Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 180. dicséret 1. vers „A töredelmes szívet, Te, Uram, szereted …”
Derekas ének: 341. dicséret 1-4 vers „Ó Krisztus fő, te zúzott, …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Lk 23:44-49
„Vala pedig mintegy hat óra, és sötétség lőn az egész tartományban mind kilenc órakorig. És meghomályosodék a nap, és a templom kárpitja középen ketté hasada. És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala. Látván pedig a százados, a mi történt, dicsőíté az Istent, mondván: Bizony ez ember igaz vala. És az egész sokaság, mely e dolognak látására ment oda, látván azokat, a mik történtek, mellét verve megtére. Az ő ismerősei pedig mind, és az asszonyok, akik Galileából követék őt, távol állának, nézvén ezeket.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 334. dicséret 1 vers „Ó Isten, ki a törődött …”
Textus: Lk 23:46
„És kiáltván Jézus nagy szóval, monda: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet. És ezeket mondván, meghala.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Örökkévaló Istenünk, Atyánk azért adta-rendelte Fiát, Jézus Krisztust, hogy ő elvégezze megváltásunkat. S adta egyszersmind azért is, hogy benne-általa példát adjon mindnyájunknak, hogy el ne vesszünk, hanem Jézus által vezetetten odataláljunk őhozzá, megkeressük az utat, és átléphessük azt a kaput, amit csak Jézus nyithat meg mindnyájunk számára. Arra hívott el bennünket, arra szólított meg minket - mint ahogy tette Jézus egykori tanítványaival: Kövess engem! Kövessük Jézust!
Meddig és miben? - hangzana a kérdés. A keresztig? A tanítványok közül sem volt ott mindenki a kereszt tövénél. S most mégis Istennek Lelke azt mondja, mindnyájunknak, hogy nem a keresztig, nem a kereszt tövéig. Hiszen arra rendelt, hogy általa célba érjünk. Istennek számunkra rendelt célja nem az, hogy nekünk is megadja a kereszt kínját, szenvedését, hanem az, hogy az ő országába bevigyen, hogy az örök életre elvigyen, hogy nékünk is megadja azt a hervadhatatlan koronát, a dicsőségnek hervadhatatlan koronáját.
Kövessük Jézust! Végig, mindenben! Nem elég a kereszt tövéig. Követni kell a halálba, hogy követői lehessünk a feltámadásban is.
Jézus meghalt. De hogyan? Ezt mondja el mai igénk: „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet.” Ha valóban Jézust követjük, akkor nekünk is az ő példája szerint kell eljárnunk. Tegyük lelkünket Atyánk kezébe - és haljunk meg! Haljunk meg a világnak! Jézus meghalt. Meghalt az őt gyűlölőknek, a vesztére törőknek, az ellene zúgolódóknak, az őt elutasítóknak - ahogy mondja: legyen nékik az ő hitük szerint. Jézus meghalt, de élt az Atyának, életre kelt a tanítványoknak, övéinek, mindazoknak, akik őbenne hisznek, akik ajándékait hálaadással fogadják. Velünk van, minden napon, a világ végezetéig. Mert ő nem úgy mutat utat: itt az út, menjetek arra! Hanem azt mondta-mondja, újra és újra, megújítón, a Lélek által: Jer, kövess engem! S még a Lélek is így tesz bizonyságot: Előttetek megy Galileába, és ott meglátjátok őt! Előttetek megy, hogy követhessétek!
Vajon követjük-e a halálba? Meghaltunk-e a világnak? Ha nem, akkor még, mindig és csak nyújtjuk lelkünket az Atya felé! Nyújtjuk felé - több, mintha semmit sem tennénk, de még nem tettük az ő kezébe, mindenestől és maradéktalanul!
Kérdezhetnétek: Honnan, miből tudható, hogy meghaltunk-e a világnak? Miből, miben látszik meg rajtunk, hogy nyújtjuk még lelkünket Atyánk felé vagy már az ő kezében van?
Mennyire uralják lelkedet a világdolgai, gondjai, eseményei, történései? Ezt kell megvizsgálnod! Nem azt, hogy mennyire hatnak a testedre - mert a világban élsz, s ezért szükségszerű, hogy hasson rád: ha hideg van, fázzál, ha meleg van, izzadj. Jézus nem azt kérte az Atyától, hogy vegyen ki minket, övéit, ebből a világból, hanem azt kérte, hogy őrizzen meg a gonosztól.
Lelkedre azonban mennyire hat a világ? A világ gondjait, kínjait, eseményeit, történéseit látva kétségbe esel és azt mondod: íme, egyre több teljesedik be a végidők jeleiből, az elközelgetés jeleiből? Talán éhségek még nincsenek itt, felénk. De döghalálok, gyűlölködések annál inkább. Zúgolódunk: mit mér ránk Istenünk! S erre csak azt mondhatjuk, lelkünket őfelé nyújtva, már-már kezébe téve, hogy még mindig sokkal kevésbé büntet, mint amennyire bűneink szerint érdemelnénk.
