében: kegyelem, irgalmasság és békesség legyen veletek Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól, a mi Megtartónktól. Ámen.
Fennálló ének: 187. dicséret 1. vers „E Húsvét ünnepében …”
Derekas ének: 348. dicséret 1-3. vers „Örvendezzetek egek, ti is földi seregek!”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Jn 20:19-29
„Mikor azért estve vala, azon a napon, a hétnek első napján, és mikor az ajtók zárva valának, ahol egybegyűltek vala a tanítványok, a zsidóktól való félelem miatt, eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek! És ezt mondván, megmutatá nékik a kezeit és az oldalát. Örvendezének azért a tanítványok, hogy látják vala az Urat. Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött vala az Atya, én is akképen küldelek titeket. És mikor ezt mondta, rájuk lehelle, és monda nékik: Vegyetek Szent Lelket: Akiknek bűneit megbocsátjátok, megbocsáttatnak azoknak; akikéit megtartjátok, megtartatnak. Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Kettősnek hívtak, nem vala ővelök, amikor eljött vala Jézus. Mondának azért néki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Ő pedig monda nékik: Ha nem látom az ő kezein a szegek helyeit, és be nem bocsátom ujjaimat a szegek helyébe, és az én kezemet be nem bocsátom az ő oldalába, semmiképpen el nem hiszem. És nyolc nap múlva ismét benn valának az ő tanítványai, Tamás is ő velök. Noha az ajtó zárva vala, beméne Jézus, és megálla a középen és monda: Békesség néktek! Azután monda Tamásnak: Hozd ide a te ujjadat és nézd meg az én kezeimet; és hozd ide a te kezedet, és bocsássad az én oldalamba: és ne légy hitetlen, hanem hívő. És felele Tamás és monda néki: Én Uram és én Istenem! Monda néki Jézus: Mivelhogy láttál engem, Tamás, hittél: boldogok, akik nem látnak és hisznek.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 377. dicséret 2. vers „Szentlélek, imádunk mi téged …”
Textus: Jn 20:19, 21
„Eljöve Jézus és megálla a középen, és monda nékik: Békesség néktek!” „Ismét monda azért nékik Jézus: Békesség néktek! Amiként engem küldött az Atya, én is akképpen küldelek titeket.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Assisi szent Ferencről - akiről elmondhatjuk, hogy katolikus, de mégis: aki ismeri az ő életét - amit régebben, a Napfivér - Holdnővér című filmben volt alkalmunk látni - ő a katolikus szentek közül az, aki a református tanításhoz, az evangéliumi életgyakorlathoz a legközelebb áll, hiszen jó igyekezettel ezt cselekedte.
Szent Ferenc egy alkalommal szomorúan ment a testvéreihez. Megfáradtan, meggyötört testtel, betegen és lelkében is keserűen. Félremagyarázták tanításait, elfordultak tőle nagyon sokan. Félrevonult egy remeteségbe, hogy ott, a hegyen, Istenhez közelebb békességet találjon lelkének. Közeledve a remeteséghez bizonytalansága támadt. Ugyanis az volt a szokása, hogy mikor betér egy házba, akkor így köszön: Békesség e háznak! Így köszönt, mert így tanította Jézus az evangéliumban. De közeledve azon gondolkozott: joga van-e most így köszönni? Nem lenne árulás most felajánlania valamit, ami neki nincsen? Hogyan lehetne adni azt, amit nem bír, amivel nem rendelkezik? Úgy mutatkozni, mint a béke hírnöke, holott a szíve üres, nincsen békéje. Nincsen benne harag, nincsen benne gyűlölet, de üres. S vajon mit lehet az üres szívből adni?
Pár perccel később, amint odaért a remeteség kápolnája mellé, Ferenc felemelte hangját: „Az Úrnak nevében: Békesség e háznak!”
A magáét nem adhatja, mert üres, mert nincs békéje, de hirdetheti, hogy az Úrnak nevében mindnyájunknak békességünk van!
Húsvét reggelén asszonyok mentek a sírhoz. Nem üres szívvel. Rosszabb: félelem és kétségbeesés volt bennük, szorongás - Jézus hiánya miatt. Az ürességet érezték, hogy elszakíttattak Mesterüktől. S ott megszólították őket: „Mit keresitek a holtak között az élőt?” Rossz helyen keresitek Jézust, ha a halottak között keresitek! Hiszen Jézus él!
S amikor visszatértek a többiekhez, akkor a tizenegy és a velük lévők üres beszédnek hitték szavaikat. Péter volt az, aki felpattant, odafutott, látta és - szeretnénk mondani: hitt, de Lukács így jegyezte fel: látta az üres sírt, és elcsodálkozott!
Pál apostol által arra taníttattunk: „ha feltámadtatok a Krisztussal, az odafelvalókat keressétek,” az odafelvalókkal törődjetek. Ha feltámadtatok vele! „Mert meghaltatok, és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben.” Meghaltunk vele, s új életre támadást várunk. Húsvét csodájának átélését - nagypéntek kínjai és szenvedése után! Ha most a földiek kötnek le, ha most nem tudunk az odafelvalókkal törődni - pedig semmi fontosabb nincsen! - akkor az ürességünk marad meg! Az az üresség, mi a Krisztus szenvedésének lélekben való átélése után támadt bennünk! Ne hessegessük el földi dolgokkal! Ne földi dolgokkal töltsük be, hanem hagyjuk, hogy ezt az űrt Ő töltse ki! Kell tudnunk várni: kérőn és bízón! Várni, kérve és bízva, hogy Ő köztünk is megjelenik! Ezt az űrt nem tölthetik ki testvéri szavak, nem tölthetik ki gyermekeket meglepő, kedveskedő ajándékok. Aki átélte: mert meghaltunk a Krisztussal, és a mi életünk el van rejtve Vele együtt az Istenben aki feltámadt a Krisztussal, aki vágyja ezt a feltámadást, az ne a földiekkel törődjön, hanem az odafelvalókkal!
Várjuk Krisztus megjelenését. Most csak a magam ürességének tudatában, az Úrnak nevében mondhatom: Békesség e háznak! Békesség néktek! De bizonnyal, ha az odafelvalókat keressük, s az odafelvalókkal törődünk, akkor Jézus közöttünk is megjelenik, hogy csodálkozásunkat hitté és bizonyossággá magasztosítsa-emelje. S majd megszólít bennünket is, mint egykori tanítványait, olyan szóval, mi nem csak kínál, de ad is - békességet e háznak, békességet néktek!
Ezt egyedül Ő adhatja meg, ha nem mással töltjük e szívünket, hanem Őt várjuk, Őt hallgatjuk, s az Ő békességében részesedve továbbmegyünk Ővele, hogy tanúi legyünk ne csak feltámadásának, hanem mennybemenetelének is. Hogy látói legyünk: felment az Atyának jobbjára, s ezzel a látással tudjuk végezni azt a küldetést, amit Ő adott - az egykor voltaknak és a jelenvalóknak: „Elmenvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek.”Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Igehirdetés után: 348. dicséret 4, 5. verse: „Előtted arcra esünk, ...”
Úrvacsorai liturgia az Agenda alapján
Úrvacsora vétele közben: 459, 460, 463
Záróének: 349. dicséret 6. vers „Istenséged megmutatád életedben …”
Himnusz
„Magasztaljátok az Urat, mert jó, mert örökkévaló az Ő kegyelme!” (Zs 118:1)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.