Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 23. zsoltár 1. vers: „Az Úr énnékem őriző pásztorom …”
Derekas ének: 512. dicséret 1,2,4,5. vers: „Szólj, szólj hozzám, Uram, …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Jn 6:15-21
„Jézus azért, amint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre. Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez, És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus. És a tenger a nagy szél fúvása miatt háborog vala. Mikor azért huszonöt, vagy harminc futamatnyira beevezének, megláták Jézust, amint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének. Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek! Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének.”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 269. dicséret 1. vers: „Istenre bízom magamat, …”
Textus: Jn 6:17b
“ és még nem ment hozzájuk Jézus.”
Református Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
„Jézus azért, amint észrevevé, hogy jőni akarnak és őt elragadni, hogy királlyá tegyék, ismét elvonula egymaga a hegyre.” A csoda és az ingyen-étel után persze, hogy keresték, szinte rázúdultak. Tán azt gondolva: tegyük királlyá, lesz ételünk, italunk, dolgozni sem kell érte!
Jézus félrevonul. A hegyre, hogy kettesben legyen azzal, aki elküldte Őt. Az Atyával. Még tanítványait sem vitte magával. Kell a csend az Atyával való beszélgetéshez.
Kell a csend, kell a félrevonulás – érezzük mi is olykor. Nehéz úgy végezni – akár csak mindennapi dolgunkat is – hogy állandóan ott lábatlankodnak, fecsegnek, felesleges dolgokat kérdezgetnek körülöttünk. Nem véletlenül említi az Írás: „Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon van.” (Mt 6:6) Mindenkinek szüksége van egy belső szobára, aminek ajtaját bezárva beszélhet az Atyával. Házastárs, gyerekek, unokák, szomszédok nélkül. Tanítványok nélkül. Kell kettesben lenni.
Talán a tanítványok meg is értették ezt, nincs hír arról, hogy próbálták volna követni. Bizonnyal azért, mert máskor is félrevonult, hogy magában legyen. Ezért nem is meglepő – hagyták.
A meglepő az, hogy nem várták vissza! Nem gondolták át: amint visszatér, majd indulunk. Hanem: „Mikor pedig estveledék, lemenének az ő tanítványai a tengerhez, És beszállva a hajóba, mennek vala a tengeren túl Kapernaumba. És már sötétség volt, és még nem ment vala hozzájuk Jézus.”
Egy tanítvány – vagy több együtt – útnak indulhat-e Mestere nélkül? Nekik várniuk kellett volna? → nekünk más a helyzetünk! Más, mert mi nem éltük meg Jézus testi jelenlétét. Mi azt éltük és éljük meg, hogy mindenkor teljesíti ígéretét: „ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28:20) De – ha őszinték kívánunk és merünk lenni – megvallhatjuk: Jónáshoz hasonlóan olykor még Őelőle is elbújnánk, Őt is kizárnánk a belső szobánkból – de akkor kivel teszünk ott mit?
A tanítványok hajóba szálltak, s program szerint elindultak a tengeren túlra, Kapernaumba. “ és még nem ment hozzájuk Jézus.”
Mielőtt tévútra siklanának gondolataitok: nem hagyta magukra őket Jézus. Az Ő félrevonulása nem jelentheti a magukra hagyást. De a tanítványok nem várták meg Őt, nem törődtek azzal, mi lesz vele, hanem elindultak.
Útra kelhet-e a tanítvány Jézus nélkül? Mielőtt ítélkeznénk felettük, jusson eszünkbe, hogy mi is tanítványok vagyunk! Ha őket kárhoztatjuk, magunkat is ítéljük!
