Kegyelem néktek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Ő Fiától, az Úr Jézus Krisztustól. Ámen.
Fennálló ének: 89. zsoltár 1. vers: „Az Úrnak irgalmát örökké éneklem …”
Derekas ének: 90. zsoltár 1,8,9. vers: „Tebenned bíztunk eleitől fogva …”
A mi segedelmünk, istentiszteletünk megszentelése az Úrtól van, aki teremtett, fenntart és az Ő bölcsességével igazgat mindeneket. Ámen.
Lekció: Zs 90:1-17
„Mózesnek, az Isten emberének imádsága. Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékről nemzedékre! Minekelőtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktől fogva mindörökké te vagy Isten. Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai! Mert ezer esztendő annyi előtted, mint a tegnapi nap, amely elmúlt, és mint egy őrjárási idő éjjel. Elragadod őket; olyanokká lesznek, mint az álom; mint a fű, amely reggel sarjad; Reggel virágzik és sarjad, és estvére elhervad és megszárad. Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk! Elődbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bűneinket a te orcádnak világa elé. Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet. A mi esztendeinknek napjai hetven esztendő, vagy ha feljebb, nyolcvan esztendő, és nagyobb részük nyomorúság és fáradság, amely gyorsan tovatűnik, mintha repülnénk. Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat? Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk. Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon. Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vigadjunk minden mi időnkben. Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendőkhöz képest, amelyekben gonoszt láttunk. Láttassék meg a te műved a te szolgáidon, és a te dicsőséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!”
Imádság
Igehirdetés előtti ének: 225. dicséret 1. vers: „Nagy hálát adjunk az Atya Istennek…”
Textus: 1Móz 17:1b
„Megjelenék az Úr Ábrámnak, és monda néki: Én a mindenható Isten vagyok, járj énelőttem és légy tökéletes!”
Hálaadásra Egybegyűlt Keresztyén Gyülekezet!
Szeretett Testvéreim a Krisztus Jézusban!
Óév estéje a hálaadás és a számadás ideje. Nem csupán magunkban való számvetés, hanem számadás, Jézus példázata szerint, az Istentől kapott javakról. (A talentumokról való példázat Mt 25:14-30)
Ezek alapján: Hogyan kezdtük az évet – és mire jutottunk? Bizonnyal félelemmel és szorongással kezdtük. S amint közeledünk az esztendő vége felé, elkezdünk visszatekinteni az év elején megfogalmazott – kimondott vagy éppen kimondatlanul maradt – elhatározásokra, vágyakra, és próbáljuk felmérni, hogy mennyi valósult meg belőlük.
Az újesztendő reggelén Istenünk elsőként a szeretetet hirdettette felénk, és mintegy egész évre, teljes életre szóló - programot adott: „Járj énelőttem és légy tökéletes!”
Hajdanán Ábrámot szólította meg így, hogy szövetséget kötve vele Ábrahámmá tegye. S az emberi elme számára lehetetlen, teljesíthetetlen parancshoz az emberi elme számára ugyancsak lehetetlennek tűnő, teljesíthetetlennek látszó ígéretet fűz: „Megkötöm az én szövetségemet énközöttem és teközötted, és felette igen megsokasítlak téged.” És a te feleséged, akit ne Szárainak nevezz, hanem Sárának, gyermeket szül. Holott ekkor Ábrahám már 99 esztendős, és Sára is a 90.-ben jár. Lehetetlen - gondolhatta Ábrahám, gondolhatta Sára – és mégis meglett.
E jelent azért élhette át és azért így élhette át Ábrám, mert hitének, bizodalmának volt előzménye, és az akkori jelen kétségeit legyőzve lett következménye.
A következmény? Mindent meg kellett tennie azért, hogy az Úrnak parancsát teljesítse. Mert ez nem kérés, nem kívánság, amit mérlegelhetünk: meghallgatjuk?; Nem vizsgálgathatjuk: módunkban áll teljesíteni? Ez parancs, amit végre kell hajtani! Parancs, ami egykor Ábrámhoz szólt, de ami ez esztendőnek reggelén hozzánk szólt, az Úr a mi számunkra adta ezt a parancsot.
Nekünk is voltak előzményeink: az Úr előtt mi sem voltunk – vagyunk ismeretlenek. Sem ismeretlenek, sem közömbösek nem vagyunk számára. Látja azt az utat, amit eddig tettünk meg, Őrá hallgatva. Nem becsüli le, de látja, hogy a tökéletestől még messze vagyunk. Bármennyire nehéz és fájó ezt elismerni!
Ő mindnyájunkhoz szólt, de nem mindnyájunkban volt készség a hallásra, buzgóság a cselekvésre.
Akik nem hallották meg – nem kerültek közelebb. Akik hallottak valamit távolról, de úgy gondolják: megállunk a magunk lábán, kegyelemre, segedelemre nincs szükségünk – hát ők sem közeledtek.
De mi lett azokkal, akik az Úr előtt járást még vállalnák, de azt gondolják: a légy tökéletes mércéjének magasságát nem merik vállalni. Megelégednek a relatív, másokhoz viszonyított tökéletességgel.