Mennyire adtad oda lelkedet az Atya kezébe? Nem a világtól kell eltávolodnod, nem a világból kell kivonulnod, de közelednek kell az Atyához, hogy oda tudd tenni lelkedet az ő kezébe!
Ebben az összefüggésben új megvilágításba kerül az az ige, amit már a feltámadott, a mennybe ment Úr üzen a Sardis beli gyülekezetnek János apostol által: „Tudom a te dolgaidat, hogy az a neved hogy élsz, és halott vagy. Vigyázz és erősítsd meg a többieket, akik haló félben vannak, mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.” Hogyha Jézust követjük, ha követjük őt a halálba is, hogy követhessük a feltámadásba. Hogyha minekünk is meg kell halnunk e világ részére, hogy éljünk Krisztusban, akkor ez a Sardis bélieknek írt intés-figyelmeztetés nem kárhoztatás, hanem dicséret: az a neved hogy élsz - hiszen lélegzel, mozogsz - de halott vagy! Mert lelkedet már odaadtad az Atya kezébe, és már meghaltál e világnak, bár még lélegzel! És mégis - már most - egy új életet élsz. Nem kárhoztatás: halott vagy, veszendő, elveszett. Hanem: halott a világnak - és élő a lélek szerint. Mert lelked annak kezében van, aki megőriz. Akinek kezébe a Fiú is letette. Az a Fiú, aki ez után harmadnapon feltámadott és él - mindörökké!
Vigyázz - hangzik azonban az intés - erősítsd a haló félben lévőket. Nem abban, hogy ne haljanak meg, hanem éppen abban, hogy merjenek meghalni így, a világ számára, hogy ne a világ szerint akarjanak élni, ne a világ örömeit keressék és fájdalmaik megoldását, hanem az Atyának kezét, hogy oda tegyék lelküket. Hogy meghaljanak a világnak és éljenek Krisztusban! Vigyázz, erősítsd, merjék teljesen az Atya kezébe tenni lelküket, nem csak nyújtani felé.
Nem teljesek cselekedeteid - mondja János által a mennybe ment Úr a Sardis bélieknek, nekünk. Nem teljesek cselekedeteink, mert nincs elég bátorító, bíztató szavunk: Merj meghalni e világnak! Ne a világ uralkodjék rajtad, hanem teremtő Istened! És ne csak mond, ahogy Jézus sem csak mondta, hanem cselekedd te magad is, példát adva: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet.
Jézusnak ez az utolsó szava volt. Neked is utolsó szavad, végső döntésed legyen, amit nem másítasz meg: Atyám, a te kezeidbe! Nem a világ kezébe! Nem a felebarátaink kezébe! Nem emberek jóindulatába, hanem a te kezedbe teszem le az én lelkemet.
Ez a legjobb döntésed. A világ szerint megfutamodás, elbújás, mégis a legjobb döntésed! Életed megtalálása, kiteljesedése. Mert meghalhatsz, semmivé lehetsz gyűlölőidnek, gondjaidnak. Semmivé kell lenned vágyaidnak is! Hogy ne a félelem gyötörjön: Mi lesz velem, ha...? Ha rám támadnak, ha megvernek, ha kifosztanak, ha összetörnek? Ha olyanná leszek, mint az az ismeretlen a samáriai úton, a föld porában fekve vérző sebekkel, kifosztva, nincstelenül, alig pihegve. Mi lesz velem? Megszűnök lélegezni, és eltemetnek. De a lelkem Atyám kezében van! S onnan senki ki nem ragadhatja! S ezért el nem veszek! Ezért el nem kárhozok! Élhetek Krisztusban!
Merjünk meghalni a világnak, gyűlölőinknek, ellenségeinknek, betegségeinknek, gondjainknak, kínjainknak, hogy élhessünk Krisztusban, hogy életre kelhess Krisztus örömében, dicsőségében, szeretetében.
Halál nélkül, testvérem, nincs feltámadás! Az Atya kezén kívül nincs megtartó szeretet. Legyen hát e nagypénteken a te döntésed, tetted is Jézus követése, hogy ne csak keresztjéig jöjjünk el lélek szerint, látva halálát, szenvedését, kínjait, hanem kövessük őt, az ő példáját: „Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet.” Ámen.
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 341. dicséret 5-7. vers „Ó légy érette áldott, Jézus, egyetlenem …”
„Uram, emlékezzél meg énrólam, mikor eljössz a te országodban!” (Lk. 23:42)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.