Máténál két hasonló történetet olvashatunk. Az elsőben ott van velük Jézus a hajóban, de alszik, s amikor kitör a vihar „És az ő tanítványai hozzámenvén, felkölték őt, mondván: Uram, ments meg minket; mert elveszünk!” Jézus válasza: „Mit féltek, óh kicsinyhitűek?” (Mt 8:25-26)
A második: „És amint elbocsátá a sokaságot, felméne a hegyre, magánosan imádkozni. Mikor pedig beestveledék, egyedül vala ott. A hajó pedig immár a tenger közepén vala, a haboktól háborgattatva; mivelhogy a szél szembe fújt vala. Az éjszaka negyedik részében pedig hozzájuk méne Jézus, a tengeren járván. És mikor látták a tanítványok, hogy ő a tengeren jára, megrémülének, mondván: Ez kísértet; és a félelem miatt kiáltozának. De Jézus azonnal szóla hozzájuk, mondván: Bízzatok; én vagyok, ne féljetek! Péter pedig felelvén néki, monda: Uram, ha te vagy, parancsolj, hogy hozzád mehessek a vizeken. Ő pedig monda: Jövel! És Péter kiszállván a hajóból, jár vala a vizeken, hogy Jézushoz menjen. De látva a nagy szelet, megrémüle; és a mikor kezd vala merülni, kiálta, mondván: Uram, tarts meg engem! Jézus pedig azonnal kinyújtván kezét, megragadá őt, és monda néki: Kicsinyhitű, miért kételkedél? És a mikor beléptek a hajóba, elállt a szél.” (Mt 14:23-32)
A János feljegyzéséhez a második hasonlít – talán ugyanazt írték le az evangelisták – bár János nem említi Péter vízen járását.
A Jézus nélkül – vagy az alvó Jézussal úton lévő tanítványok a viharban megrémültek. Pont olyanok, mint mi. Akkor veszik észre, hogy nincs velük, amikor baj van! Addig talán fel sem tűnt hiánya, vagy hagyták, had aludjék, a hajóval elbírunk magunk is!
De amikor a hajó hányódni kezd, amikor minden kiszámíthatatlanná válik, akkor ébrednek rá: szükségük van a Mesterre!
És kürülnéznek: látszik-e a vihar csendesülésének valami jele? És mit láttak? „Mikor azért huszonöt, vagy harminc futamatnyira beevezének, megláták Jézust, amint jár vala a tengeren és a hajóhoz közeledik vala: és megrémülének.”
Megrémültek, mert amit láttak, ellenkezett minden addigi tapasztalatukkal! Megrémültek, mert nem tudták, hogy a lecsendesítőt látják! „Ő pedig monda nékik: Én vagyok, ne féljetek! Be akarák azért őt venni a hajóba: és a hajó azonnal ama földnél vala, amelyre menének.”
S amint együtt voltak a Mesterrel, célhoz értek!
Testvéreim! Akkor, ott Jézus félrevonult az Atyával beszélgetni. Most pedig ül az Atyának jobbján, és mivelünk van minden napon a világ végezetéig. Hogyan lehetséges ez? Ennek felfogása éppoly lehetetlen az emberi elme számára, mint annak megmagyarázása: miként járt Jézus a vízen! „Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek.” (Mk 9:23)
És mert velünk van, ígéretét megtartva, minden napon, mireánk sosem lesz igaz, ami ott, akkor tény volt: “ és még nem ment hozzájuk Jézus.”
Velünk itt van – hacsak mi nem megyünk el Tőle! Ő a mi viharainkat is elcsendesíti, csak halljuk meg szavát és cselekedjük parancsait!
„Jézus pedig monda nékik: Én vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha. Minden, amit nékem ád az Atya, énhozzám jő; és azt, aki hozzám jő, semmiképpen ki nem vetem. Az pedig annak az akarata, aki elküldött engem, hogy mindaz, aki látja a Fiút és hisz őbenne, örök élete legyen; és én feltámasszam azt az utolsó napon. Bizony, bizony mondom néktek: Aki énbennem hisz, örök élete van annak. Én vagyok az életnek kenyere. Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá, hogy kiki egyék belőle és meg ne haljon. Az a kenyér pedig, amelyet én adok, az én testem, amelyet én adok a világ életéért. Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét és nem isszátok az ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, örök élete van annak, és én feltámasztom azt az utolsó napon. Mert az én testem bizony étel és az én vérem bizony ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az énbennem lakozik és én is abban.” (Jn 6:35-56 (kihagyásokkal)) Ámen
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Záróének: 199. dicséret 1-4. vers „Adjunk hálákat az Atya Istennek, …”
„Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvész, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre, amelyet az embernek Fia ád majd néktek;” (Jn 6:27)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.