S vannak, akik bár tudatában vannak tökéletlenségüknek, mégis örömmel vállalják az Isten előtt való járást, a vele való szoros kapcsolatot, hogy éppen általa vezetetten mind jobban közelítsenek a tökéletes felé, a tökéletesség felé, hogy Krisztusban és Krisztusért tétessenek tökéletessé.
Ábrámnak az Úr nem kívánságot szólt, hanem parancsot adott. Parancsot, amit végre kell hajtani, meg kell valósítani.
Szeretteim! Mi, akik itt vagyunk, ebbe a csoportba tartozunk. Tökéletesek nem vagyunk ugyan, de talán előbbre jutottunk annak felismerésében, hogy ki által lehetünk azzá.
Az esztendő végéhez közeledve sem mondhatjuk: már elértem, elértük, jöhet a következő feladat. Nincs következő feladat! Ez az egy feladatunk volt és van: Nem az a feladatunk, hogy a meglévő kisebb-nagyobb hibáinkat javítsuk ki, hanem az, hogy a tökéletesedésre törekedve JÁRJUNK az Úr előtt. Kaptunk erre pédát Pál apostoltól – aki mégis így vall önmagáról: „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiai, én önmagamról nem gondolom, hogy már elértem volna: De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil 3:12-14)
Nem arról kell számot adnunk, hogy mire jutottunk, hanem arról, hogy mennyire vagyunk a „néki dőléssel”? Van-e bennünk készség, indulat az Úr előtt járásra.
S bár a Óév estéjén együtt vagyunk – de ez inkább egyéni mint kollektív számadás.
Ami a múló évről kollektíven mondható el számokban:
3 fiú és 2 leány gyermek részesedett a keresztség szentségében.
2 ifjú párral együtt könyörögve kértük házasságukra Isten áldó kegyelmét.
2 asszonytestvérünket kísértük el Atyánkhoz vezető útjuk első méterein, a vigasztalás evangéliumát hirdetve szeretteik számára.
Az előző évhez képest ez – látszólag – előrelépés: volt keresztelő, esküvő, és kevesebb volt a temetés. De hazatértek a gyülekezet tagjai közül úgy is Teremtőjükhöz, hogy hátramaradóik nem tartottak igényt az evangélium hirdetésére.
Mondom: ez a kollektív. És ami látható a templom körül és a parókián. Sokat változott ugyan – de nem tökéletes.
És egyénileg? Erre kinek-kinek magának kell felelnie. Nem az én tisztem a személyes teljesítményeket számba venni, kiértékelni, mint ahogy nem az én tisztem számon kérni sem. Mindnyájunknak számot kell majd adnunk sáfárságunkról! A magunkéról! Együnk se a másikat mérje. Hanem ki-ki önmagát. Önvizsgálat és útkeresés ideje ez a két nap: az Óév este és az Újesztendő reggele.
Ne ígéreteket fogalmazz, ne fogadásokat tegyél, hanem járj tovább az Úr előtt, kérve s hálaadással fogadva, hogy Ő tegyen egyre tökéletesebbé téged is, minket is. Ámen
Imádság
MI ATYÁNK, KI VAGY A MENNYEKBEN,
SZENTELTESSÉK MEG A TE NEVED;
JÖJJÖN EL A TE ORSZÁGOD;
LEGYEN MEG A TE AKARATOD,
MINT A MENNYBEN, ÚGY A FÖLDÖN IS.
A MI MINDENNAPI KENYERÜNKET ADD MEG NÉKÜNK MA.
ÉS BOCSÁSD MEG A MI VÉTKEINKET,
MIKÉPPEN MI IS MEGBOCSÁTUNK AZOKNAK,
AKIK ELLENÜNK VÉTKEZTEK;
ÉS NE VIGY MINKET KÍSÉRTÉSBE,
DE SZABADÍTS MEG MINKET A GONOSZTÓL.
MERT TIÉD AZ ORSZÁG ÉS A HATALOM ÉS A DICSŐSÉG
MIND ÖRÖKKÉ. ÁMEN!
ISTENNEK NÉPE!
ÁLDJON MEG TÉGED AZ ÚR ÉS ŐRIZZEN MEG TÉGED!
VILÁGOSÍTSA MEG AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TERAJTAD,
ÉS KÖNYÖRÜLJÖN TERAJTAD!
FORDÍTSA AZ ÚR AZ Ő ORCÁJÁT TEREÁD,
ÉS ADJON BÉKESSÉGET NÉKED! ÁMEN.
Hirdetések: Adjon Isten mindnyájatoknak békességes, Urunk kegyelmében bővelkedő új esztendőt – s találkozást Ővele és egymással a ½ 10 órakor kezdődő istentiszteleten.
Záróének: 65. zsoltár 1-3. vers „A Sionnak hegyén Úr Isten, …”
„És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erőm erőtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekszem azért az én erőtlenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék énbennem.” (2Kor 12:9)
Észrevételeidet, megjegyzéseidet köszönettel fogadom a csecsy.istvan@gmail.com címen!
Kérlek – ha van rá lehetőséged – támogasd a Decsi Református Temetőért Alapítványt.
Számlaszáma: 70400036-10308275. Köszönöm.